Adrian Younge: Something About April II (lemezkritika)

Hogyan lehet egy pszichsoul/blaxploitation idézet korszerű? Hogyan kerülhetnek meztelen nők a lemezborítóra, anélkül, hogy sexszel eladott terméknek bélyegeznénk? Mit keres a Stereolab énekesnője egy funkalbumon? Mitől ilyen jó Adrian Younge új lemeze?

Kiadó: Linear Labs

Megjelenés: 2016. január 22.

Stílus: posztpopos soul

Kulcsdal: Winter Is Here

Adrian Younge jól ismert producer soul-, r&b- és hiphopkörökben (Bilal, Ghostface Killah, Jay Z), három éve még a hetvenes évekbeli phillysoul Delfonics-ot is felélesztette. Arról is jól ismert, hogy a hatvanas-hetvenes évek pszichedelikus soulját, blaxploitationjét igyekszik modern hangzásokkal továbbvinni. Venice Dawn nevű kollektívájával megcsinálta ennek az albumnak az előzményét (a 2011-es lemezen a trippy funkot erősebben keresztezte olasz filmzenékkel), de ezzel az eddigi legjobb kiadványával most nem csak címében folytatja a Something About Aprilt, hanem a Stereolab énekesnője, Laetitia Sadier jelenlétével egészen különleges, posztpopos, esztrádos ízt kever az amúgy is erősen fejbekólintó, buja, zsongó hangkoktélba.

8.5/10

Dömötör Endre

a lemez: 

Younge New York-i Boiler Room szettje: