Szeretem Erost, mert jó

Eros Ramazzotti december 12-én újra a magyarországi közönség elé lép. A Papp László Budapest Sportarénában sorra kerülő koncertet olaszbarát vendégszerzőnk, Fekete Márton, a Mindennapi klasszikusok ötletgazdája ajánlja.

„Pucciniból is ki lehet ábrándulni. Sőt ki kell ábrándulni, mert a kiábrándulások: a bölcsesség útjának mérföldjelző kövei. De azoknak a majdnem testi élvezeteknek, amelyeket Puccinitól kaptunk, emléke bennünk marad. Mint az ifjúságnak misztikus álma, tele asszonyi testekkel, parfümökkel, csodás izgalmakkal, névtelen vágyakkal.”

Ezek Csáth Géza szavai Pucciniről, és valahogy én is így vagyok Eros Ramazzottival, csak a viszonyunk sokkal szelídebb. Soha nem rajongtam érte, egyszerűen csak szerettem, így kiábrándulás sincsen; maradtak viszont emlékek az ifjúságból, de ezek az emlékek is szelídek: az Eros-számok nem testi élvezetekre, misztikus álmokra és névtelen vágyakra emlékeztetnek, csupán szépek, kicsit nosztalgikusak – Invicta hátizsákokról, Superga cipőkről és a 90-es évek nagy olasz focicsapatairól szólnak –, és bármennyire is furcsán hangzik: ezek az emlékek egyszerűen jók.

Jó emlékek a gimnázium és egyetem alatti számok és lemezek – egyébként talán éppen akkor, a 90-es évek közepén engedtem el az Eros-életművet a nagy Milannal és a Lippi-féle Juventus-szal –, jó emlék az eddigi három vagy négy itthoni koncert: jó ezekre visszagondolni, de nincsen sóhajtás és elérzékenyülés, mint a 2008-as Rolling Stones-koncert esetén; és se vágy, se fohász sincsen, hogy legalább még egyszer, tényleg csak egyszer legyen itthon Rolling Stones-koncert.

Eros Ramazzottira nem kell vágyakozni és fohász sem kell: pár évente jön menetrendszerűen, és én megint el fogok menni, mert jól akarom magamat érezni, és mert szeretem Eros Ramazzottit. A szeretet talán megkopott valamelyest, de azért maradt belőle bőven. Szeretem Erost, mert jó.

Ez ilyen egyszerű. És a koncert is ilyen egyszerű lesz és kiszámítható: jönnek majd a nagy slágerek, biztosan lesznek duettek is, a „Buona sera, Budapest” mellett lesznek jó helyen elsütött magyar köszöntések, és egészen biztos vagyok benne, hogy a koncert nem leng majd ki egyik irányba sem. Nem lesz szitkozódás, mint a 2006-as Guns N' Roses-koncertnél, nem lesz eufória, mint a Stones-nál, egyszerűen csak lesz egy valamivel több mint kétórás koncert, amely jó lesz, és újabb szép és jó emlékeket hagy majd maga után: a kiábrándulás továbbra is kizárt.

EROS RAMAZZOTTI ÉS A NŐK

A két nagy ikonikus sláger közül – Se Bastasse Una Canzone és Cose Della Vita – hozzám az utóbbi áll közelebb, és ha már a bevezetőben említettem Puccinit, akkor talán nem túlzás azt mondani, hogy Tina Turner ez a dalt már-már O, soave fanciulla-i magasságokba emeli:

Ezt talán soha nem hallottam koncerten, de nekem ez az egyik kedvencem, Eros, a melankolikus:

Az abszolút kedvenc, az egyik legeldugottabb Eros-szám, a Tutte storie album utolsó dala, igazi italomán csemege tengerről, szabadságról, szerelemről, Eros, a spirituális:

A december 12-ei koncertre jegyvásárlás ITT.

Facebook-esemény pedig ITT.