Jöjjön elő még több csaj! – Jónás Vera és Péterfy Bori

Két énekesnő, akik egyszerre jelentkeznek új albummal: Péterfy Bori a Love Banddel ötödik (Szédülés), Jónás Vera az Experimenttel második (Tiger, Now!) lemezét adta ki áprilisban. Két énekesnő, akik személyesen még soha nem találkoztak. És akiket meghívtunk beszélgetni a még mindig új Duett rovatunkhoz. A Péterfy Bori & Love Band holnap, július 30-án mutatja be kitűnő új albumát a Budapest Parkban, aminek apropóján szombatig a zenekar teljes életművét ingyen letölthetik a rajongók.

- Mennyire jellemzi az összetartás vagy a rivalizálás a magyar zenei életet?

Jónás Vera: - Nekem több barátom is zenél, így inkább az összetartást érzékelem, fúrást még nem tapasztaltam, vagy annyira jól fúrtak engem, hogy nem is vettem észre. Azt persze azért szoktam érezni, főleg a saját korosztályomban levő előadóknál, hogy távolságtartás van. Oda kell lépnem valakihez, hogy „figyelj, kerülgetjük egymást mindenféle helyeken, valójában ismerjük egymást, miért ne mutatkoznánk be egymásnak, miért nem beszélgetünk?”

Péterfy Bori: - Szerintem ez erősen személyiségfüggő: aki fúró, fikázó típus, azzal nem lehet mit kezdeni. Borzasztóan vegyes a szakma, de az ember nyilván elsősorban azokkal találkozik, akik zeneileg nagyjából egy irányba gondolkodnak és mozognak. És ehhez képest vannak jó meglepetések. Hogy csak egyet ragadjak ki: Majkával tök jól összespannoltam egy közös eseményen, pedig lehet, hogy egyikünk se gondolta volna, hogy van dolga a másikkal. Féltékenykedések persze vannak, hiszen nagyon kicsi ez az ország és piac, így ez szinte elkerülhetetlen.

- Vera, te Londonban is tanultál zenét, Bori te pedig a színészet felől érkeztél a zene világába. Mennyire fontos a popzenében a zene- és énektanulás?

Bori: - Köztünk Verával azért van egy nagy különbség, hiszen én színész vagyok, nem szoktam azt mondani magamról, hogy zenész vagyok, annak ellenére, hogy tizenhat éven keresztül tanultam zongorázni és nagyon sokat járok énekórára. Ettől függetlenül a színészet felől közelítem meg azt, amit a színpadon létrehozok. Az zseniális dolog, hogy van mellettem egy olyan zeneszerző-producer-társ, mint Tövisházi Ambrus, akivel fantasztikus egyetértésben dolgozunk és pontosan tudja, hogy nekem milyen zene áll jól, nem erőltet rám olyan dolgokat, amik leperegnének. Tényleg körém van kitalálva, rólam szól a produkció. Ezzel együtt persze én is foglalkozom a szakmai résszel.

Vera: - Ahhoz képest, hogy én jártam zeneiskolába, mégis valamiféle autodidakta félprofinak tartom magam, hiszen gitározni, hangszeren játszani soha nem tanultam. A legtöbbet olyan szakmabeli mentoroktól, segítőktől tanultam, akik kicsit a tenyerükön hordoztak. Ebből volt és van több is. Ha szóba kerül, hogy kell-e mindenkinek iskolában zenét tanulnia, akkor én mindig arra gondolok, hogy a legfontosabb dolgokat nem ott, hanem szakmabeliektől, bővem előttem járó mentoroktól kaptam. Bori, neked volt ilyen mentorod?

Bori: - Én nem jártam egyetemre, hivatalos oktatás nélkül lettem színész. (nevet) De mentoraim persze nekem is voltak, az valóban nagyon fontos.

- Bori említette, hogy sokat jár énektanárhoz. Mennyire fontos a folyamatos képzés?

Bori: - Szervekről beszélünk, amiket rugalmasan kell tartani. Rácigizem, ráviszkizem, meg ráénekórázom. (nevetnek)

Vera: - Te nem az Ágihoz (Kazai Ági – a szerk.) szoktál járni?

Bori: - De! Te is? Nahát. Feltűnő volt a változás az éneklésemben, miután elkezdtem járni hozzá. Utána több énekesnő is kérdezte, hogy kihez járok, nagyon népszerű énektanár.

Vera: - Olyan csajról van szó, aki nagyon képzett és nagyon tud emberre szabottan technikát tanítani.

Bori: - Meg nagyon jó csaj!

- Bori, te a dalszerzés során a szövegírásból veszed ki a részed egyre inkább, az új lemezen már szinte végig a saját szövegeidet énekled. Vera, te pedig írod a dalokat, de az Experimentben ti is közösen rendezitek végső formába azokat. Meséljetek ezekről a munkafolyamatokról!

Bori: - Vera, nálad hogy van ez, te hangszereled meg a számaidat?

Vera: - Részben én, részben a zenekar, de nálunk Fenyvesi Marci az igazi megfejtő ember, ő az, aki a leginkább foglalkozik a hangszerelésekkel.

Bori: - Nálunk ennek az a nagyon jól bevált módja, hogy az Ambrus küld nekem dallamtöredékeket, amiknek sokszor olyan jó a címük, hogy az nekem azonnali inspirációt jelent. Szóval ezekre repülünk rá mi, szövegírók, és ha engem valamelyik nem ihlet meg, akkor jönnek mások, főleg Tariska Szabi. De szerencsére ennél az új lemeznél sokszor megihletett, alapvetően én írtam a szövegek nagy részét. Persze jó, ha vannak mások is. Most egy régi álmunk is teljesült, hiszen az egyik dalnak Vető János írta a szövegét, aki a Trabant zenekar vezetőjeként mindkettőnk számára nagy idol. Ki sem tudnám magamból vakarni a szövegeit, annyit hallgattam azokat depressziós kamaszlány koromban.

Vera: - Nálunk általában én hozom a dalt és Marci kezd el gondolkodni hangszerelésben és soundokban. De nagyon más tud lenni a helyzet, ha próbára viszem le, ott mutatom meg gitáron a többieknek és közösen kezdünk el dolgozni rajtuk és megint más, ha elküldöm sávonként, mert akkor Marci sokkal inkább nekiesik és belenyúl. De az új lemezen van olyan szám, amit Csizmás András basszusgitárossal írtunk, ő talált ki egy szuper basszusgroove-ot, amire az egész szám épül.

Bori: - A zenekar persze nálunk se marad ki a végeredményből. Általában Ambrus hangszerel, de ha feláll egy szöveg az alapvázra, akkor abba a zenészek is beleteszik a maguk részét.

Vera: - Nálatok kié a vétó?

Bori: - Az Ambrusé. Ő a boss.

Vera: - És azt te elviseled, ha ő azt mondja valamire, hogy így lesz?

Bori: - Azért le vannak osztva a szerepek, hogy ki miben vétózhat. De én színész vagyok, megtanultam, hogy vannak a férfi rendezők, akikre, még ha nehéz is, még ha elsőre nem is hiszed el, de mégis hallgatni kell. Hogy mi az, amiben kell rájuk hallgatni, és mi az, amiben úgy csinálsz, hogy azt higgye, úgy lett, ahogyan ő akarta, de közben mégse, az már egy másik kérdés. Azonban köztünk Ambrussal olyan a viszony, hogy ma már tényleg alig van konfliktus. Nyilván ettől tudunk már lassan húsz éve együttdolgozni.

- Vera, neked mennyire színészet a színpadon lenni?

Vera: - Akkor színészet, ha beteg vagyok, vagy rossz kedvem van. Ha valami nagyon másból jövök és nem szeretném megosztani. Ilyen leginkább csak akkor volt, ha beteg voltam. Csak azért nem tudom magam beleerőszakolni egy másik tudatállapotba, mert színpadon vagyok. Olyan persze már volt, hogy valami nem stimmelt technikailag és akkor ahelyett, hogy beleordítottam volna a mikrofonba, szépen mosolyogva jeleztem a gondot, de ezekben a szituációkban a fiúk amúgy is sokat segítenek.

Bori: - Nálam mindenképpen szétválik a két dolog, mert nagyon mások a törvényszerűségei a kettőnek. Én azért is vagyok igen hálás az életemnek, hogy csinálhatom a popszakmát is, mert ez a fajta szabadság és energiaáramlás nagyon másként működik a színházban. Egy koncert elképesztő, azok az energiák, amik ott robbannak, megfizethetetlen élményt jelentenek. A színházban sokkal több külső körülmény hat egyszerre, egészen más szellemi munka és jellemzően a befogadása sem ösztönszerű.

- A férfiközpontú zeneiparban az utóbbi években fokozatosan erősödik a női hang. Ti hogy látjátok, itthon van ezen a téren változás?

Vera: - Engem teljesen megdöbbentett, hogy van egy Artisjus-díj és én vagyok az egyetlen női díjazottja. Jön a női hang, oké, tök jó. De ezt itthon még nem érzem. Nem 50-50%-ban vannak nők és férfiak a színpadon, de azért annál biztosan több a nő, mint amennyi például egy ilyen eseményen megjelenik. Ez szerintem éles. Egy kicsit azt érzem, hogy amit én csinálok, az, hogy én írom a dalokat, hogy enyém a vétó, itthon még kicsit félelmetes. Remélem, hogy ez változni fog és ehhez az kell, hogy jöjjön elő még több dalszerző csaj, és engedjék őket, hogy megmutathassák magukat. Ahhoz többen kell lennünk, hogy áttörjünk ebben a kérdésben.

Bori: - A nők erősödése abszolút világjelenség, aminek nyilván sokan nem örülnek, főleg nem egy ilyen feudális, férfiak irányította országban, mint amilyen a miénk. Itt tényleg minden napra jut egy olyan nevetséges sztori, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Röhögtem most ezen, ahogy elképzeltem, hogy lemegy a „Testvérben az erő” reklám a rádióban és utána jön a Szép halott című számunk azzal a sorral, hogy „én vagyok a nő, aki most megszívat.” Ezt nehezem rakom össze. És ennek az országnak a zeneiparában még sokkal nehezebb a nők helyzete. Az egy freak dolognak számít, hogy te ott ugrálsz éjszaka, későn mész haza és a szegény gyereked hogy nőhet így fel. Az ilyen nők nálunk még mindig ufók, valami biztos nem stimmel velük. „Főzni nem tud, az kurvabiztos!”

Vera: - Te kaptál ilyet? Az én pályakezdő időszakomban ez most egy nagyon hot topik. Csajok így, csajok úgy, szüljön, ne szüljön. Te kaptál hideget, meleget?

Bori: - Persze! Nagyon nehezen kezelik ezeket a kérdéseket. Egész másként is néznek egy női előadót. Hogyan öltözöl, mit eszel, ilyesmiket.

Vera: - Volt, hogy ez betalált?

Bori: - Nem! Nem volt ilyen. Csak érdekes ezzel szembesülni, hogy tényleg mennyire erősen létező jelenség. Hogy mennyire más elvárásokkal figyelik a munkádat. Nem elég, hogy jól énekelj. Hogyan old meg dolgokat? Még szült is? Öregszik? Hízott? Miért ment ki szakadt pólóban? Ivott? Egész más a mérce, sokkal nagyobbak a terhek a nők számára, ahogyan az életben is.

Vera: - Sokszor gondolkodom azon, hogy mi ennek az oka. Féltékenység? „Mi vagyunk a férfiak, minket kell ünnepelni?” Vagy, hogy „mi találtuk ki a rock&roll-t!” Ez lehet mögötte?

Bori: - Én ezt szakmai oldalról azért ennyire nem érzem, de neked zenekarvezetőként nyilván teljesen más lehet a szituáció. És ez tényleg akkor fog változni, ha egyre több olyan lány veszi a bátorságot, mint Vera, és gyűjt maga köré zenekart. És aztán lesz ereje és kreativitása, hogy csinálja, és nem vérzik el olyan akadályokon, amin egy férfi könnyebben átjut.

beszélgetés: Dömötör Endre
fotó: Lékó Tamás

a Péterfy Bori & Love Band holnap, július 30-án mutatja be kitűnő új albumát a Budapest Parkban, Facebook-eseményoldal, a Jónás Vera Exeriment pedig fesztiválozik és augusztus 17-én az A38-on ad koncertet

a friss Péterfy Bori-lemez: 

a friss Jónás Vera-album: 

Boriék Szép halott klipje: 

ez pedig a címadó szám szuperkareoke verziója: 

ez pedig Veráék Walk Away klipje: