Globálradar – Blossoms

A brit indie gitárpopban – úgy nyolc-tíz év masszív felhozatala után – valamikor 2010 körül kezdtek elfogyni a tömegével felbukkanó tehetségek. Arról ugyan szó sincs, hogy a 40. Recorderben bemutatott Blossoms egy csapásra mindent megváltoztat majd, de végre egy biztató zenekar!

Megalakulás éve: 2013.

Honnan: Stockport, majdnem Manchester, Anglia.

Tagok: Tom Ogden (ének, gitár, tamburin), Charlie Salt (basszusgitár, vokál), Josh Dewhurst (szólógitár, ütősök), Joe Donovan (dob), Myles Kellock (billentyűs hangszerek, programozás).

Stílus: Extrém mód fülbemászó indiepop.

Kiadók: RIP Records, Skeleton Key, Virgin EMI / Universal.

Olyan, mint a 2002-es The Coral 2016-ban, több szintivel és szégyentelenül slágeres dalokkal.

Történet: Nos, nem a sztorival adják el magukat. Öt fiatal a Manchesterhez közeli Stockport kisvárosban különböző zenekarokban edződve szépen lassan egymásra talál és a szorgos munkával gyártja az elejétől karakteres, slágeres dalait, amivel szép lassan befutottak (a kelleténél talán lassabban: egy gitárzeneileg forróbb időszakban az első két kislemez után NME címlapon lettek volna). Kellett ehhez, hogy a Coral frontembere, James Skelly meglássa bennük a tehetséget, kiadja dalaikat és producerként dolgozzon velük, kellett az, hogy egyesével meghódítsák a fontosabb rádiós dj-ket és kellett az, hogy látszólag tényleg kifogyhatatlanul ontsák a szinte kivétel nélkül azonnal fülbemászó popszámokat. Eddigi kiadványaikon felsorakoztattak vagy tizenöt-hat olyan dalt, amelyekből egy bivalyerős debütalbum is kijönne. A korábbi számok skiffle-ösebbek, The La’s-t idézően gitárosak, korai The Coralt idézően hanyagok, aztán a dalok idővel kicsit pszichedelikusabbak, kicsit madchesteresek (The Stone Roses, The Charlatans) majd több szintivel megtámogatottak lettek. Egy nem változott: slágeres mind. Reméljünk, azért tartalékoltak az idén várható első nagylemezre is!

Megjelenések: Négy EP: Bloom (2014), Blown Rose (2015), Charlemagne (2015), At Most A Kiss (2016) és két kislemez: Blow (2014), Cut Me And I’ll Bleed (2015).

Mellékprojektek: Nincsenek számottevők.

Szexepil: A csontos arcú fiatalok szépek, Ogden hangja meg a legjobb pillanatokban a suede-es Brett Andersont idézi.

Legnagyobb eredmény, elismerés: Negyedik hely a BBC Sound Of 2016-on.

Radarjel-erősség: Ha nem futnak be, nincs igazság. Persze túlzottan a Coral se futott be annak idején, szóval lehet nincs.

You Pulled A Gun On Me (2014)

Blow (2014)

Cut Me And I’ll Bleed (2015)

Blown Rose (2015) - na ennek a klipjében kiköpött fiatal Bobby Gillespie az énekes: 

Charlemagne (2015)

At Most A Kiss (2016)