Lemeztáska – Petruska András

Petruska András ugyan már régóta nyüvi gitárjait, de első szólólemeze 2014-ben jelent Metropolita címmel, még abban az évben érkezett a Szent Gellért Tér című EP, 2015-ben pedig már Petruskaként indult A Dal című tévés versenyen, ahol egészen a döntőig jutott és megnyerte a zsűri A Dal Felfedezettje különdíját. Néhány hete, március legvégén adta ki második nagylemezét, a Kapunyitót, mi pedig megkérdeztük hatásairól, kedvenc zenéiről.

Első zenei emlék

Enya: Orinoco Flow. Emlékszem, hogy beszélni alig tudtam, de ezt már próbáltam halandzsázva énekelni.

ENYA KARRIERJÉT ÉPP DECEMBERI FRISS ALBUMA UTÁN FOGLALTUK ÖSSZE A LEMEZEI MENTÉN.

Első kazetta, amit saját pénzből vettél

Kazetta, egyértelműen. John Lennon: Imagine. 10-11 éves lehettem, húsvétkor összelocsolkodtam az árát.

Zene, ami zenélésre inspirált

100 Folk Celsius, valamikor '90 környékén. Egy tévében sugárzott koncerten ismertem meg őket, akkor volt a legendás Miki Manó-érájuk. Nem csupán a zene tetszett, hanem a színpadi lét világa, a közönséggel való kommunikáció.

Meghatározó koncertélmény

Tommy Emmanuel, Petőfi Csarnok, 2007. Azért mentem el a koncertjére, mert érdekelt az akusztikus gitár, ennél többet nem is tudtam róla. Aztán az élmény odavágott, egy szál gitárral egy teljes zenekar érzetével szólalt meg, hihetetlen karizmatikus előadással. Nem tudtam, hogyan csinálja, abban viszont biztos voltam, hogy ezt én is szeretném valamilyen formában megtanulni. Mivel évekkel később én magam is a fingerstyle játékmódra építettem fel a zeném alapjait, nyugodt lélekkel mondhatom, hogy akkor, abban a két órában örökre megváltozott az életem.

Hatások az indulásakor

Amikor elkezdtem tanulni gitározni, egyértelműen a Beatles volt a példakép. Dalszerzés szempontjából maradt is mai napig. Amikor elkezdtem zenekarozni, akkor Sting furcsa harmónái és a Queen komplexitása lebegett a szemem előtt, a mára is érvényes minimalista stílus elérésében pedig formailag Tommy Emmanuel, tartalmilag Paul Simon volt a legfőbb irányadó.

Hatások a mostani lemez előtt

Kifejezetten egy nagy hatást nem tudnék megnevezni. Sokat játszottam moldvai kavalon, ez adott egy népiesebb beütést a daloknak. Van egy dal, ami lényegében egy Illés-parafrázis, ezt az ihlette, hogy együtt játszhattam velük a búcsúkoncertjükön. A hangzásban talán George Ezra Wanted On Voyage című lemeze volt irányadó.

Kedvenc magyar lemeze

ef. Zámbó Happy Dead Band: Himalája. A mai napig keresem a választ arra, hogy miért lobog a pöttyös befőtt, ha nem is fúj a szél?

Kedvenc magyar dal

Cseh Tamás: Váróterem. Tetszik az a bátorság, ahogyan egy teljesen hétköznapi szituációt ennyire érzelemgazdag, szinte már-már szakrális élményként énekel meg.

Kedvenc dalszerző-előadó lemez

Joni Mitchell: Blue. Őszinte, emberi hangvételű, bátor alkotás, és a sokatmondó tartalom mellett nagyon erős zeneileg is.

Kedvenc poplemez

Nirvana: Nevermind. Kiváló tömörséggel szerkesztett, erős kontrasztokkal operáló, megjegyezhető, izgalmas dallamok. Számomra ezek jelentik a popzenét.

Kedvenc rocklemez

Jimi Hendrix: Axis: Bold As Love. Nem igazán örülök annak, hogy Hendrix gitárhősként van számon tartva. Ilyen téren való érdemei elvitathatatlanok, azonban szerintem sokkal fontosabb - és sajnos elhanyagoltabb tény -, hogy fantasztikus dalszerző volt. Megragadta a kor szellemiségét, kifejezte, formálta azt remek szövegekkel, és sokféleképpen interpretálható izgalmas muzsikálással, aminek csak egy aspektusa volt az óriási hangerővel megszólaló gitározás. Számomra ez az album sokkal inkább a szellemről szól.

Kedvenc folklemez

Tom Waits: Closing Time. Ez az album gyakorlatilag szó szerint megtörtént velem, ahogyan zárás után, hajnalban sétáltam haza a városon keresztül egy buliból, lelkemben valakivel, akibe nagyon nem kellett volna beleszeretni. És persze remek időzítéssel jönnek a rágódós és a szakítós nóták, némi másnapos pontatlansággal.

Minden idők legjobb lemeze

Paul Simon: Graceland. Sorolhatnám a zenetörténeti hatásait, kezdve az afrikai zene és kultúra térhódításától az anti-apartheid mozgalmon át a Woody Allen-i érzékenységgel megírt történetekig és karakterábrázolásokig, de talán az album legfőbb vonzóereje az ártatlanságában rejlik: abban, hogy a fenti tények ellenére mégis egy könnyed élmény, ami nem tud nem boldoggá tenni minden egyes hallgatáskor.

Lemezgyűjteményed legkülönlegesebb/legértékesebb darabja

Sting Symphonicities című lemeze, amit névre szólóan dedikált nekem.

Olyan zene, ami nagyon elüt a stílusodtól, mégis nagyon szereted

ABBA. Nagyon felidegesítenek a semmitmondó "megcsaltál / szeretlek, ezért, most jaj, mi lesz velem" szövegeik, zeneileg viszont a dalszerzés magasiskolája az, amit az a két fickó művelt. Friss, ropogós, izgalmas a mai napig.

Bűnös zenei örömöd

Rednex. Általuk ismertem meg a country zenét 8 évesen...

Dal, amit már nem bírsz meghallgatni

Nemrég kaptam meg a Dal 2016 válogatáscédét. Nem volna elegáns neveket mondanom.

Dal, amit bárcsak te írtál volna

The Beach Boys: God Only Knows. Hasonló pedantériával írok, mint Brian Wilson, bár én azért megpróbálom kicsit egészségesebben folytatni.

Zene, amitől boldog leszel

Vannak vidám dalok, de szakmai ártalom, hogy meg akarom fejteni a titkot. Sting és Paul Simon, a két kedvenc dalszerzőm, tavalyi közös (!) koncertjén döbbentem rá, hogy mennyire nem engedem meg magamnak, hogy pusztán az érzelmeimre hasson a zene. Azon az estén, különösen a The Cool Cool River című szám alatt rám tört egy minden logikát kizáró, túlcsorduló teljességérzet, akkor ott én boldog voltam.

Kedvenc heartbreak lemez

Johnny Cash: The Man Comes Around. Az életétől búcsúzó Cash szájából még a pozitív dalok is olyan kettős értelemmel szólnak, hogy abba beleszakad a szívem, éppen ezért ez a lemez akkor is jól jön, ha mindezt nem konkrétan az ő zenéje váltja ki.

Zene, ami elgondolkodtat

Erre nem tudok válaszolni. A tartalmilag izgalmas zenék személyes irányból gondolkodtatnak el, a formailag izgalmasak pedig zenei kérdéseket tesznek fel számomra.

Kedvenc zene szex után

Minek utána zenét hallgatni? Ha már szex, még egyetemi évek alatt voltak ezek a koliba beszökős sumákolások. Arra nagyon jól emlékszem, hogy Borlai Gergő Sausage című lemeze kiváló fedőeszköz volt.

Kedvenc szombat esti bulizene

Stevie Wonder: I Wish. Én nem tudok táncolni, de ennek olyan a groove-ja, hogy nem bírok egy helyben maradni, és ilyenkor abba tévedésbe ragadtatom magam, hogy vállalható, amit csinálok.

Kedvenc vasárnap reggeli pihenős zene

Dominic Miller & Peter Kater: In A Dream. Gitár és zongora duó, kicsit talán new age. Meditatív, szép zene, ami nem túl hivalkodóan nagyon intelligens is.

Kedvenc friss, idei lemezek

Magyar oldalról Duke Bluebeard: Friend or Foe. Az elmúlt évek legjobb folklemeze, amit hallottam. Nemzetközi szinten pedig David Bowie rendített meg a Blackstarral, az általa megteremtett világhoz méltóan tudott búcsúzni.

Kedvenc tavaszi zene

Norah Jones: Feels Like Home. Egyszerre friss és nagyon világos, mégis van benne valami hűvösség, pont, mint valami kora tavaszi nap.

Petruska országos turnén mutatja be friss lemezét, itt lehet elcsípni

a nemrég megjelent Kapunyitó című lemez: 

a