„Egyszerre minden ajtó nyitva áll előttünk” – Kate Boy-interjú

Az elektronikus popban utazó svéd Kate Boy-t már pár évvel ezelőtt befutásra predesztináltuk, amikor hallottuk első dalaikat (leginkább a Northern Lights underground slágert) 2012-ben. Ezzel nem voltunk egyedül, épp ezért volt meglepő, hogy a Chvrches-zel egyidőben feltűnt zenekar végül csak tavaly jelentette meg debütáló nagylemezét. Mi történt velük a köztes néhány évben? Mit gondolnak a már említett, és azóta hasonló hangzással befutott skót együttesről? Többek között ezekre a kérdésekre érkezett válasz Kate Akhurst énekestől és Markus Dextegen producertől telefonos interjúnkban. A kvartettből mára duóra fogyott, ám ereje teljében lévő együttes április 19-én lép fel a Dürer Kertben a Phenom’enon magazin hatodik születésnapján a New Beat prezentálásában.

- Kate, te Ausztráliában nőttél fel, aztán éltél Los Angeles-ben is. Hogyan kötöttél ki végül Stockholmban?

Kate: - Mindig is szerettem volna eljutni Svédországba, felfedezni az országot. Imádom a svéd popzenét és egyébként is részben svéd származású vagyok. Amikor Londonban éltem akkor jöttem át először, mindössze egy hétre és az utolsó napomon találkoztam Markus-szal. Szóval először csak kíváncsiságból jöttem ide, főleg a zene iránti kíváncsiságból.

- Gondolod, hogy az Ausztráliában eltöltött évek miatt más a rálátásod a svéd popzenére?

Kate: - Nehéz tudni, hogy mi az, ami más saját magadban, de egyértelműen érzem, hogy Markus és köztem nagyon sok hasonlóság van. Nem tudom, Markus szerinted van, amit máshogy látok?

Markus: - Olyan nehéz ezt megmondani, hogy azért van, ahol felnőttél vagy csak egyszerűen a személyiséged vagy épp azon zenék miatt, amelyek hatással voltak rád. De mivel mi nagyon különböző háttérrel rendelkezünk, zeneileg is, ezért mindenképp segíthet abban, hogy megláss bizonyos dolgokat a saját zenénkben, amit egyébként lehet, hogy nem vennél észre. Azt hiszem jó, ha van eltérő nézőpont.

- Tehát miután találkoztál a fiúkkal 2011-ben, nagyon hamar meg is írtátok a Northern Lights-ot, ami 2012-ben meg is jelent, de a nagylemez végül csak tavaly jött ki. Tudnátok arról mesélni mi történt a köztes időkben? Tudatos volt ez a részetekről, hogy vártok a megjelenéssel, vagy csak így alakult?

Markus: - Az történt, hogy az első számunk megjelenése után nagyon hamar el is kezdtünk koncertezni, és az első két évben olyan sokat léptünk fel, hogy nem is nagyon volt időnk stúdiózni. Közben arra is elég hamar rájöttünk, hogy jól tudunk úgy számokat írni, ha úton vagyunk és fellépünk, mert mindig rengeteg inspirációt kaptunk belőle. Ezért úgy gondoltuk, hogy egy hosszabb szünet alatt is inkább élőben próbáljuk ki a dalokat, mielőtt döntenénk amellett, hogy melyik verzió kerüljön a lemezre. Tehát fontos és élvezetes folyamat volt, ami azért kicsit hosszúra nyúlt.

- Mit gondoltok az elektropop, szintipop műfajok a szerepéről? Már elég régóta folyamatosan jelen van a különböző trendek mellett. Szerintetek miért tud releváns maradni mai napig ez a megszólalás?

Markus: - Szerintem részben azért, mert egyre több embernek van meg a kellő felszerelése ahhoz, hogy ilyen zenét készítsen. Mindenkinek van számítógépe például. Sokkal többen csinálnak ma elektronikus zenét, mint tíz vagy húsz éve mondjuk. Ha húsz éve zenéltél, akkor volt egy zenekarod, de legalább egy gitárod. Ma már sokkal többen készítenek zenét a számítógépeikkel, és ez tudatosabbá és elfogadóbbá teszi őket az elektronikus zenékkel kapcsolatban is.

Kate: - Igen, valószínűleg több ember csinál így zenét, és több jó zene is van emiatt. Már nem kell, hogy egy ember olyan legyen, mint Prince, aki egyedül tud játszani minden hangszeren, mivel a programok ezt megkönnyítik számukra.

- Mennyire éreztek kapcsolódást a többi elektronikus popzenét játszó zenekarhoz, mint például a Chvrches-hez vagy a Niki And The Dove-hoz? Beszélhetünk egyfajta szcénáról vagy mozgalomról szerintetek?

Kate: - Én úgy érzem, hogy csak akkor lettünk részesei ennek az úgymond színtérnek, miután kiálltunk a zenékkel és elkezdtünk koncertezni. Előtte senki nem tudott rólunk vagy kötötte volna össze a nevünket más együttesekkel. Szóval mi is akkor jöttünk rá, amikor a többiek is elkezdték megjelentetni a saját zenéiket. A Chvrches talán pont ugyanakkor, mint mi. Én végülis szerencsésnek érzem magunkat, hogy ilyen együttesekkel kapcsolnak össze, mert remek zenét csinálnak, de ez nem olyan, amire a megjelenés előtt gondoltunk volna.

Markus: - Mindegy milyen zenét csinálsz, a végén úgyis odatesznek más zenekarok mellé. Mindig lesz egy szcéna vagy egy adott műfaj, ahová besorolnak. Nálunk ez épp az elektronikus popzene volt. Nincs bennünk olyan cél, hogy egy tipikus műfajhoz ragaszkodjunk, egyszerűen csak azt csináljuk, amit szeretnénk, ami zsigerből jön. Ezzel úgyis jól érezzük magunkat a végén. Ez az indie-elektronika szcéna pedig nagyon izgalmas, egyszerre üti át a mainstream falát és közben tud nagyon underground is maradni. Egyszerre minden ajtó nyitva áll előttünk.

- Mit gondoltok, van olyan, hogy jól megkülönböztethető svéd pophangzás, ami esetleg hatással is volt rátok?

Markus: - Néha szóba hozzák ezt velünk kapcsolatban. A hatásokat meghatározni nagyon nehéz, mert a hatás általában nem tudatos. Akkor vagyunk a legelégedettebbek azzal, amit írunk, ha egyáltalán nem analizáljuk azt, de pont ilyenkor merítünk legmélyebben a minket ért zenei hatások közül. Nem feltétlenül tudjuk, honnan is jön az. A hal az óceánban nem igazán tudja meghatározni a víz lényegét. Én persze biztos vagyok benne, hogy a svéd popzene hatott ránk többféleképp is, de hiszek abban, hogy leginkább a földrajzi környezet tudja alakítani az embert. Amikor épp Ausztráliában vagyunk, mint legutóbb három hónapon át, akkor az tud nagy hatással lenni ránk, arra ahogy zenét szerzünk. Nem is a zene a fontos, hanem az emberek, az, ami körülvesz.

Kate: - Igen, a svéd popzene különlegessége a svéd telek sötétsége vagy a svéd nyarak hosszú nappalai. A környezet valóban nagyon nagy hatással van ránk.

Markus: - Kicsit olyan ez, mintha filmrendezők lennénk és az elkészült anyaghoz akarnánk a legmegfelelőbb zenei aláfestést megtalálni. Mindegy hol vagy éppen, mindig a környezetedhez legpontosabb soundtracket akarod összehozni. Dél-Amerikában nem sok értelme volna hűvös elektronikus zenét csinálni.

- A zenekar neve elég erős androgün konnotációkat hordoz. Nem ti vagytok az elsők ebben a műfajban, akiknél  a nemiség kérdése jelen van. Miért van ez így szerintetek? A ridegebb, elektronikusabb hangzás jó táptalaja az ilyesfajta kérdéseknek?

Markus: - Igen, a legtöbb műfajnak elég egyértelmű férfi vagy női konnotációi vannak, ami segít abban, hogy kategorizáljuk a dolgokat. Például a heavy metal az egyértelműen férfias stílus. Így épül fel a világunk. Amikor elkezdtünk zenélni, rájöttünk, hogy mindannyiunkat megihletnek az ellentmondások, amikre mi nem feltétlenül gondoltunk volna. Ez lehet például olyan zenei megoldás is, ami elmossa a határokat az akusztikus és az elektronikus között. Akármikor úgy éreztük, hogy kifutottunk az ötletekből csak összeeresztettünk két olyan hangzást, amit előtte még nem. A nevünk jól tükrözi ezt a zenei hozzáállást, amiben több, akár egymással ellentétben álló dolog is megfér egymás mellett. Ahogy azt sem mondhatod, hogy a női vagy a férfi nem jobb, egyszerűen mindegyik szükséges a világban, úgy a zenében is ez a helyzet. Néha melegebb, néha hűvösebb hangokra van szükség.

Kate: - Az is fontos, hogyan érezzük magunkat zenélés közben. Mi tényleg egy csapatot alkotunk, ahol szükségünk van egymásra. Nincs egy fix vezetője a zenekarnak, mindenkinek bele kell adnia a magáét, amit ez a név és ez a karakter elég jól visszaad.

- A vizuális megjelenéseteket is ti koordináljátok? A videóklipektől kezdve az albumborítón át a sajtófotókig nagyon markáns a megjelenésétek.

Markus: - Igen, ez része a kreatív folyamatnak, ugyanannyira, mint a zene. Persze csak azután jön, de ugyanolyan fontos ez is. Együtt agyalunk ezen is, és még ha nem is lesz része egy klipnek például, akkor is inspirációként ottmarad számunkra a zeneszerzéshez. Ez pedig oda-vissza működik. Ugyanazon érme két oldaláról beszélünk. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy ma már nemcsak a zenélés, de a videókészítés is sokkal könnyebben megy bárkinek. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kell hozzá érteni valamennyire, vagy akár segítséget kérni másoktól, de ott van és tudsz vele kísérletezgetni, érzéseket kifejezni.

Kate: - A vizualitással kapcsolatos összes munkát nagyon élvezzük. A videók, az albumborítók kitalálása mind nagyon izgalmas kreatív folyamat, ahogy Markus mondta.

- Mennyire látjátok előre az elkövetkező egy-két éveteket? Vannak már fix tervek a jövőre nézve?

Kate: - Új zenéket felvenni és minél hamarabb kiadni. Az elmúlt években nagyon sokat tanultunk a lemezfelvételből és abból a több mint kétszáz koncertből, amit adtunk. Nagyon izgalmas a jövőre gondolni most és arra, hogy mindazt, amit kitanultunk, felhasználjuk, hogy már érettebben csináljuk a dolgokat.

Markus: - Szeretnénk folyamatosan fejlődni, és ezt csak úgy lehet, ha folyamatosan újabb kihívásokat állítunk magunk elé a koncertezésben és a dalírásban is. Az is fontos, hogy mindig új zenéket fedezzünk fel, amik inspirációként hathatnak. És persze utazni és fellépni minél többet különböző helyeken. Fantasztikus dolog, az egyik legnagyobb adománya annak, ha az ember zenész, hogy megismerhet eltérő kultúrákat, új embereket. Sokat lehet látni így a világból, remek helyeket. Nagyon kiváltságosnak érzem magunkat ezért.

Kate: - Az utazás tényleg remek, most megyünk először Budapestre is. Nem is értem, mi tartott ennyi ideig, hogy végre eljussunk oda. És persze van egy csomó hely, ahova nagyon szeretnénk eljutni, főleg Ázsiába, reméljük az is összejön majd nemsokára.

Markus: - Persze a lényeg úgyis az, hogy maradjunk észnél és ne tervezgessünk túlzottan. Csak ússzunk az árral, úgyis lehetetlen előre tervezni, aztán majd meglátjuk, hogy hol kötünk ki.

interjú: Csada Gergely

a koncert Facebook-eseményoldala

a One című 2015-ös debütlemez: 

a Northern Lighs klipje: 

Midnight Sun: 

Higher: