Az újrakiadásoknak/archív megjelenéseknek minden tisztességes zenei újságban rovata van – többnyire a nyolcvanas évek vége óta, amikor a zeneipar végképp felismerte a metódusban rejlő potenciált. A Recordernél mi eddig helyszűke miatt és az izgalmas friss kiadványok javára elengedtük ezt a területet, ám most ez változik: a zeneipari és zenetörténeti változások, alakulások miatt ma már a nagy hazai terjesztőcégek is egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a poptörténeti katalógusok forgatására és általában is tisztán látszik, hogy a jövőben még nagyobb szeletet tesznek majd ki a reissue-k. a 48. Recorderben útjára indult tehát Rerecorder rovatunk.
A cd-korszak kezdetekor óriási pluszbevételt jelentett, hogy a lemezcégek teljes katalógusaik újrakiadásával kezdtek kereskedni. Könnyű pénzt hoztak, és hoznak azóta is a különféle évfordulós újrázások, mindenféle újramaszterelések és best ofok, díszdobozok. A fizikai lemezpiacon egyrészt egyre kevesebb új albumot vesznek, miközben évről-évre egyre több vinyl fogy, ami végtelen számú újrahasznosítási lehetőséget kínál (nem is bírják a lemezgyárak a nyomást), másrészt folyamatosan jelentéktelenedik el az új előadók szemében az albumformátum, a lemezcégek pedig hatalmas katalógusokon ülnek. Így a jövő nyilván az lesz, hogy a poptörténet első ötven évének klasszikusait megpróbálják minden új generáció számára értékké tenni és értékesíteni (a távoli alternatív jövő meg lehet az, ami a klasszikus zenében is történt: a Pet Sounds-ot, az Abbey Roadot és az OK Computert különböző producer-karmesterek és zenekarok játsszák újra meg újra meg újra.)
2016-ban tehát a klasszik zenei magazinokban minden korábbinál vastagabbak lettek az archív zenei kiadványokat szemléző oldalak, a lemezkiadók hírleveleiben pedig hosszabbodtak az újrakiadásokat soroló tételek – mostantól néhány havonta mi is összesíteni fogjuk a legfontosabb, legérdekesebb ilyen kiadványokat.
Kezdésnek lássuk a friss kínálatot, majd a legjobb idei reissue-kat.
Az elmúlt időszakban a legnagyobb hájp az R.E.M. Out Of Time-jának 25. éves ünnepi kiadása (nyitóképen) körül volt, Michael Stipe-ék még egy interjúkörútra is visszatértek elvonultságukból a promótálás kedvéért. A bónuszlemez demófelvételekkel teli, klasszikus rajongócsali, de akinek nincs meg az album, most tényleg érdemes invesztálni bele, pár év múlva garantáltan sokkal többet fog érni. A progrockrajongókra mindig lehet számítani, így szintén gyakori a Pink Floyd-újrázás, de a nemrég megjelent The Early Years 1965-1972 (fent) díszdoboz tényleg nagyon csábító: 27 lemezen a korszak összes dala mellett hétórányi kiadatlan koncertfelvétel, ötórányi ritka koncertvideó, több mint húsz kiadatlan dal, a Syd Barrett-korszak összes ritka gyöngyszeme. Drága, de így is sokan megveszik majd. Egy másik monumentális doboz még szűkebb időszakot tár fel még mélyebben: Bob Dylan 1966-os koncertfelvételei (The 1966 Live Recordings) sorakoznak 36 cd-n, 295 trekken át. Őrület – de csak a legkeményebb keményvonalasoknak!
Egy másik polc a best ofoké, élen az idén elhunyt nagy sztárok pakkjaival: David Bowie Bowie Legacy-ja szinte nem tesz hozzá semmit a 2014-es hasonló anyaghoz, az év közben kiadott Who Can I Be Now? (1974-1976) legalább 12 cd-n mélyed el egy időszakban ritka koncertfelvétellel, és egy The Gouster című Young Americans-vázlatlemezzel. Prince dupla best ofja (4Ever) indokoltabb, neki ilyen tíz éve volt utoljára, ez most kielégítően hozza a minimumot. Érdekesebb újrakiadás a 94 East featuring Prince, amelyen egy 1977-es lemezanyag bővített verziója szól, itt Prince még csak zenész volt Pepe Willie zenekarában.
ÁRTALMATLAN SZÓRAKOZÁS VAGY KAPZSI ÁTVERÉS? - A BEST OFOK TÖRTÉNETE.
Fontos gyűjteményes anyag a Sun Ra pszichjazz kislemezeit összegereblyéző Singles, szép vinyl újrakiadványok az 1989-ben Pesten járt TAD reissue-i és az év sikertévésorozatának, a Stranger Things-nek a szintis-ambientes zenéi a fekete korongokon. Ambient techno-rajongóknak esszenciális a Gas díszdoboza (Box): az 1996-2000 közötti négy album eredetijei már csak nagyon drágán érhetők el. A műfaj egyik legjobb ága a ritkaságokat tematikusan tálaló kiadványtípus, ennek friss és jó példái: Greg Belson’s Divine Disco – American Gospel Disco (1974-1984), itt a cím önmagáért beszél, illetve a (The Microcosm) Visionary Music Of Continental Europe 1970-1986: ez pedig kozmikus, elektronikus, meditatív európai zenék gyűjteménye sok, alig ismert gyöngyszemmel.
És, hogy mik voltak még évközben a legjobb újrakiadások? Az egyik csúcs egyértelműen Van Morrison klasszikus koncertlemezének (It’s Too Late To Stop Now) remaszterelt változata, de fontos még, hogy újra elérhető az újhullámos csodazenekar, az Associates összes fontos albuma és a posztpunkos This Heat két csúcslemeze – ha másért nem is, legalább azért jó ez, mert újra szó van a ritkán előkerülő remekművekről. A „sima” vinylújrakiadás meg szinte követhetetlen ágazat, tényleg csak pár példa: Laura Marling ma már méregdrágán mért első két albuma 2016-tól újra beszerezhető, Rufus Wainwright pedig vinylen soha ki nem adott lemezt is elérhetővé tett (a 2001-es Poses-t). Ebből a szempontból a Music On Vinyl újrakiadó cég hetente komoly tételmennyiséggel bővülő katalógusa a kötelező forrás.
Dömötör Endre
BEST OF THE BEST OFS - A LEGJOBB VÁLOGATÁSLEMEZEK.
