Elektronikus tánczene – Az ősz rejtett szépségei

Őszi összeállításunkban ismét azokra a kevésbé egyértelmű house- és technomegjelenésekre fókuszálunk, amelyek könnyen elkerülhetik a figyelmünket a nagy dömpingben, amit az évszak hozott.

Derült égből villámcsapásként ért mindenkit a bejelentés nyáron, miszerint Modeselektorék bezárják tánctérorientált kiadójukat, a 50 Weapons-t. Az utolsó megjelenések között érkezik Benjamin Damage (nyitóképen) új albuma, az Obsidian (50 Weapons, 2015), ami a művész korábbi kompromisszummentes dolgaihoz képest meglepően slágeres, egy-két szám egyenesen a klasszikus trance-himnuszokat idézi (pl. a Cosmonaut), másikak az IDM és a dallamosabb technók felé húznak. Ez is mutatja, hogy új időket élnek már Berlinben, a lemez ettől függetlenül szórakoztató, múltidéző jellege főleg azoknak kedvez, akik már partiztak a 90-es években is.

Santiago Salazar kisebb kultuszt épített ki maga köré az elmúlt tíz évben (olyan kiadókat járt már meg, mint az Underground Resistance, Los Hermanos és Rush Hour, de sajátja, a Silent Servanttel közösen alapított Historia y Violencia is jónevű a maga köreiben), ezért valamelyest meglepő, hogy Chicanismo (Love What You Feel, 2015) című albuma csupán az első az életművében. A profizmus végig hallható: hamisítatlan detroiti techno és house zenék egy-két érdekes kitekintéssel más műfajok felé.

TOVÁBBI FONTOS ELEKTRONIKUS ZENEI MEGJELENÉSEK A KÖZELMÚLTBÓL IDE KATTINTVA ÉRHETŐK EL.

A manhattani DJ Richard a Rhode Island School Of Design végzőse volt, ahol az utóbbi években kisebb színtér szerveződött a feltörekvő producerek közt (őket fogja össze a White Material kiadó). Richardra a német minimalista techno/house egyik fellegvára, a Dial figyelt fel és adta ki a Grind (Dial, 2015) című albumát, aminek a kilenc felvétele egytől-egyig eredetien megszólaló anyag. Jellegzetesen eltér a német hangzástól, de közben mégis úgy érezhetjük, hogy ennek a Dialnél a helye, valószínűleg jól szelektált a kiadó. A legjobb számok: Nighthawk, Bane, Vampire Dub.

Az ősz egyik nagy meglepetése Adam X albuma a L.I.E.S. kiadónál. A Coherent Abstractions (L.I.E.S., 2015) a nem feltétlen négynegyedekre, hanem inkább kísérleti és indusztriál dolgokra létrehozott ADMX-71 álnevén jelent meg, és nem is vezeti félre azokat, akik régóta követik már a producer kevésbé ismert oldalát, mert az egyórás összeállítás analóg gépekből kipréselt fémes hangokat és sötét hangulatot áraszt magából, a lassabb törtütemű basszusok pedig a háttérben maradnak. Kemény album egy nagy veterántól.

Velkei Zoltán