A lemez régóta megvan, talán egyszerre cd-n és vinylen is, ezerszer láttad már a borítóképet, de igazából sosem foglalkoztál vele. Csak arra emlékszel, hogy valami nő van rajta. De ki lehet az a nő? Ki dohányzik piros ruhában Bob Dylan mellett? Ki az elveszett lány az első Black Sabbath-on? Miért napozik valaki egy liftben a második KFT-lemezen? Tíz borítómodell sztorija két részben a friss, 39. Recorder magazinból – az első összeállításban Bob Dylan-, Black Sabbath-, Roxy Music-, Robert Palmer- és Szabó Gábor-címlaplányokkal (a következő, második részben pedig például dobozban maradt, pucér lányos KFT-borítóval).
Bob Dylan: Bringing It All Back Home (1965) – Sally Grossman
Bob Dylan 1965 januárjában két nap alatt felvette ötödik lemeze anyagát (akkoriban még gyorsan mentek a dolgok), már csak egy borító hiányzott, hogy márciusban meg is jelenhessen. A kiadó annyit kért, hogy valami nő is legyen a képen, mint a két évvel korábbi Freewheelin’ albumon. (A zenész azon akkori barátnőjével, Susan Rotolóval andalog.) Dylan menedzserének bájos felesége, Sally Grossman pont kapóra jött. A fotó a házaspár nappalijában készült, Dylan maga rendezte el az újságokat, lemezeket a kanapén, még a családi perzsamacskát is az ölébe vette. Ismerős volt neki a terep, félig-meddig Grossmanéknál lakott, egy rakás számot írt a házban. A fotós egy óráig kattintgatott, aztán kész is volt a dolog. A lemez nagy siker lett, ahogy a borító is. „Egyszer éppen Londonban voltam valami rendezvényen, nagy volt a tömeg, elhallottam egy beszélgetést: valaki azt magyarázta éppen a haverjának, hogy a képen a nő is Dylan, parókában, kisminkelve. Ez a pletyka sokáig tartotta magát. A Bringing It All Back Home amúgy a kedvenc lemezem” – nosztalgiázott az alkalmi modell 25 évvel később.
a lemez itt hallható
az eredeti fotó: 
BOB DYLAN GYEREKE SZINTÉN ZENÉSZ - ÉS MÉG SOK MÁSIK SZÜLŐ-GYERMEK ZENÉSZPÁR ERRE.
Black Sabbath: Black Sabbath (1970) – valami Louise (állítólag)
1970 februárjában (ráadásul péntek 13-án) jelent meg az első Black Sabbath-lemez. Jó kis rejtélyes borítóval. Ki ez a sápadt nő a képen? Boszorkány? Kísértet? Gonosz, vagy éppen hogy meg kell menteni? Megannyi rejtély. A borítóhoz amúgy a zenekarnak nem sok köze volt. Turnén voltak amikor készült, rábízták az egészet a kiadóra, azt sem tudták, milyen lesz. Meg is lepődtek, amikor kézbe vették, mert még egy csinos fordított kereszt is került a belső borítóra… A fotós Keith McMillan volt, a helyszín pedig a Mapledurham falu vízimalma, ami akkor még romos állapotban volt. (Azóta helyrehozták, látogatható.) Az izgalmas kép beindította a fantáziát, hamar terjedni kezdtek a pletykák: a lány valóban egy boszorkány, maga a fotó is egy boszorkányszombaton készült. Egy fekete macskát is tart a kezében, ha nagyon figyelmesen nézzük a képet. Nem is lány van rajta, hanem Ozzy öltözött be nőnek. Amikor készült a kép, nem is volt ott semmilyen lány – amikor előhívták a filmet, csak akkor vették észre rajta. És így tovább. Az igazság sajnos sokkal prózaibb, egy modell volt, aki pénzt kapott a munkájáért. „Csak annyi rémlik, hogy kezdő volt, talán Louise-nak hívták. Ő volt kéznél akkor éppen. Egy másik borítónál is használtam, de már nem emlékszem, melyiknél. A borító viszont szerintem jó lett. Kísérteties, titokzatos és egy kicsit ijesztő” – nyilatkozta a fotográfus 1995-ben. Az évek során több nő állította magáról, hogy ő volt a titokzatos modell, de bizonyítani senkinek sem sikerült. „Koncertünk volt valahol Lincolnshire-ben, odajött egy lány, ugyanolyan ruhában, mint ami a borítón szerepelt. Azt állította, ő van a képen. Fogalmam sincs, hogy igazat mondott-e” – mesélte Geezer Butler.
a lemez itt hallható
OZZY OSBOURNE ÉS EGY FURA JOGI ESET.
Roxy Music: Country Life (1974) – Constanze Karoli, Eveline Grunwald
Roxy Music-borítókból bőven lehet válogatni, az Avalon című utolsó lemezt leszámítva mindnek nő van a borítóján. A Dali-múzsa és diszkókirálynő Amanda Lear, a modell-színésznő és Chris Jagger-feleség Kari-Ann Muller, a playmate és Bryan Ferry-barátnő Marilyn Cole, vagy az akkori Ferry-, későbbi Mick Jagger-pár, Jerry Hall, hogy csak az ismertebb neveket említsük. A Country Life kicsit kilóg a sorból, mert ennek a fedelén nem valami profi, hanem két amatőr csaj pózol. 1974 nyarán két német Roxy Music-rajongó lány, Constanze Karoli (egyébként a Can-gitáros Michael Karoli unokatesója) és Eveline Grunwald (aki pedig Michael Karoli barátnője volt) Portugáliában nyaraltak. Egyik este elmentek a helyi bárba szórakozni, vittek magukkal pár Roxy-lemezt is, hogy lejátssza nekik a lemezlovas. Történetesen épp Bryan Ferry és haverjai is abban a lokálban mulatták az időt. (Ferryt kikapcsolódni és szövegeket írni küldte a tengerpartra a lemezcég.) A Roxy Music és a Can közös sajtósa mutatta be őket egymásnak. Ferrynek megtetszett a lányok germános külseje, széles válla, szó szót követett, végül megkérdezte őket, nem volna-e kedvük szerepelni a készülő új lemez borítóján. A csajok Eveline szüleinek nyaralójában laktak, itt került sor a fotózásra másnap. A sminkes a fürdőszobában festette ki Constanze-ékat, a képek a medence melletti sövénynél készültek, a világítást a bérautó fényszórójával oldották meg. „Azt kérték, próbáljunk furcsának tűnni, vágjunk meglepett képet. Igazából egy percig sem hittük el, hogy ebből tényleg lemezborító lesz” – emlékezett vissza Eveline. A lányok aztán pár napig még együtt lógtak Ferryékkel, a Bitter-Sweet című dal szövegét is ők fordították németre, így még az albumon is szerepelt a nevük. A Country Life borítója ma már klasszikusnak számít, de a megjelenése idején nem mindenki rajongott érte. Az USA-ban, Hollandiában és Spanyolországban sem engedélyezték az eredeti képet, azokban az országokban csak a sövény látszik címlapon.
a lemez itt hallható
A ROXY MUSIC UTOLSÓ LEMEZÉRŐL, AZ 1982-ES AVALONRÓL ITT ÍRTUNK.
Robert Palmer: Pressure Drop (1975) – Carinthia West
Az öltönyös Robert Palmer halálcool a hotelben, a nőn meg csak egy magas sarkú van – a maga módján teljesen hibátlan borító. A borítómodell a 24 éves angol Carinthia West volt, a fotó reggel hatkor készült a Heathrow repülőtér egyik hotelszobájában. A többit mondja el ő maga: „a képet Graham Hughes fotós készítette, és Palmer felesége amúgy végig jelen volt. Azért érthető, hogy nem akarta a férjét egyedül hagyni egy fiatal, meztelen lánnyal egy szobában. Azt hiszem vagy 150 fontot kaptam a képért. Nem sok, de akkor egy vagyonnak tűnt. Pucér fotót sem előtte, sem utána nem vállaltam. Sosem gondoltam úgy, hogy jó fenekem van, magam is meglepődtem, hogy az embereknek mennyire tetszett. Csak hátulról látszódom, Hughes pedig megígérte, titokban tarja, ki van a képen. Én sem nagyon dicsekedtem vele, mert féltem, hogy szüleim megtudják. Aztán végül csak kiderült, de nem volt semmi gáz, sőt, az apám büszkén mutogatta a lemezt a haverjainak.” Carinthia West később a modellkedés, majd a színészkedés és újságírás mellett fotósként is kipróbálta magát. Gyakran fotózta zenész- és popceleb haverjait is, Mick Jaggertől Helen Mirrenig. Itt tekinthető meg ezekből egy válogatás.
a lemez itt hallható
Szabó Gábor: Femme Fatale (1981) – Szabó Gáborné Mariann
A jazzgitár-legenda, akiért Carlos Santana, Chick Corea és John Legend is rajong, 1956-ban, húszévesen disszidált Amerikába. A hetvenes évek végén egészségi állapota megromlott, többször kórházba is került. A Femme Fatale anyaga 1979-ben, egy kaliforniai stúdióban készült, az Atlantic kiadó számára. Az Atlantic azonban nem adta ki a lemezt. A gitáros perbe keveredett a Szcientológia Egyházzal, a kiadó várni akart, amíg csillapodnak a kedélyek. Így végül Hungaroton jelentette meg az albumot 1981-ben, ez lett Szabó Gábor egyetlen magyar kiadású nagylemeze. És utolsó albuma is egyben. A gitáros 1981 májusában hazajött, és többé már sosem ment vissza az Államokba. Decemberben kórházba került máj- és vesebajokkal, majd három hónap múlva meghalt. A borítón az izgalmas, titokzatos nő nem más, mint a felesége, Mariann. A családos nőt 1977-ben ismerte meg Kaliforniában a szintén családos zenész. Mindketten otthagytak csapot-papot és összeköltöztek. Öt évük volt még egymásra. A borító legalább olyan beszédes, mint a lemez címe: a nő uralja az egész képet, a lehajtott fejű gitáros mintha csak mellékszereplő lenne. „A lemez természetesen rólam, nekem szól. Az együtt töltött évekért cserébe szánta ezt. Tudta, hogy meg fog halni, én is tudtam. Élek tovább egyedül és emlékezem egy olyan kapcsolatra, amelyben langyosan kellemes percek soha nem voltak. Öt éven át százhatvan fokon éltünk” – nyilatkozta a nő 1990-ben a Képes Hétnek.
a lemez részleteiben itt hallható
Fábián Titusz
a Bob Dylan-lemez fotózásának története:
a Roxy Music-lemez fotózása, továbbá tisztelgések és paródiák a borító előtt:
Robert Palmer a borítóval: 
a Palmer-album modellje, és későbbi híres fotós Carinthia West Eric Idle-lel: 
és a Szabó-borító eredeti fotója fekete-fehérben: 
