Máus 21-én prezentálja a Recorder a kifejezetten a hetvenes-nyolcvanas évek elektronikus zenéinek szentelt Vintage Electronica Night bulit. Felvezetésként megkértük a tematikus este fellépőit, idézzék fel, nekik mit jelent ez a korszak: az 80 Strange Robots után DJ Mesterházy flessbekkje következik.
Mesterházy Ákos a hazai elektronikuszenei underground egyik meg nem énekelt hőse, aki soha nem magát tolja előtérbe, hanem a zenét, az "ügyet". Bő két évtizede jelen van a színtéren (1993 óta gyűjt lemezeket dj-zési céllal), szinte mindenhol játszott már az országban, kis kluboktól a legnagyobb fesztiválokig. A nevéhez fűződnek többek közt a legendásnak számító balatonalmádi Bunker partik és a veszprémi Syrup estek, vagy újabban az évi egyszeri Karácsonyi Acid Partik, illetve Nemzeti Elektró Partik, na meg a vasárnaponkénti Lay-Up! ambient elektronika-szeánszok. Acid, electro, ambient, vagy éppen IDM, breakcore, italo diszkó, dubtechno, dubstep és még sorolhatnánk, mennyi stílusban van otthon, miközben egyik aktuális trendbe sem ragad bele, inkább mindenből szemezgetve halad a maga kompromisszummentes útján. Netlabele, a Syrup április végén ünnepelte fennállásának 15. évét.
Mit jelent számodra a vintage electronica?
Valószínűleg sokan megköveznek, de ki kell mondjam: soha nem szerettem Jean Michael Jarre-t. Ez végső soron meg is határozza a hozzáállásomat a korai elektronikához. Amit az ő műveiből hiányolok, viszont más kortársai zenéjében megtalálok és szeretek, az a nyers analóg hangzás, a kísérletezés, a kiszámíthatatlanság, a túlfeszített minimalizmus, vagy éppen az irónia. Nagyon tetszenek persze a kezdeti évek ('az ötvenes-hatvanas évtized), amikor a fél szobányi szintetizátorokat még csak stúdiókban tudták használni különböző neoklasszikus zenei munkákhoz, és főleg mai füllel "vicces" Moog-bolondozáshoz. De természetesen az igazi könnyűzenei áttörést az hozta, amikor már színpadra tudták állítani ezeket a hangszereket. Ekkor született meg a máig kikerülhetetlen német hangzás, náluk voltak az igazi úttörők: Tangerine Dream, Kraftwerk, The Cosmic Jokers és társaik. Bírom, ahogy a hetvenes évek végén az olaszolnál keveredett a diszkó az elektronikával, de számomra az igazi "elmebetegség" az, amit a japánok műveltek a szintikkel a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején. Máig időtálló a Yellow Magic Orchestra, illetve a tagok szólóprojektjeinek akkori munkássága.
Három kiemelt kedvenc a korszakból?
Klaus Schulze: Signs Of Dawn (1973)
Klaus Schulze talán a legnagyobb német szintis-zeneszerző. Legtöbbünknek a Tangerine Dreamből ismerős, de emellett rengeteg kollaborációban vett részt, számos filmzenét szerzett (pl Gerald Kargl Angst című 1983-as osztrák kulthorrorjához). Benne volt a hetvenes években a Galactic Supermarket krautrock-szupergrupban, majd a kilencvenes években Pete Namlookkal a The Dark Side Of The Moog projektben. Termékenységét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a 77 kiadott albumon túl az itt hallható korai szerzeménye csak 25 évvel a felvétel után, egy 25 (!) lemezes CD box setben látott napvilágot:
Automat: Automat (1978)
A vintage korszakból kiemelkedő az is, ami az olaszoknál történt. Az erős diszkós behatás náluk sokkal jobban érezhető, a moroderes szupergiccs keveredett az elektronikával.
Yellow Magic Orchestra: Key (1981)
Japánban ebben az időben hasonló elven csoportosultak az alkotók, mint a berlini iskolában, vagyis egy nagyobb stúdióban ugyanaz a 6-8 zeneszerző fényezte a kilincset és különböző alteregókon tolták ki magukból a sok száz lemezt.
és egy oldschool acidből/electróból kevert mix Mesterházytól:
Recorder presents Vintage Electronica Night
2016. május 21.
Művelődési Szint
Fellépők:
80 Strange Robots - live
ŽAGAR - dj set
Belle Belle - dj set
Mesterházy
Splatter
Galactic Jackson
Belépő: 600 Ft
