A göteborgi énekes-billentyűs-dalszerző, Anna Von Hausswolff már 2013-as második nagylemezével (Ceremony) is nemzetközi figyelmet vívott ki magának, de a 2015 végén megjelent harmadik albuma - amelytől senki ne várjon kedves, zongorázós pilinckázást, sokkal inkább sötét súlyosságot (egyetlen adat: olyan orgonán játszik a lemezen, amelynek kilencezer csöve van) - egyenesen kitűnő kritikákat kapott. Nézzük, joggal-e?
Kiadó: Pomperipossa / City Slang
Megjelenés: 2015. november 13.
Stílus: experirock, ethereal drone
Kulcsdal: Evocation
Az okkult Joanna Newsom? Valami olyasmi. Anna von Hausswolff egy fiatal énekesnő-komponista Svédországból, és bár az ő esetében is a folk (valamint Kate Bush, nyilván) a kiindulópont, egészen máshova jut vele, mint amerikai kolléganője. A dalok egy temetési menetet idéző tempóban hömpölyögnek, Von Hausswolff kisasszony gigászi orgonája hátborzongatóan búg és mennydörög, ahogy feloldódik a háttérzajban, míg az énekhangja drámai erővel fog át minimum négy oktávot. Ezt a néha megterhelő, néha egészen félelmetes, de majd’ minden esetben magával ragadó bizánci tumultust pedig olykor lassú metálriffek és kissé generikus posztrockos elkalandozások húzzák le a földre. Ha épp egy komor és misztikus erdő mélyén tanulmányozunk Ősi Rúnákat, közben feltétlenül hallgassuk ezt.
8/10
Szabó Sz. Csaba
LEMEZKRITIKÁK MINDENÜTT - AZ ELMÚLT HETEK, HÓNAPOK LEGJOBB LEMEZEIRŐL OLVASHATSZ!
a lemez:
minimálklipes dal a lemezről: