„A zene ereje a barátságban rejlik” – Tanita Tikaram-interjú

Tanita Tikaram 18 évesen robbant be a köztudatba Twist In My Sobriety című dalával, jellegzetesen mély és bársonyos hangszínével, komor videóival és az 1988-as év egyik legtöbb példányban eladott nagylemezével, az Ancient Hearttal. Jazzes elemekben is bővelkedő, idén megjelent legújabb, kilencedik stúdiólemeze, a Closer To The People olyan nagyságokra is emlékeztet, mint Van Morrison és Elvis Costello. Bár a hangszín szomorkás maradt, a dalok hangulata sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb, mint Tikaram korai albumain. Az énekesnővel Csúri András beszélgetett Bécsben.

- Az új album első dalának nemcsak a címe Glass Love Train, hanem a dallama is Philip Glass-t idézi. Fontos, inspiráló művész ő számodra?

- A dalt magam írtam, de a háttérdallam annyira emlékeztetett Glass munkáira, hogy végül a nevét becsempésztük a dal címébe. Szeretem Glass műveit, bár nemcsak felhőtlen estékre emlékeztetnek. Fantasztikusnak tartottam, ahogy egy élő előadás erejéig megzenésítette Jean Cocteau némafilmjét, a Szépség és a szörnyeteget.  De egyszer elcsíptem egy korai operáját is, az Einstein a tengerpartont, ami majdnem öt órán át tartott. Én tényleg sokat és szívesen áldozok kulturális élményekre, de ez azért kemény volt és még az előadás vége előtt leléptem (nevet).

- A talán kevésbé ismert Anita O’Day-t nevezted az új album egyik inspirálójaként. Milyen tekintetben?

- Amikor ezt mondtam, akkor nemcsak énekesnőként gondoltam rá. Olvastam az életrajzi könyvét, amelynek mámorító a nyelvezete. Szinte hallod, ahogy mesél, ami csak ritkán sikerül ilyen műveknél. Bolondos tyúk lehetett, az biztos, de az élete maga volt a jazz. Óriási kitartással és lendülettel, hihetetlenül koncentráltan énekelt, még akkor is, amikor a feje búbjáig tele volt heroinnal. A kondícióját és kitartását táncos múltja segíthette, hisz’ részt vett a 20-as és 30-as évek táncmaratonjaiban. Azt hiszem, ez inspirált benne, a zene iránti teljes elkötelezettsége. Csodálom és valahogy sajnálom, hogy ilyen hanggal és előadásmóddal kevésbé ismertebb, mint más, megannyi énekes.

- A jazzt említetted. Az új albumon erősen érzékelhetőek jazzelemek. Hogyan és mikor jelent meg a jazz az életedben és a zenédben?

- Fiatalabb koromban furának tartottam a jazz zenét. A harmincas éveimben egyre több klasszikus zenét kezdtem hallgatni, azután a negyvenes éveimben valahogy automatikusan megjelent a jazz is. A harmóniák és a szabadság fogott meg benne. Persze, az albumom nem jazzlemez, de flörtölök vele, mert egy varázslatos világ.

- Nagyon fiatalon készítetted az első sikeralbumodat egy olyan időszakban, amikor a zeneipar teljesen máshogy működött. Az azt követő, még mindig igen fiatalon készített, kísérletező albumaidat hallgatva, úgy tűnik, nagy szabadságod volt a lemezek felvételekor. Inkább az egykori vagy a mai időszak kedvezőbb a zenéd promotálása szempontjából? 

- Minden megváltozott. Amikor zenélni kezdtem, minden energiámat az adott album elkészítésére fordíthattam. Ma, a kiadók elvárják, hogy a Twitter és Facebook segítségével felépíts egy digitális világot saját magad népszerűsítésére és azt is, hogy fenntartsd az érdeklődést magad iránt. Régen ez a lemezkiadó feladata volt. Szerencsés vagyok, hogy olyan időszakban kezdhettem, amikor még több anyagi eszköz állt rendelkezésre egy művész felépítéséhez. A kiadók ma inkább az aktuális trendekre figyelnek és nem a zenéd által kiváltott hatás, hanem a videókra leadott ‘like’-ok alapján döntik el, hogy kit támogatnak.

- Tehát a zeneipar reaktívvá vált.

- Pontosan. Köszönöm, hogy egy szóval visszaadtad azt, amit öt percig próbáltam megfogalmazni (nevet). Mindezt abban is igazolva látom, hogy a rádiók semmilyen olyan zenét nem játszanak, amilyeneket az elmúlt években élő koncerteken hallottam és kiválónak tartottam.

- A kilencvenes években több albumodon is feltűnt Jennifer Warnes, a kiváló amerikai énekesnő. Ma is kapcsolatban álltok még?

- Nem, nem állunk kapcsolatban. Akkoriban én kerestem fel őt, hogy dolgozzunk együtt. Annyira sajátos a hangja, hogy ha csak két sort énekel a háttérben, akkor is azonnal tudod, hogy ez Jennifer Warnes. Szóval, nagyon szerettem a hangját és kiváló, Leonard Cohen-dalokat feldolgozó albumát, ami egyebekben nagy hatással volt bemutatkozó albumomra, az Ancient Heartra is. Ha valaki jól odafigyel, akkor a Twist In My Sobriety hangszerelésének hangulatát Jennifer Ain’t No Cure For Love című Cohen-feldolgozása ihlette. Szóval elég sokkal tartozom neki (nevet). Sajnálom, hogy később már nem igazán jelentetett meg lemezeket.

LEONARD COHEN UTOLSÓ NAGYLEMEZÉRŐL ITT ÍRTUNK.

- Ha már Leonard Cohen! Sokáig téged a női Cohenként becéztek. Vele is találkoztál?

- Nem. Nem találkoztunk, de egyszer telefonáltunk.

- És a beszédhangja is mély?

- Nagyon. Mintha valamelyik nagylemezét hallgattam volna.

- Az új albumon, illetve a turnén szereplő legtöbb zenész valamilyen módon kapcsolódik vagy Van Morrissonhoz vagy Nick Lowe-hoz. Ez tudatos volt vagy csak a véletlen műve?

- A véletlen, illetve egy jóbarátom, Bobby Irwin műve, aki tavalyi haláláig valóban sokat zenélt Van Morrisonnal és Nick Lowe-val. Ő mutatott be nekik. Ez felgyorsította a komponálást is. Régen csak egymagam zenéltem, és inkább lusta zeneszerző voltam. A banda azonban állandóan sürgetett, hogy haladjunk és fejezzük be ezt meg ezt a dalt. Bobby volt az, aki megtanított, hogy a zene ereje a barátságban rejlik; abban, hogy pár barát együtt játszik vagy legalábbis valami zajt csap a színpadon (nevet).

- Gondolkoztok egy élő album vagy dvd megjelentetésén?

- Igen, úgy érzem, ezt a közönség is szeretné. A koncertlátogatók elvárása is megváltozott. Ma már nem azért jönnek, hogy meghallgassák „élőben” is az új cd-t, hisz’ ezt megtehetik az interneten is, hanem azért, mert egy valóban különleges zenei élményre vágynak. Remélem, sikerül ezt megadnom nekik.

interjú: Csúri András

Tanita Tikaram legújabb albuma: 

a video a The Way You Move című dalhoz: