Magyarradar – Shakin’

A szellős, megszokottól eltérő hangszerelésű, trombitát és szájharmonikát is bevető, feelgood, együtténeklős indiefolkot, -popot játszó Shakin’ bejutott a Keret által futtatott Kikeltető tehetségkutatóba – Magyarradarunkon is bemutatkoznak.

Megalakulás éve: 2013-2015: utcazene, plusz néhány kisebb fellépés csak feldolgozásokkal. 2016: zenekarrá válás.

Tagok: Villangó Veronika (ének, trombita), Balogh Dániel (ének, gitár), Illy Tamás (dob, szájharmonika).

Stílus: Garage rock, blues, pop.

Hatások: Paul McCartney, The Rolling Stones, The White Stripes, Jack White, Black Keys, Alabama Shakes, Benjamin Booker, The Kills, Lucius, Amarins e le gatte negre (ők inspirálták Eleanor megszületését!), Chris Thile, Mika, Led Zeppelin, The Velvet Underground, Edward Sharpe & The Magnetic Zeros, David Bowie, Ozzy, Dead Weather, Murakami Haruki, Woody Allen.

Kiadó: Nincsen.

Történet: A Shakin’ név valójában annyit takar, hogy szeretünk együtt zenélni. Se többet, se kevesebbet. Nem akartunk eredetileg bandát alapítani, csak egyszerűen sokat lógtunk együtt, és a sok együtt töltött idő általában a zenéről szólt. Ezen alkalmakkor nem feltétlenül mi zenéltünk, hanem például jó néhány közös utazáson és koncertélményen is túl vagyunk már. A legmeghatározóbb emlékeink tehát olyasfélék, mint hogy néhány méterre álltunk Paul McCartney, Keith Richards, vagy éppen Jack White lábaitól. Arra gondoltunk, hogy ez kiindulási alapnak jó kell legyen. Az ilyen tripek alkalmával általában utcazenéltünk is, és alapvetően az utcazenélgetésből épült tovább a dolog. Megtanultunk egy csomó dalt, aztán kidobtuk a felét, megint tanultunk újakat, majd szépen lassan kialakult, hogy miket szeretünk és tudunk igazán játszani. Az utca amúgy remek tanítómester, villámgyorsan kiderül, hogy mi működőképes és mi nem az. Teljesen spontán történt minden; néha hónapokig nem csináltunk semmit, aztán volt olyan időszak, amikor rendszeresebben összejöttünk zenélni meg zenét hallgatni, időnként pedig fel is léptünk kisebb fesztiválokon, kávézókban. Idén tavasszal kezdtünk el zenekarként tekinteni magunkra, és elhatároztuk, hogy levetkőzzük magunkról a coverband kosztümöt és nekiállunk a saját világunk felépítésének. Sok dalt írtunk és írunk közösen, mostanában azon dolgozunk gőzerővel, hogy mihamarabb össze tudjunk rakni belőlük egy erős, koherens bemutatkozó anyagot. Az egyetlen kész számunk az Eleanor, amit amolyan előfutárként felvettünk néhány hónapja. Nem volt vele sok dolgunk, mert korábban már rengetegszer játszottuk élőben. Sok ötletünk, tervünk és álmunk van a jövőre nézve, de egy biztos: mindent a magunk tempójában, a magunk elvárásai és elképzelései szerint fogunk csinálni. Azt szeretnénk érezni utólag, hogy nem csinálhattuk volna jobban.

Megjelenések: Eleanor a SoundCloudon.

Küldetés: Szeretnénk, hogy minél kevesebb ember mondjon le a több évtizedes, de még jól működő háztartási gépéről, pusztán azért, mert az már nem szép. Ezen kívül az, hogy valamit vissza tudjunk adni a világnak abból a sok szépből, amit a fentebb felsorolt híróinktól kaptunk.

Jövőkép:  Szeretnénk a tőlünk telhető legjobb dalokat, illetve felvételeket összerakni. Hosszabb távú terv ezen kívül az is, hogy egyszer megjelenjen valamink a Third Man Records-nál (ezt komolyan gondoljuk). A közeli jövőre nézve az az elképzelésünk, hogy tavasz elejére készen legyünk a bemutatkozó albumunkkal. Jól haladunk e felé, de még rengeteg munka lesz vele.

Mellékprojektek: Régebbi dolgok vannak csak: Verus 10 éven keresztül trombitált a Balatonfüredi Fúvószenekarban, valamint a Wattacukor nevű veszprémi bandában. Tomi és Dani már játszott egy zenekarban (Karikabu Monguz). Érdekesség, hogy mindketten más hangszeren játszottak ott, mint itt. A Monguzban Tomi volt a szájharmonikás és Dani a basszusgitáros, a Shakin’-ben Tomi dobol, Dani gitározik.

Szexepil: Tomi haja.

Legnagyobb eredmény, elismerés: A Recorder megkeresése és a Kikeltetőbe való bejutás mellett talán az, hogy álltunk már együtt The Rolling Stones- és Paul McCartney-koncertek első sorában. Utcazenélések során pedig sokszor kialakultak kisebb utcabálok körülöttünk, aminél kevés felemelőbb érzés létezik. Főleg akkor, amikor határozottan diszkós-jellegű embereket sikerül valami csoda folytán érdeklődővé tenni.

https://www.facebook.com/shakinofficial/

az Eleanor című, slusszpoénnal végződő - Rilo Kileyt is eszünkbe juttató - dal: 

A cikk megjelenését a Cseh Tamás Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.