„A hírnevem nagyobb annál, mint amennyit megérdemlek” – Chris Isaak-interjú

Chris Isaak és melankolikus dalai David Lynch filmjei által váltak igazán ismertté. Lágy, bársonyos énekhangja és Elvis-t idéző stílusa végigkísérték immár több mint három évtizedes karrierjét. Együtt zenélhetett példaképeivel: Roy Orbisonnal, Chet Bakerrel és idővel ő maga is klasszikussá vált. Tavaly a First Comes The Nighttal hét év után először jelentkezett saját szerzeményeket tartalmazó albummal. Chris Isaakkel Londonban Csúri András beszélgetett.

Chris egy gitárral érkezik és köszönésként elénekel egy dalt az új albumról.

- Chris, ma délelőtt tudtam meg, hogy létrejöhet az interjú. Bár jól ismerem a karriered, azért ez mégis rövid idő egy lelkiismeretes felkészüléshez. De, ha volt is bennem bármi feszültség, az azonnal elszállt a zenés üdvözlésedtől.

- Ne aggódj. Én nagyon jól ismerem magam, biztos tudok jó történeteket mesélni.

- Korábbi interjúkból, nyilatkozataidból, vagy épp az előbbi, spontán dalodból úgy tűnik, zene hatja át minden pillanatod, a zenének élsz. Miért tartott mégis hét évig, hogy olyan stúdióalbummal állj elő, amelyen ismét saját szerzeményeid hallhatjuk.

- Ne is mondd! Nekem fel sem tűnt, hogy hét év eltelt. Keményen dolgozó srác vagyok. Nem sokat lazítok, nem lógok a tengerparton. Az utolsó albummal hosszan turnéztunk Amerikában és Ausztráliában, aztán becsúszott egy filmszereplés, felvettem egy albumot feldolgozásokkal és már el is telt a hét év.

- Hogy jött az ötlet, hogy a country hazájában, Nashville-ben vegyed fel új, eléggé rock orientált albumod?

- Normál esetben szeretek rentábilisan és kényelmesen – a lakásomhoz közel – dolgozni, hogy hamar hazamehessek egy jót aludni munka után. Stevie Nicks, aki jó barátném, ajánlotta Nashville-t, így hát elutaztam oda, hogy megnézzem magamnak. Az első nap, az egyik sarkon Robert Plantbe botlottam. Robert ’Zseni’ Plantbe! Együtt ebédeltünk és úgy gondoltam, ha ő Nashville-ben stúdiózik, akkor ez valószínűleg megfelelő hely lesz nekem is egy rock album felvételéhez (nevet).

- És megfelelő volt?

- Tökéletesen. Nashville egy kis város, de ha arra jársz, látni fogod, hogy minden a zenéről szól. A srác a bárban gitáros, a másik lemezproducer, és a lány, akit megbámulsz az utcán, háttérénekesnő. Ha hirtelen szükséged van egy hegedűsre, biztos, hogy tudnak ajánlani valakit, aki a közelben lakik. Ily módon együtt dolgozhattam új zenészekkel is.

- De elsősorban azért a megszokott zenekaroddal készült az album.

- Igen, de sokkal több olyan dal van rajta, amelyeket másokkal írtam. Ez igazából a menedzserem ötlete volt. Kizárólag azért egyeztem bele, mert szeretek új dolgokat kipróbálni, de be kell vallanom, hogy halálosan izgultam emiatt. Amióta csak tizenkét évesen megírtam az első dalomat, leginkább egyedül szeretek írni. Nem szeretek arra gondolni, hogy egy szerződés miatt a dalt délután háromig be kell fejeznünk. De végül jól sült el a dolog. Féltem, de ha művészként nem próbálsz ki új vagy nehéznek tűnő dolgokat, akkor könnyen megszokottá válhat minden.

- Ezért is lett energikusabb az új album?

- Igen. Bár jómagam is szeretek tempós dalokat írni, azért a balladák közelebb állnak hozzám. (Fogja a gitárt és újra játszani kezd, most egy balladát.)

CHRIS ISAAK LEGNAGYOBB SLÁGERÉT GYAKRAN DOLGOZZÁK FEL. 

- Szereted az éjjelt, mint napszakot? Egy korábbi lemezed címe Always Got Tonight, az új album címe First Comes The Night.  A kedvenc Chris Isaak-lemezeimet én magam is késő este, éjjel szeretem hallgatni.

- Érdekes, hogy ezt mondod. Nem gondolkoztam még el ezen, de a dalaimat valóban leginkább éjszaka írom. Szeretek éjjel dolgozni.

- Az első albumod mai viszonylatban mondhatni későn jelent meg, hisz már 28 éves voltál. Említetted azonban, hogy már 12 évesen dalokat írtál. Mi befolyásolt döntően abban, hogy zenész legyél?

- Sosem gondoltam, hogy rocksztár szeretnék lenni vagy egyáltalán, hogy olyan szerencsés leszek, mint amilyen vagyok. De arra igenis gondoltam, hogy zenével szeretnék foglalkozni, mégha olyan városból származom is, ahol nem igazán voltak kreatív személyiségek, írók, zenészek.  A felnőttek azt mondták: kreatív foglalkozást szeretnél? Miért nem mész tanárnak? Én ennek ellenére megalapítottam a zenekarom, a Silvertone-t, és klubról klubra játszva szép lassan ismertté váltunk. Ezért kellett ennyi idő az első album megjelenéséhez.

- Említetted, hogy nem sztár, hanem zenész akartál lenni. A Wicked Game óriási sikere után ott volt a sztárrá válás esélye. Utólag hogy látod, mi lett volna, ha a következő albumoddal ráálltál volna a sztársághoz vezető útra?

- Mindig úgy gondoltam, hogy a hírnevem nagyobb, mint amennyit igényelnék és mint amennyit megérdemlek. Én is ettem osztrigát privátjeten, persze, hogy jó kis életforma. Vicces is volt, de nem ez volt a célom. Marilyn Monroe-nak volt egy jó mondása. Amikor megkérdezték tőle, hogy kíván-e sok pénzt keresni, azt válaszolta, nem, egyszerűen csodálatos akarok lenni. Tetszik ez az idézet. Ha választhatnék egy halom pénz és egy csodálatos lemez elkészítése között, akkor mindig az utóbbit választanám.

- Hírnevet, sztárságot említettünk. Valahogy nem gondoltam arra, hogy valaha zsüritagként látnálak viszont az ausztrál X-faktor adásban.

- Hidd el, kezdetben senki nem tekintett erre a feladatra cinikusabban, mint én. De imádok szörfözni és Ausztráliában csodálatos partok vannak, így arra gondoltam, hogy a munkát és a szórakozást kiválóan összeköthetem majd. Nem hallgatok modern popzenét, nincsenek ilyen lemezek a házamban. De szép lassan a műsoron és a fiatalokon keresztül megismerkedtem számos modern dallal; jó dalokkal. Volt köztük pár fiatal tehetség gyönyörű hanggal, akik több hangszeren is kiválóan játszottak és mindent beleadtak egy-egy előadásba. Nincsenek gyerekeim, de idővel, szinte szülői ösztönnel egyre megszállottabban próbáltam ezeket a fiatalokat megvédeni a külső támadások elől. Sokat tanultam mindebből.

- Sokat rajzolsz, a lemezeid kísérőfüzetében is. A rajzolás egy hobbi vagy komolyabb annál?

- Gyermekkoromban egyszer kórházban voltam súlyos állapotban. A barátaim nem nagyon látogattak. A kórházvezető apáca adott egy keresztet és elmesélte, hogy mit jelképez mindez. Adott papírt és ceruzát is és biztatott, hogy rajzolgassak. Végül meggyógyultam, a kereszt azóta is a házamban van és a rajzolás is megmaradt hobbiszinten. Millió ceruzám van, nem bírok elmenni egy papírbolt mellett anélkül, hogy ne vegyek egy újat. Rajzolok bármikor, ha van egy kis szabadidőm, például: amíg várok a mosógépre a jó meleg, fényes és csendes mosókamrában. Igazából képregényszerű dolgokat rajzolok, gitárokat, szörfdeszkákat és sokszor nőket nagy mellekkel és szexuális ihletésű rajzokat is. A bátyám mindig figyelmeztet, hogy az ember azt rajzolja, amin az elméje kattog. Ilyenkor persze ártatlanul visszakérdezek, hogy mire is utalsz pontosan? (nevet)

- Számos dalodat használták fel filmekben, az évek során te magad is játszottál több filmben. Hogy jött létre ez a kapcsolat?

- Mindig is örültem, ha a dalaimat kiválasztották filmekhez vagy reklámokhoz. A művészek nyilván gyakran ellene vannak, hogy a zenéjükkel zacskós tejet reklámozzanak. De én nem vagyok a Rolling Stones és mindig örültem, ha a zeném ily módon szélesebb rétegekhez juthat el.

- David Lynch több filmjében is fontos szerepet kapott egy-egy dalod. Sőt, a Twin Peaks mozifilm verziójában szerepet is kaptál. Részt veszel bármilyen módon a visszatérő Twin Peaks sorozatban?

- Jó kérdés. Fel is írom, hogy el ne felejtsek rákérdezni. David Lynch jó barátom. Ha valaha interjút készítenél vele, ő az egyik legrendesebb pasas, akivel találkozhatsz. Csak a filmjei furcsák, ő maga nem. Sokat meditál, nagyon kedves és minden, csak nem hangulatember.

- Érdekes, hogy ezt mondod. Amikor régebben Chris Isaak-lemezeket hallgattam, melankólia, megbánás, szomorúság jutott eszembe. Az interjú előtt nem igazán gondoltam, hogy egy ennyire vidám, vicces személyiséggel találkozom majd. 

- Azért mindkettő bennem van. A színpadon nyilván gyors dalokat is játszanod kell, hogy fenntartsd az energiát a közönségben. Ha egy tévéshowban zenélek, ott se akarnak szomorú, sötét dalokat – nem tudnak mit kezdeni velük. Az élet azonban se nem színpad, se nem show. Éjjelente gyakran riadok sötétebb gondolatokra, mint például, hogy az elkövetkező harminc évben biztos meghalok, nincsenek gyermekeim, kire hagyom a dolgaimat? Eladják a gitárjaimat, amiken egy életen át játszottam és vadidegenek használják majd? Mi lesz a házammal, a kertemmel? Ha visszatérhetnék ötven év múlva, vajon felismerném a helyet, ahol éltem? Aztán felpattanok és gyorsan írok egy balladát (nevet).

DAVID LYNCH ÉS A FILMZENÉK - ISAAK IS AZ EGYIK MIATT LETT VILÁGSZTÁR.

- Az elmúlást, az öregedést említetted. Nehéz elhinni, hogy hatvanéves vagy.

- Nem gondolkodom túl sokat az öregedésen. De az biztos, hogy amikor húszéves vagy, felfelé nézel a hegyre. Aztán jönnek pillanatok az életben, amikor meghalnak a nagyszüleid, szüleid és felfogod, hogy ez egy minta, veled is meg fog történni és innentől kezdve már lefele nézel a hegytetőről. James Brown mondta egyszer, hogy amíg egy pasinak saját haja és fogai vannak, addig minden rendben van. Ilyen egyszerű lenne? Ha igen, akkor szerencsés srác vagyok, mert a hajam még nem hullott ki és a fogaim is a sajátjaim.

interjú: Csúri András

a legutóbbi Chris Isaak-szólólemez: 

a kilencvenes évek eleji videós esztétika kvintesszenciája, a Wicked Game:  

Isaak a Twin Peaks-filmben: