Magyarradar – PLANETDAMAGE

Bari Máriusz több korai próbálkozás után a zenélés felől áttért a zeneterjesztésre és dj-ként, szervezőként, közösségépítőként tevékenykedett, amikor rájött, hogy a másik oldal is hiányzik neki. Ennek eredménye a nemrég megjelent első Planetdamage-album tele pöpec electro-industrial zenékkel. 

Indulás éve: 2016.

Tagok: Damage. 1979 óta töretlenül.

Stílus: Electro-industrial.

Hatások: Csak a neonbűzös, tranzisztorszagú paranoia meg a pad alatt olvasott cyberpunk fanzinok! Skinny Puppy, Clock DVA, Mentallo & The Fixer, Front Line Assembly, Front 242 és a többiek.

Kiadók: Az első kislemezre is lett volna már, de alapszabály, hogy az első adag mindig a cég ajándéka.

Történet: Szembejött az általánosban Jean Michel Jarre, Kraftwerk meg a Front 242 és onnantól kezdve nem volt megállás: elkezdtem begyűjteni a cyberpunk fanzinokat (Phobia, Vírus, Második Látás), közben egy PC-vel gyártottam a furcsábbnál furcsább rave-eket meg trance-eket egymás után (a FastTracker + Gravis Ultrasound kombó egy örök életre beégett), szerveztünk rave-partikat, megfordultunk egy havas évvégén a Tilosban is egy interjú erejéig, érettségi előtt ezek azért elég sokat adtak az embernek. Felléptünk még Samhain Biolab néven az akkor induló X-Peripheria zaj- és kísérleti zenei feszten fehér zajjal meg tizenhatodolós szigorúbasszusos schranzzal, aztán nem emiatt, de abbahagytam a zenélést. Átmentem a zenefogyasztás másik oldalára, gyártottam egy közösségi oldalt, promotáltam zenéket, szerveztem partikat meg dj-ztem vagy hat évig, aztán rájöttem, hogy életem legrosszabb döntése volt, hogy abbahagytam a zenélést, úgyhogy feldobtam a vállamra egy keyboardot meg vettem egy Renoise-t (ami minden zenész haverom szerint olyan, mintha Excelben gyártanék zenét és hihetetlenül perverznek tartják), és onnantól kezdve gyakorlatilag nincs megállás. Ami a gyártási folyamatot illeti, imádtam azokat a production diary-anyagokat, amikben az Angelspit, a Celldweller vagy a Blue Stahli magyarázta el, hogy mi miért hogyan készül éppen és milyen változtatásokon megy keresztül egy szám, amíg a final premixhez el nem érkezik, úgyhogy csináltam én is egy ilyet és egybepakoltam a kislemezzel, az elején még arra a borzasztó kreatív blokkra is van három tipp, ami gyártás közben elkaphatja az embert, hogy van egy világlegjobb loopom, de hogy lesz ebből ötperces szám?

Megjelenések: Snapshots Of A Surveillance Manifesto (2016), amúgy a korábbi anyagaim Soundcloudon meg Bandcampen is fellelhetőek.

Küldetés: Hangot adni a neonviharnak, ami a fejembe szorult. (Meg a rajongói szekta. Mindig minden jobb egy rajongói szektával.)

Jövőkép: Sok kooperáció, még atombombabb bassline-ok, 140BPM egy strobikkal megszórt bunkerben, a blackroom közepén!

Mellékprojektek: Van, éppen a legprivátabb pillanataitokhoz tervezzük.

Szexepil: Visszafelé hallgatva is legalább ennyire underground!

Legnagyobb eredmény, elismerés: Annál kevés jobb dolog van, amikor azok az arcok dicsérik meg a zenédet, akiknek az albumain felnőttél, volt ilyen, nem is egy. Meg önmagában az, hogy képes voltam elejétől végéig összerakni egy anyagot úgy, hogy nem hagytam ott a felénél és fogtam bele valami másba.

a Snapshots Of A Surveillance Manifesto című friss Planetdamage album: 

fotó: Kassai Balázs

www.planetdamage.com
Planetdamage Facebook-oldal

A cikk megjelenését a Cseh Tamás Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.