„Sok tekintetben egy kísérlet” – Volkova Sisters-interjú

A székhelyét 2013-ban Budapestről Londonba áthelyező Volkova Sisters június első napjaiban adta ki bemutatkozó albumát Blood Shapes This Faith címmel (és ez előtt két héttel csatlakozott a trióhoz negyedik tagként a sexepiles Vangel Tibor). A Recorder magazin 42. számában megjelent interjú bővített változata.

- Mennyire igazolódtak az elvárások, amiket a londoni közeg felé előzetesen támasztottatok?

Sándor Dani (billentyűsök): - Ha voltak is elvárások, azt biztosan állíthatom, hogy egészen mást kaptunk. London nagyon gyors város, és sokkal nehezebb felfelé kapaszkodni vagy akár csak megtartani a pozíciódat, mint mondjuk Budapesten – cserébe magasabbra is lehet jutni, ha elég kitartó vagy. Az élet minden területén, így a zenei szcénában is sokkal nagyobb a verseny, ami nem könnyíti meg az életünket, ugyanakkor minden nap arra ösztönöz, hogy felkössük a gatyát és még jobban csináljuk a dolgainkat. Elérhető közelségbe kerültek olyan személyek és helyszínek, amik korábban csak valami homályos, a „nyugati zeneiparról” alkotott elképzelésben léteztek. Ez motiváló és kijózanító is egyben.

Berger Dalma (ének, ütőhangszerek): - Nem voltak elvárásaink, illetve én nem gondolom, hogy létezik közeg, inkább azt mondanám, nagyon sok szubkultúra él egymás mellett, de ezt én egyáltalán nem érzem koherens közegnek. Az általános tapasztalatom az, hogy a középosztály szekularizált, és ha gazdasági, szociopolitikai értelemben nem is, de kulturálisan mindenképp létezik még a classism. Ettől függetlenül én nagyon nagyra értékelem a végtelen türelmet és udvariasságot az itteni mindennapi kommunikációban.

- Szakmailag milyen hatással rátok a váltás? Éreztetek magatokon olyan fejlődést, magatok körül olyan kreatív energiákat, amiket itthon nem kaptatok volna meg?

Dalma: - Szakmailag és egzisztenciálisan is mindenképp fontos és jó dolognak tartom az újrakezdést, nagyon nehéz út, de érdemes belevágnia annak, aki kíváncsi a saját határaira vagy valami új reflexióra, amit nyilván egy untig ismert közeg már nem képes megadni.

Dani: - Mindenképpen óriási hatással van ránk a közeg, rengeteget tanultunk az elmúlt három évben, de ennek a legnagyobb része nem zenei vonatkozású. Nagyon sokat a kommunikációról és arról, hogy miként tudjuk eljuttatni az üzenetünket a megfelelő emberekhez. Többet tanultunk a magunk menedzseléséről, mint előtte tíz év alatt. A kihívás az, hogy ebben a szupergyors és ultrakapitalista közegben megőrizzük azt a belső hangot és intimitást, amiből a zenekar dalai táplálkoznak.

- Elmondtátok korábban, hogy Magyarországon könnyű volt inspirációt szerezni a dalaitokhoz. A londoni mindennapok hatással voltak ilyen szempontból az új szerzeményekre?

Dani: - A közeg mindig is nagyon erősen befolyásolta a zenénket, igaz volt ez akkor is, amikor egy barátunk hollywoodi stúdiójában dolgoztunk és akkor is, amikor egy Duna-holtág partján írtunk számokat. Most London szövi bele magát a hangképekbe. Mindemellett ez a hely elég pontos keresztmetszetet ad a globális hangulatról, ami segít abban, hogy releváns legyen a kontextus, amiben a dalaink megszólalnak.

- A dalszerzésben és lemezfelvétel során mennyire engedtetek be másokat a folyamatba?

Dani: - Talán minden eddiginél zártabb munkafolyamat volt létrehozni ezt a lemezt. Ez részben London és a nagyvárosi magány hatása. Könnyű izolálódni egy olyan közegben, ahol nagyok a távolságok és mindenki szuperelfoglalt a saját ügyeivel. Többnyire éjszaka dolgoztunk, bezárkózva a stúdiónkba, szinte az utolsó pillanatig senki nem hallott egy hangot sem a lemezből. Ugyanakkor a lemezanyag egy több mint ötéves időszakból válogat. A kezdetek óta felhalmozódott rengeteg kiadatlan dalból vettük elő a számunkra legfontosabbakat, és azokat, amelyek a legjobban leírják azt a folyamatot, amit egy új országba költözés és az életünk radikális átalakítása jelentett számunkra. Mivel sok régi felvétellel dolgoztunk, így került a lemezre egyetlen külső közreműködőként Kárpáti Dódi, akivel évekkel ezelőtt rögzítettünk trombitaszólamokat Dalma budapesti nappalijában, a szomszédok legnagyobb megelégedésére. A lemezről egy dalt Schram Dávid kevert Budapesten, a többi a mi stúdiónkban készült el, a masteringet pedig Dick Beethamre bíztuk a 360 Masteringnél.

A VOLKOVA SISTERS MÁR ÁPRILISBAN BEMUTATTA EGY BUDAPESTI KONCERTEN A FRISS ALBUM DALAIT - ÍGY NÉZETT KI.

- A legkorábbi Volkova Sisters-megjelenéseket követő két EP (a 2012-es Hope és a 2015-ös Holiday) egységes, letisztult zenei világot alkot. Az új lemezzel ez a sokszor már-már minimalista, kicsit goth-os hangzás mintha kitágult volna, hangsúlyosabbnak tűnnek a hangszeres részletek, részletgazdagabbnak hat az egész.

Dalma: - Mindenképp. De ez azért is van, mert az albumot gyakorlatilag a megalakulás óta írjuk, tehát azok a számok, amik valamiért nem illettek bele annak koncepciójába, vagy mondjuk stílusban nagyon egységesen átfogtak egy időszakot, azok lettek végül az EP-k trekkjei. Ezen az anyagon próbáltunk egyfajta soundot megtalálni és végigvinni.

Kovács Geri (gitár): - Valóban hangsúlyosabbak lettek a hangszeres részek, például törekedtünk arra, hogy a gitár gitárként szólaljon meg, ne pedig egy széteffektezett hangképként, így hoz létre kontrasztot a zene néhol hideg zakatolásával.

- Az előző két megjelenéssel szemben, amikor nagyon dominánsak voltak az elidegenítő elemek a dalokban, az új album mintha szintézise lenne a már ismert fogásoknak (éles szintik, lepitchelt vokál) és a poposabb ihletésű dallamoknak. Mennyire tudatos az, hogy mikor mennyire engedtek teret a dallamosabb, könnyebben megragadó témáknak?

Geri: - Abszolút tudatosan próbáljuk meg a zene kíméletlenségét dallamosabb énektémákkal párosítani, már-már perverz módon keressük a lehetőségét a popdallamok beépítésének.

- Még a 2012-es quartos interjúban jött szóba, hogy szeretnétek majd egyszer vendégénekesekkel is dolgozni. Ehhez közelebb kerültetek már Londonban?

Geri: - Nem hiszem, hogy fogunk vendégénekesekkel dolgozni, azóta változtak az elképzelések, Dalmával is épp elég lépést tartani.

- Most, hogy már lényegében ti is részesei vagytok a londoni zenei életnek, megfogalmazódott bennetek valami konkrét cél, amit el szeretnétek érni ezzel a lemezzel és úgy általában az elkövetkező években?

Dani: Szeretnénk magunkat és a zenénket azon a pályán megmérettetni, amelyikre akkor pozícionáltuk, amikor egy pohár borral álmodoztunk miután megírtuk az első számokat sok-sok évvel ezelőtt. Ha nem elég jó, amit csinálunk, akkor legalább a Rolling Stone húzza le egy minősíthetetlen review-val! (nevet)

Dalma: Ez a lemez igazából egy kísérlet sok tekintetben ugyanis saját kiadás, viszont egy PR ügynökség végzi majd a megjelenéssel kapcsolatos hírverést. Szóval ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy saját erőből jelenik meg a lemez. Először csinálunk ilyet, most fogjuk tudni lemérni, hogy ez mire lesz elég pontosan és hova tud eljutni ez az anyag.

interjú: Csada Gergely
nyitófotó: Hencz Péter
négytagú felállás fotója: Wanda Martin

a friss debütalbum: 

a Bianco klipje: