Az idei Electronic Beats egyik legaktuálisabb fellépője a londoni Ten Fé neo-madchester / indietronica duó. Leo Duncan és Ben Moorhouse párosa a nyáron kijött Make Me Better című dal erősen madchesteres soundjával hívta fel magára a figyelmet és komoly reménység a jövőre befutók versenyében. A hamarosan megjelenő bemutatkozó album előtt élőben kaphatunk ízelítőt a zenekar energikusnak és rockosnak ígért hangzásából szombaton az A38 hajón.
- Több mint tíz éve ismeritek egymást és zenéltek, mi kellett ahhoz, hogy mostanra robbanjatok be?
Leo: - Leginkább azért nem jött eddig össze, mert mindenféle más zenekarban játszottunk. Olyan ez, mintha egy-egy másik emberrel lettünk volna együtt, de aztán szakítottunk és végre összejöhettünk (nevet). Már régóta figyeltük egymást.
Ben: - Szóval igen, régóta ismertük egymást, de régebben még csak addig jutottunk, hogy mások dalait játszottuk, szimpla rock n’roll-számokat. Így kezdődött a zenei együttműködésünk és ezután jutottunk el mostanra odáig, hogy együtt írjuk a saját dalainkat.
- Sokáig utcazenéltetek közösen, mi tanultatok belőle?
Leo: - Zeneileg leginkább azt, hogy ne érezzük magunkat feljogosítva az emberek figyelmére. Nem várhatod el az emberektől, hogy meghallgassanak, a zenédnek, a dalaidnak kell eléggé jónak lennie ahhoz, hogy ez megtörténhessen. És ha az emberek úgy döntenek, hogy időt szánnak rád, az nagy elismerés, azt meg kell becsülni.
Ben: - Az előadásmódunkban is érezhető ez. Az utcán úgy kellett játszanunk, hogy rokonszenvesek legyünk az embereknek. Fel kell őket emelni.
Leo: - Igen, amikor hideg van, sötét, mindenki siet haza, biztosnak kell lenned abban, hogy a hatásodra egy kicsit életvidámabbak lesznek. Nagy dolog, hogy a zenéd segíthet ebben, ha elég erős ahhoz, hogy mindezt elérje. Főleg akkor, ha az emberek eredetileg nem akartak meghallgatni, de két percre magadhoz vonzod őket és aztán mégis mindenki rád figyel.
- A végére nagyon belejöttetek ebbe, hogy ilyen hatással legyetek az emberekre?
Ben: - Igen, mindenképp. Eléggé magabiztosak lettünk, tudtuk, mit kell tenni akkor, ha az emberek épp nem élvezik, rosszkedvűek vagy elküldtek minket a fenébe. Tudtuk, hogyan dobjuk fel őket.
Leo: - Elég vastag a bőrünk. (nevet) Azt is érdemes tudni, hogy kezdetben mindenféle helyen zenéltünk. Játszottunk a folyóparton, ami borzalmas hely, mert a szél viszi a hangodat, a Covent Gardenen, de aztán kikötöttünk a metróban, egészen pontosan a metrókocsikban. Ott játszottunk az utazó emberek között, így nagyon szorosan együtt voltunk velünk. Néhány évvel ezelőtt volt velünk egy trombitás srác is, de sokkal többet kaszáltunk miután lelépett (nevet).
- Van egy 2013-as dalotok, a baggys Time ami Ten Fé néven jelent meg, aztán még abban az évben Fé néven adtátok ki a She Came-et, 2014-ben pedig szintén így jött ki egy 50/50 című EP, utóbbi már folkosabb, indietronicásabb dalokkal. Stílus szerint változtattatok nevet? Mi volt mindennek az oka?
Ben: - Amikor a legutóbbi csokornyi dalt vettük fel, azt gondoltuk, hogy valami nehezebb, rockosabb hangzást szeretnénk, és ehhez kapcsolódóan úgy éreztük, hogy a nevünknek is valami keményebbnek kell lennie. Ezért tértünk vissza a Ten Fé névhez.
Leo: - Igen, szóval nemcsak a stílushoz kapcsolódik, inkább a karakteréről van szó.
- A nyári áttörést meghozó Make Me Better ismét Ten Fé néven jött ki, kikötöttek e mellett, és ez a dal már a nagynevű Ewan Pearson dj-remixer-producerrel készült. Hogyan találtatok egymásra, milyen volt vele a munka?
Leo: - Ewan dolgozott az egyik kedvenc, mostanában megjelent lemezünkön a Jagwar Ma Howlin’ című albumán, aminek nagyon jó, nehéz, baggys Manchester-sound-ja van. Amit mi szerettünk volna az albumunkkal és élőben is elérni az az, hogy az élő és elektronikus hangzás összeolvadjon, ő pedig, úgy tűnt, nagyon jó ebben. Szóval így találtuk meg őt, és nagyon egymásra találtunk.
Ben: - Az élő hangzás nagyon fontos volt neki is, úgy akarta felvenni a gitárokat, dobot, minden mást, hogy úgy szólaljanak meg, ahogy mi halljuk őket. Jó erősen.
Leo: - Mostanában nagy divatja van a hálószobákban PC-n felvett cuccoknak, amit persze mi is csinálunk állandóan. Így írunk dalokat, együtt, ebben a szobában (mutatják, az interjú Skype-on zajlott – a szerk.), de most ki akartuk rángatni azokat a hálószobából, és olyan naggyá tenni őket, amennyire csak lehet. És ahhoz, hogy ezt elérjük, megtanultuk, hogy rendes, nagy stúdiókba kell mennünk, igazi vonósokat kell felvenni. Így született meg a Make Me Better is. Kijöttünk a hálószobából. Ez most mintha újnak tűnne, mindenki épp oda próbál visszatérni, félnek pénzt költeni a stúdiókra, azt gondolván, hogy az csak pénzkidobás, egy laptoppal is meg lehet ugyanazt csinálni. Az mutatja, hogy hiszünk a zenénkben, hogy minél nagyobbá akarjuk tenni. Úgy gondolom, hogy nagyon sok olyan zene, amit az emberek a hálószobájukban írnak, nincs elég jól felépítve ahhoz, hogy ilyen nagyszabású lehessen. Erős dalokat kell szerezni ahhoz, hogy ezt megtehesd velük.
- Visszatérve Ewan Pearsonra, vele készült a bemutatkozó nagylemez is?
Ben: - Igen. Amikor Ewannel dolgoztunk, akkor nem csak a Make Me Bettert vettük fel, hanem egy egész lemezre való anyagot, szóval kész van az album, készen áll arra, hogy megjelenjen. Most már a promóciós fázisban vagyunk, jönnek ki a kislemezek, a Make Me Better után majd nemsokára a következő is. És aztán remélhetőleg jövő év elején a nagylemez is.
A HÉTVÉGI ELECTRONIC BEATS TELJES PROGRAMJA, TÉRKÉPPEL.
- És hogy néz ki mindez élőben? Mire számíthatunk az Electronic Beatsen?
Leo: - Hát viszünk egy kalapot és abba kell majd dobni a pénzt (nevet). Sok pozitív energiára. Sok zenekar van, akik próbálnak nagyon cool-ak lenni, leszegett fejjel, hajukat az arcukba temetve játszani, de mi nem ilyenek vagyunk. Mi próbáljuk elérni a közönséget, átadni az energiákat. Az energia nagyon fontos a közönség és köztünk. A másik pedig, hogy vadul szóljon.
Ben: - Igen, van két másik srác velünk a színpadon, akikkel az utóbbi pár koncertet csináltuk. Szóval igazi zenekarként próbálunk funkcionálni, rendes rock n’rollt nyomni.
Leo: - Igazi szinergia van a négyünk között a színpadon.
interjú: Csada Gergely
a Verve-es hangulatú Make Me Better nyárról:
az egészen baggys Time című 2013-as bemutatkozó dal:
a She Came szintén 2013-ból, de már Fé néven:
és a folkosabb, utcazenés múltra reflektáló 50/50 (ezután a kanyar után tértek vissza a Ten Fé elnevezéshez):