A kanadai Ben Caplan és The Casual Smokers nevű zenekara most érkezik először Budapestre. Ma este a Dürer Kertben fog fellépni az óriás szakállú folkzenész. A lemeztáskából sok más mellett kiderül, hogy melyik előadó albumát szokták zenekarával hallgatni színpadra lépés előtt.
Az első zenei emlékem az az, ahogyan táncolok Ray Charles Hit the Road Jackére. Nem igazán mondhatom azt, hogy egy zenei családból érkeztem, viszont itt-ott hevert egy két CD a házban és egy kis lemezjátszó is volt a nappaliban. Emlékszem körülbelül 4-5 éves lehettem, amikor felfedeztem ezt a dalt.
Első kazetta, amit saját pénzből vettél
A legelső kazetta, amit vettem az a Pink Floyd Relics című albuma volt. Olyan 8-9 éves lehettem. Van egy bátyám, aki régebben imádta a Pink Floydot. Kívülről-belülről ismertem a CD kollekcióját. Amikor megláttam ezt a kazettát nem volt ismerős, így tudtam, hogy meg kell vennem.
Zene, ami zenélésre inspirált
Tizenhárom évesen elkezdtem vinyllemezeket gyűjteni. Majd megörököltem a legidősebb testvérem lemezjátszóját és egy teljesen új világ nyílt meg előttem. Nem volt túl sok pénzem arra, hogy zenét vásároljak – emlékeztek azokra az időkre, amikor még pénzbe került a zene? – de le tudtam menni a közelünkben lévő lemezboltba, ahol használt vinyleket árultak, csupán egy dollárért. Ezen a helyen fedeztem fel Bob Dylant. Megvettem a The Best Of Bob Dylant, ami össze-vissza volt karcolva és beleszerettem. Körülbelül ekkor szereztem meg az első akusztikus gitáromat. Bob Dylan erős mondanivalóval ellátott dalait pedig reprodukálni tudtam a kezemmel és a hangommal. Nem kérdés, hogy ezután vettem egy harmonikát.
Meghatározó koncertélmény
Olyan 18-19 éves lehettem, amikor először láttam Wax Mannequint. Egy kis zenei bárban lépett fel, Hamiltonban, Onterióban, ahol felnőttem. Azt láttam, hogy a színpadon ott áll egy férfi, akinél van valamennyi dob és szinti is. Az akusztikus gitárja kissé el volt torzítva, a színpadi megjelenése pedig olyan volt, hogy minden mást átlagosnak, szürkének érzett az ember. Olyan sok embert láttam, akik a földet bámulták és valószínűleg kínosnak érezték a figyelmet. De Wax Mannequint nem ilyen volt. Minden egyes szó, amit kimondott vagy énekelt, olyan volt, mintha az a világon a legfontosabb dolog lenne, amit valaha valaki is kiejtett a száján történelmünk során. Rendkívüli volt.
Hatások az indulásakor
Mikor huszonéves voltam elkezdtem gondolkodni azon, hogy mi lenne, ha főállású zenész lennék, éppen Antwerpben jártam. Miközben a várost jártam, belefutottam egy bandába, a Va Fan Fahre-ba, akik éppen a katedrális előtt játszottak. Ők balkáni, roma, zsidó és arab hangzásokat kevertek össze. Miközben hallgattam zenéjüket, olyan érzésem támadt, mintha ismerném is ezt a stílusú zenét, meg nem is. Nagyon megtetszett. Azóta is hallgatok ilyen zenéket és próbálom hagyni, hogy hassanak rám a dalszerzés során is.
Kedvenc dalszerző-előadó lemez
Imádom a The Burning Hell Flux Capacitor albumát. Mathias Kom írta a dalokat, akinek a szövegei nagyon okosak és éleslátóak. Zseniális ilyen téren.
Minden idők legjobb lemeze
Szerintem minden idők legjobb lemeze az a La Fanfare zenekar Musiques et danses du Belgistan albuma. Nagyon élvezetes album. A dallamok kiválók és a hangszerelések is kifogástalanok. Imádom ahogyan az akusztikus és a finoman elektronikus hangok összeolvadnak a lemezen. Általában minden este ezt a lemezt teszem be, mielőtt felmegyek a színpadra. Felpörgeti a bandát, meg persze engem - és remélem a közönséget is is!
Lemezgyűjteményed legkülönlegesebb darabja
Nem is emlékszem. A gyűjteményem otthon, Halifaxban pihenget, hiszen olyan sokat turnézom, hogy alig értem hozzá az utóbbi években. A turnékra pedig a digitális gyűjteményem egy részét viszem csak magammal, meg persze ott van a stream is.
Olyan zene, ami nagyon elüt a stílusodtól, mégis nagyon szereted
Nem lehet megcáfolni James Brown zsenialitását.
Bűnös zenei örömöd
Imádom Dr. Dre 2001 című albumát. A szövegek és a témák elég erőszakosak, amiért annyira nem rajongok. Viszont az alapok és a dallamok iszonyatosan jók. Slágert sláger követ! Imádom az albumot. Egy turné során minimum egyszer lejátszásra kerül.
Dal, amit már nem bírsz meghallgatni
Szinte bármelyik saját dalomat… Imádok zenét írni és rajtuk dolgozni és imádom előadni őket közönség előtt, de nem tudom meghallgatni az albumaimat. Túl sok ideg hallgattam, mikor dolgoztam a dalokon és készítettem elő őket a kiadásra.
Dal, amit bárcsak te írtál volna
Gillian Welch One Little Songja. A dal nagyon szép és egyszerű. A frusztrációról szól, amelyet az okoz, hogy próbálunk valami újat és különlegeset írni. Ezzel nagyon tudok azonosulni: megtalálni azt, hogy hogyan lehet egy új módon közölni azt, ami fontos.
Zene, amitől boldog leszel
John zorn Masada: Live At Tonic 2001-es albuma. Csak annyit kell tenni, hogy lejátszom, és minden gondomat elűzi. Imádom. Olyan, mint egy jó pohár vörösbor.
Zene, ami elgondolkodtat
Bármi. A zene egyszerűen ezt teszi velem.
Kedvenc zene utazáshoz
Keveset hallgatok zenét, ha utazom, hiszen folyamatosan a zene vesz körbe, amikor nem utazom. Ilyenkor inkább podcasteket szeretek hallgatni. A kedvenceim a Radiolab, Ideas from CBC Radio és a 99% Invisible.
Kedvenc friss, idei lemezek
Andy Shauf The Party albuma zseniális. Mindent Shauf játszott fel az albumra, ami elég nagy szó. A dalszerzés az albumon komoly és mély, a dallamok és a hangszerelés nagyon fülbemászóvá teszi a dalokat. Az akkordmenetek váratlan hatásokat váltanak ki, anélkül, hogy próbálnának túl okosak lenni. Remélem inspiráló hatással lesz rám ez az album, de még nem tudom, hogy miként.
interjú: Mihályi Dávid
