Alig pár nappal azután, hogy Josh Tillman, vagyis Father John Misty sikeresen széttrollkodta Ryan Adams és Taylor Swift zsúrját, az énekes-dalszerző máris előállt egy új dallal, melyben minden és mindenki megkapja a magáét, aki ma még bármit is elhisz a szórakoztatóiparnak.
Bár Ryan Adams minden bizonnyal karrierje legnagyobb mainstream figyelmet kapó lemezét adta ki a Taylor Swift tavalyi 1989-ének teljes feldolgozásával, simán mondhatjuk azt, hogy a sztoriból egy harmadik fél, a Father John Misty név alatt zenélő Josh Tillman jött ki a legjobban. Saját, Velvet Underground-os átdolgozásával és a hozzá kapcsolódó, azóta törölt Twitter-üzenetekkel nemcsak a történet középpontjába állította magát, de még sikeresen meg is nevettette a fél világot, a maga vicces valójában bemutatva az egész "jajdeszeretlek - nem, éneszeretlekjobban" adok-kapokot Adams és Swift között.
Most pedig máris itt van tőle egy új dal, amely ugyan nem olyan konkrét, mint a Blank Space-átirata, de azért nagyjából itt is tudni, melyik sorra kinek kell felhúznia az orrát. A lassú, Mistytől megszokott, túláradóan érzelmes, countrys-folkos beütésű szerzeményben megkapják a magukét a boybandek, a képmutató művészek, de a két legviccesebb sor mégis a Spotify és egyéb streaming-oldalak ellen irányul, amikor a dalszerző-énekes a dal érzelmi tetőpontján ezt énekli: "Hallgatsz általában ehhez hasonló zenéket? / Ajánlhatunk az ízlésednek megfelelő új előadókat? / Vagy csak simán depressziós vagy?". Misty szövegei mindig is olyanok voltak, hogy leírva nem igazán működnek, sőt, néha kifejezetten szimplán hangzanak, a dalban, zenével együtt viszont összeállnak,és most is ez a helyzet. Emberünk ráadásul szépen lassan olyan szintre emelkedik a metahumorban, hogy tényleg a legjobb komikusokkal kell egy lapon említenünk, azokkal a nevettetőkkel, akik ugyan egy jó poénért beáldoznák az anyjukat is, de közben midnen egyes szavukkal el is gondolkoztatnak azon, milyen popkulturális világban is élünk.
Father John Misty új dala, a The Memo:
és a szám szövege:
I'm gonna steal some bedsheets
From an amputee
I'm gonna mount em on a canvas
In the middle of the gallery
I'm gonna tell everybody it was painted by a chimpanzee
But just between you me
Here at the cultural low water mark
If it's fraud or art
They'll pay you to believe
I'm gonna take five young dudes
From white families
Gonna mount em on a billboard
In the middle of the country
I'm gonna tell everybody they sing like angels with whiter teeth
But just between you and me
They're just like the ones before
With their standards lower
Every concert goer will pay you to believe
Caffeine in the morning, alcohol at night
Cameras to record you and mirrors to recognize
And as the world is getting smaller
Small things take up all your time
Narcissus would have had a field day if he could have got online
And friends it's not self-love that kills you
It's when those who hate you are allowed
To sell you that you're a glorious shit the entire world revolves around
And that you're the eater, and not the eaten
But that your hunger will only cease
If you come binge on radiant blandness at the disposable feast
Just quickly how would you rate yourself
In terms of sex appeal and cultural significance
Do you usually listen to music like this
We can recommend some similar artists
Are you feeling depressed?
But your feedback's important
To us
Gonna buy myself a sports team
And put em in a pit
Gonna wage the old crusade
Against consciousness
All I need is a couple winners to get every loser to fight in it
You keep the golden calf
I just need the bullshit
They won't just sell themselves into slavery
They'll get on their knees and pay you to believe
