„Számomra Yoko Ono a szuper punk” – Saul Williams-interjú

2015. október 10-én a CAFe Budapest keretein belül az A38 Hajón lépett fel Saul Williams amerikai spoken word/slam poetry művész, költő, színész a legendás David Murray által vezetett David Murray Infinity Quintet kíséretében. Williams négy éve nem jelentetett meg új szólóalbumot, azonban idén szeptemberben adta ki hatodik verseskötetét US (a.) címmel. A mostani turnén az ebben szereplő versek megzenésítései adták a koncertműsor nagy részét. A fellépés utánra megbeszélt interjút ugyan vállalta Williams, a zenekar azonban jetlag miatt (aznap érkeztek az Egyesült Államokból, ez a koncert volt a turnényitó) fáradt volt, így a tervezett interjúra elvileg nem jutott idő, egy kis kitartással azonban pár percet mégis sikerült beszélgetni a slam poetry művésszel.

- Tegnap lett volna 75 éves John Lennon. Hogy látod őt és munkásságát 2015-ben?

- Azt gondolom, hogy John Lennon egy fantasztikus művész volt, de véleményem szerint a legelképesztőbb az egész történetben Yoko Ono. Nekem ő minden idők legcsodálatosabb művésze. Imádom azokat az alkotásait is, amelyeket azelőtt készített, mielőtt találkozott John Lennonnal. Annyira koncepcionális és költői volt. Számomra Yoko Ono a szuper punk. Szerintem ő a punk igazi gyökere.

- Szóval te azok közé tartozol, akik szerint nem Lennon volt az 1960-as és 1970-es évek legikonikusabb alakja.

- Így van. Nekem Yoko Ono az. Ahogyan ő mondta: „a nők a világ niggerei” (nevet). Ő elképesztő! Készített egy lemezt, amelyen csak sikítozik.

- Kik voltak még rád hasonló hatással az évek során?

- Grace Jones, Benny Davis vagy mondjuk Carole Walker. Nagyon sok nevet tudnék még mondani. Ráadásul valószínűleg a legnagyobb hatással pont azok voltak rám, akiknek a nevét sem tudom. Képek, filmek, dalok tömkelege hatott rám. Nagyon fontos számomra a művészet szelleme. Még akkor is, ha nem értek egyet a művel. (nevet)

- A szüleid is hatással vannak a művészetedre?

- Abszolút. Nagyon menők és mindenben támogatnak. Apám prédikátor, anyám tanár és mindketten imádják a színházat. Apám tanult operát is a New York-i School Of Performing Arts-ban, sokat énekelt otthon is. Emiatt nagyon korán eldöntöttem, hogy előadó leszek.

- Milyen korán?

- Úgy nyolc vagy kilenc éves koromban.

- Nyolc évvel ezelőtt a Radiohead előállt a „fizess, amennyit akarsz” modellel. Aztán pár hónappal később te és Trent Reznor jöttetek a „fizess öt dollárt vagy vidd el ingyen” megoldással a NiggyTardust (jobbra) lemez kapcsán. A hamarosan megjelenő Martyr Loser King lemezed kapcsán számíthatunk valami hasonlóra?

- Nem, semmiképp.

- Miért?

- Mert mindenki ingyen meghallgathatja majd. Manapság mindenki streamel. Mit tehetek én? Beállok a sorba. Ez megy most. Jó, ha nagyon kell valami, hogy meglegyen a telefonomon vagy más eszközön offline is, akkor persze megveszem én is, de ez egyre ritkább. Inkább arról van szó, hogy támogatni akarom az előadót. Amúgy most, hogy így mondod, nincs is előfizetésem egyik streaming szolgáltatónál sem. Legtöbbször csak úgy rákeresek és belehallgatok. Így ismerkedem új zenékkel és szerintem mások is. Aztán eldöntik, hogy akarnak-e belőle többet.

- Melyik lemezért fizettél utoljára?

- Azt hiszem, hogy Benjamin Clementine debütáló lemeze volt az (At Least For Now – a szerk.). Remek énekes. Londonban tevékenykedik, az ének mellett szépen zongorázik is.

BENJAMIN CLEMENTINE LEMEZÉT IDÉN MERCURY-DÍJRA IS JELÖLTÉK!

- Részt vettél a Nine Inch Nails szintén 2007-es Year Zero (balra) lemezének munkálataiban is. Trent Reznor a lemez megjelenése kapcsán azt nyilatkozta, hogy az album csak az első része annak a világnak, amit teremteni akar a téma kapcsán. Én mindig is úgy láttam, hogy a szintén közösen készített The Inevitable Rise and Liberation of NiggyTardust! a második rész, mert nagyon hasonló témákkal foglalkozik.  

- A NiggyTardust és a Year Zero világa valóban szorosan kapcsolódik egymáshoz. Mindegyik egy része a másiknak. De ettől még nem nevezném a Niggy-lemezt a második résznek. Vagy végül is… De, igazad van, így van. Viszont ez nem zárja ki a lehetőségét annak, hogy folytatódjon a történet. És várj, megvan! Niggy az egy, Year Zero a nulla! Nulla-egy! (nevet)

- Nyolc év telt el az említett két lemez óta és akkor megjósolt dolgok egy része máris elkezdett valósággá válni. A világ nem lett jobb hely, sőt.

- Pontosan. Ezt én is teljesen így látom. Épp ezért lesz az új lemezem címe Martyr Loser King. Elég társadalomkritikus lesz, ahogy a Niggy Tardust is az volt.

- Mikor fog megjelenni?

- Jövő év elején, január 22-én. Ez az észak-amerikai megjelenés, remélem máshol is ekkor jön ki.

interjú: Reszegi László

Az interjút készítő kollégánk képei az eseményről galériába rendezve:

a teljes The Inevitable Rise and Liberation of Niggy Tardust-lemez: