Valdinger Gábor 2021-ről – Felértékelődik a zenei élmény

A jövőbe nézni csak játékosan, „wishful thinking”-módon érdemes: a Recorder magazin 5. születésnapja alkalmából a zeneipar különböző területein dolgozó szakembereket kértünk arra, jósolják meg, mi történik öt év múlva a zenével, a zene körül. Öt pozíció, öt vízió. Elsőként Nótári Péter írt a lemezipar, másodjára Kitzinger Dávid elmélkedett a digitális zene jövőjéről, aztán Horváth Máté a koncertiparról, Tony Duckworth a várható kelet-európai fejleményekről. A 45. Recorder magazin Pluszmínusz 5: ötéves a Recorder előretekintő fókusztémájának következő cikke a hazai partihelyzetről szól. Nemcsak éjszakai klubokban, de napsütötte teraszokon és hajókon is egyre többet hallgatunk majd elektronikus tánczenét, mondja Valdinger Gábor, akinek hívására a Noisia, Goldie, Bonobo, Wilkinson vagy a Foreign Beggars szokott Magyarországra jönni. 

Név: Valdinger Gábor

Életkor: 40

Mit csinál? promóter

Hol? Bladerunnaz, TEST

Mióta? 2003

És előtte? Pararadio, X-Peripheria Fesztivál, FREEE magazin, Drumandbass.hu

Öt év egyszerre tűnik soknak és kevésnek, ha zeneipari trendekről elmélkedik az ember. Manapság öt év alatt háromszor is körbeér egy új stílus teljes életciklusa a kialakulástól a felfutáson át, a föld színéről való eltűnésig. Jöhetnek a zeneipart gyökeresen felforgató technikai vagy egyéb újítások, egyes térségeket vagy az egész bolygót érintő gazdasági és társadalmi mozgások, amelyek pozitív vagy negatív hatást gyakorolhatnak az éjszakai életre, klubokra, fesztiválokra.

A világon jelen pillanatban csúcsra jár a fesztiválbiznisz, ami az önálló klubesemények, koncertek rovására megy. Megfigyelhető egyfajta fesztiválközönség kialakulása, akik javarészt a nagy nyári fesztiválokra (adott esetben többre is egymás után) fókuszálnak, és ezt az összetett élményt keresik az önálló koncertek, klubok helyett.
Ugyanakkor látszik, hogy a fesztiválok közül azok maradnak életképesek hosszútávon, amelyek markáns egyedi arculattal rendelkeznek, és élményszinten a többiek fölé tudnak kerekedni. Az egyenfesztiválok kora hamarosan lejár, egész egyszerűen nem lesz elég, hogy nagy színpadokon, tömegben meg lehet nézni ugyanazokat az előadókat. A jövő a zenei kínálatukban vagy egyéb módon specifikus, kisebb butikrendezvényeké lehet, amelyek szűkebb közönségrétegek, szubkultúrák igényeit elégítik ki.
Remélhetőleg a következő öt évben az emberek visszatalálnak a klubokba, a  kis- és közepes helyszínekre is, mert ez azt jelentené, hogy ismét felértékelődik a zenei élmény. Ezeken a helyeken előtérben van a zene, a rövid dj-szettekkel, koncertekkel telített fesztiválprogramok helyett a fellépőknek itt lehetőségük nyílik kiteljesedni, a közönségnek pedig elmélyedni egy-egy produkcióban.

A hazai közönség anyagi helyzetéből és a nemzetközi fellépők által kért gázsikból adódó feszültségből létrejött budapesti „kis klub modell” valószínűleg a következő öt évben is tartani fogja magát, azaz 200-500 fős helyek nyílnak majd a városban vagy a meglévők tartják pozíciójukat stabilan, és a nemzetközi átlagjegyárak töredékéért próbálnak kisebb neveket vagy helyi fellépőket kínálni az érdeklődőknek. A helyek méretéből fakadóan így a promóciós költségeket is alacsonyabban lehet tartani, és megvan annak a lehetősége is, hogy valamelyik kis helyről jövő kezdeményezés a felszínre tör és kinövi magát.

Jelenleg a zene sokszor háttérbe szorul, és a zenei rendezvények inkább tekinthetők közösségi eseményeknek, ahol az emberek szeretnek megjelenni, ahol a hájp nagyobb, mint a zenei élmény. Feltehetően a következő öt évben is sok ilyennel fogunk még találkozni, akár élőben, akár a gyönyörűen megkomponált kedvcsináló videókon.

Tendencia, hogy amennyire pár évtizede az éjszakai élet valóban a késő estétől hajnalig vagy tovább tartó szórakozást jelentette, addig világszerte és Budapesten is egyre több a nappali, koraesti élményt kínáló party, akár szabadtéri, akár hajós buli vagy terasz formájában. Jó lenne, ha a nappali események még jobban beépülnének a hazai partikultúrába, és Budapesten is elterjednének az utcákat vagy akár városrészeket bulivá változtató block party-k és karneválok (lásd Notting Hill Carnival).

Az öt év múlva népszerű zenei stílusokat megjósolni nehéz feladat. Ahhoz azonban nem kell nagy jóstehetség, ha az elektronikus tánczenék szegmensét nézem, hogy Magyarországon valószínűleg tovább tartják magukat a techno, a house, a drum & bass és a goa stílusok éppen aktuális irányzatai, amelyek mellé az utóbbi időben betört a trap, a hazai mainstream és az erős underground vonal révén ismét felzárkózott a hiphop. Jelen van az EDM, amelynek kipukkadását már többen vizionálták, valószínű, hogy a következő években végre tényleg elfárad. A többi öt év múlva is él és virul majd, hiába szeretné egyiket-másikat eltemetni valamelyik ellentábor. Talán a klasszikus trance lehet az, ami ismét visszatér, akár az EDM-et váltva a kommerszebb rétegeknél.

Amiben biztosan változások várhatók világszerte, azok a promóciós megoldások, amelyek papíralapról egyre inkább áttevődnek az online platformokra. Bár itthon egyelőre a Facebook visz szinte mindent (köszönhető ez többek között a mobilszolgáltatók ingyenes facebookozást kínáló csomagjainak), addig világszerte egyre többen mozdulnak rá más applikációkra, az Instagram vagy a Snapchat mellett ott a kifejezetten zenerajongókat megcélzó Bandsintown vagy Eventbrite is, és természetesen a streamingszolgáltatásokban reklámozni is egy lehetőség. A szervezők és zenészek számára a legnagyobb kincs a következő öt évben is a rajongók közvetlen elérése lesz, várhatóan erre irányuló megoldásokból is jópárral fogunk találkozni.

Valdinger Gábor
fotó: Janka Tamás