Jamaica hatása a popzenére felmérhetetlen, pláne az ország méretéhez képest. Minden jelentős helyi szubzsánerből tudnánk soktucat kiváló lemezt ajánlani, de most inkább jöjjön csak egy nagyon önkényes szűkítés: húsz tökéletes album a nyárra a 43. Recorder magazinból. (A lemezek - már amelyik teljességében hallgatható - az albumcímre kattintva szólalnak meg.)
The Skatalites
Ska-Boo-Da-Ba
(Top Deck, 1965)
Az egyik legnagyobb ska-klasszikus a műfaj legnagyobb innovátoraitól, akik itt leginkább a jazz felé kalandoznak. Kerti partihoz például tökéletes és sütögetés után be lehet vetni az esti tánchoz is.
Prince Buster
(Fab, Fab, Fab, 1968)
A korai jamaicai zene legnagyobb hatású előadójától, a ska hercegétől ez a legjobb válogatás, persze a jóval bővebb cd-s újrakiadás, de a lényeg úgyis a kaotikus, gondtalanságot sugárzó zene, ami a brit 2 Tone-ska előadókra óriási hatással volt.
John Holt
Looking Back (The Defenitive Collection)
(Trojan Records, 2005)
A skából lassított, soullal beoltott, 66-68 között népszerű rocksteady az egyik legnagyobb boldogságot árasztó műfaj, aminek a Paragons a királya. Holt zenekarának legjobb dala (A Quiet Place) szinte csak ezen a válogatáson szerepel (az alapslágerek mellett), a bónusz pedig még egy bő merítés a soul- és popslágereket reggae-sítő, lélekkel teli énekestől.
Válogatás
(Trojan, 1998)
A rocksteadyt viszont nem lehet ennyivel elintézni. Ugyan csak két évig virágzott a zsáner, mégis megszámlálhatatlan jó zene született benne és mivel nincs egy minden kiadót, stúdiót, producert összefogó ultimate, sokórás kompiláció, válasszuk ezt vízparton heverészéshez: három cd, rengeteg sláger, rossz számok nélkül. (Azért az 1992-es Duke Reid’s Treasure Chest még nagyon ajánlott!)
U Roy
Version Galore
(Treasure Isle, 1971)
Rocksteady-s, soulos korai reggae, de a trúváj mégsem ez, hanem az, hogy U Roy a toastolás egyik legnagyobb úttörőjeként lényegében a dancehallt és a hiphopot is megelő(lege)zte. Oké, többnyire mások alapjára dumál rá, de hát annyira jóízű és élvezetes!
The Wailers
(Beverley’s Records, 1971)
Marley egyik legjobbja, ami címe ellenére nem válogatás, hanem stúdiólemez, időrendben a második (69-70-ben rögzítették Leslie Kong producerrel), de csak a két következő, Lee Perry-s LP-k után jelent meg. Tökéletesen elkapja a rocksteady-ből korai reggae-be való átmenetet.
Toots And The Maytals
(Dragon, 1973)
A Maytals végigélte a sziget zenéjének fejlődését, skában, rocksteadyben is erős volt, de ezzel alkották meg főművüket, a reggae egyik csúcsát, aminek címe sem hazudik, funky is van benne bőven. Megunhatatlan.
Dadawah
(Wild Flower, 1974)
Ennél közelebb nem juthatunk a spirituális reggae-hez, ennek ellenére ez a lemez lóg ki a leginkább az itt szereplők közül: hosszan tekergő gitártémák és gyógyító dobok juttatnak transzba, pszichedelikus reggae szól, nyahbinghi, hogy pontos legyen a meghatározás, de ez esetben érdemes hinni a hype-nek: az érthetetlenül alulismert korong zseniális.
Lee Scratch Perry And The Upsetters
(Island, 1976)
Dub és roots reggae keveredik ezen a mindenféle forrást újrahasznosító, átmixelő, visszhangosító albumon. Ha volt is a dubnak nagyobb alapműve, azt se érdemesebb órákig oda-vissza hallgatni ennél.
Augustus Pablo
King Tubbys Meet The Rockers Uptown
(Yard, 1976)
A legnagyobb melodika-játékos és az egyik legnagyobb dub-producer, azaz Pablo és Tubby nem először dolgoztak együtt, de ekkor jutottak a legmesszebb a két világ keresztezésében. Tényleg a fülünk hallatára épülnek fel a hangok és bomlanak, foszlanak szanaszéjjel.
The Congos
(Black Art, 1977)
Mernénk nagyobb pénzt tenni rá, hogy ez a legjobb jamaicai lemez. Tudnánk hosszan érvelni is mellette, de most legyen ennyi elég, és hallgassuk forró nyári éjszakákon ezt az áldott állapotot elkapó albumot.
Dennis Brown
(Joe Gibbs, 1978)
A jamaicai zene egyik legtöbbet dolgozó énekese, a lovers rock egyik ásza összeállt Joe Gibbs-zel, az egyik legbiztosabb kezű producerrel, amiből több pazar roots reggae-lemez született, köztük ez a legjobb kollaboráció. Browntól kötelező bambulós nyári sláger még az 1973-as Things In Life kislemez.
Marcia Griffiths
(Sky Note, 1978)
Griffiths az I Threes vokáltrió tagjaként 1974-től énekelt Marleyval, és szórványos szólólemezei között akad egy igazi gyöngyszem. A Naturally egy hibátlan soul-reggae-album, pont olyan, amire egy gondtalan nyári napon szükséged lehet.
Althea And Donna
(Front Line, 1978)
Egyslágeresek, igaz (Angliában nagy siker volt a címadó szám). De közben meg kurvára igazságtalan a skatulya, mert az egész lemez egy vigyorgásra késztető fúvósdús roots-csoda. A tinilányok egyetlen lemeze tökéletes nyári aláfestő.
Dr. Alimantado
(Greensleeves, 1978)
Alimantado toastolását igazi olvasztótégely zene támogatja, a sokféle eredetit dubos rétegzettség egységesíti, a szemlélet pedig egészen punkos: nem véletlenül lett igen népszerű a Clash és társai körében.
Gregory Isaacs
(Island Records, 1982)
Nos, a lovers rock méltatlanul lenézett alműfaj bizonyos körökben – ezt a simulékonyabb reggae-t részben nyilván szexeléshez találták ki, de – ez a lemez bizony tökéletes bármilyen elégedett állapot háttérzenéjének.
Yellowman
(Greensleeves Records, 1982)
A korai dancehall egyik legérettebb kiadványa, mármint zeneileg, mert az albinó énekes-deejay amúgy többnyire elég éretlen, lökött dumát nyom, nem jelentéktelen hangsúlyt helyezve szexuális étvágyára.
Super Cat
(Columbia, 1992)
Legendás deejay, aki ezzel a lemezzel a nagy áttörést is megkísérelte Amerikában, az viszont valahogy nem jött össze – neki. Merthogy ugyanezzel a megszólalással tíz évvel később Sean Paul világsztár lett. A Don Dada újrafelfedezésre méltó vízparti zene.
Sean Paul
(VP Records, 2002)
Oké, ezek részben agyonjátszott slágerek, csakhogy egyrészt a mai napig – még így sem – koptak semmit, másrészt a lemez maradéka is perfekt ezredfordulós dancehall, olyan, ami ügyesen vitte tovább Super Cat örökségét. Akkor nagyon hatásos volt és gondűzésre ma is kiváló.
Popcaan
(Mixpak, 2014)
Két éve forradalmi volt Popcaan debütálása, ugyanis egy szekérderéknyi feltörekvő producerrel durván visszalassította a műfajt és ezzel új irányt szabott neki, de albuma egész egyszerűen azért esszenciális a nyárra, mert az időt is a legszebb pillanatban állítja meg.
Dömötör Endre
mixtape-ben is egy-egy szám a fenti lemezekről (plusz pár kihagyhatatlan további):
