Vad dolgokkal tér vissza Ladyhawke

Négy év kihagyás után ad ki új albumot az új-zélandi elektropop first lady-je, Ladyhawke. A Wild Things című lemez előtt most befutott egy vadító neonszínekben úszó klip, amelyben az énekesnő a nyolcvanas években Netflix előtti őskorban honos videotékák iránt nosztalgiázik.

Az Új-Zélandon született Pip Brown 2008 óta egyengeti szólópályáját Ladyhawke néven. A fiúsan öltözködő, a hetvenes évek kaliforniai életérzést közvetítő felnőttrockja és a nyolcvanas évek szintetikus popja, illetve videojátékai/-játékzenéi iránt rajongó dalszerző-énekesnő leginkább Little Boots-szal állítható párba, a hozzá legközelebbi földije pedig Kimbra, de a leghíresebb új-zélandi popsztárnak, Lorde-nak is lehetne a tiszteletbeli nővére. 2012 májusában jelent meg a legutóbbi, második albuma (Anxiety), aztán gyakorlatilag eltűnt a reflektorfényből. 2013 márciusában ugyan közhírré tette, hogy nekifog a következő lemezének, de itt aztán nagy csend következett. Ugorjunk előre három évet: idén márciusban végre bejelentette, hogy elkészült a harmadik albuma, amely Wild Things címmel jelenik meg június 3-án. Az új dalokat jelenlegi lakhelyén, Los Angelesben vette fel, Tommy English volt a társszerzője-producere. Elmondása szerint a hosszúra nyúlt szünet oka, hogy az anyag, amit először írt túl sötét volt és nem az igazi személyiségét tükrözte, ezért nekifutott még egyszer. Hogy a rajongókat kárpótolja a négy évnyi böjtért, egyből két dalt is közzétett az érkező lemezről, az A Love Song pedig jópofa, vibráló neonszínekkel túlcsicsázott klipet is kapott, ami egyszerre idézi meg a VHS-korszak vígjátékait és ezek fő beszerzőhelyeit, a videotékákat.

és íme a másik dal, a Sweet Facination, vintage japán videojáték-animációk előtt tisztelgő szövegvideóval: