Georgia: Georgia (lemezkritika)

Az apukája az elektronikus tánczene egyik forradalmi újítója - zenekarának kulcsalbuma idén húszéves -, ő viszont a kortárs elektronika egyik nagyon ügyes szintetizálója, aki ráadásul nagyon is dalokban gondolkozik. Georgia bemutatkozó lemeze nagyon jó.

Kiadó: Domino / Bertus

Megjelenés: 2015. augusztus 7.

Stílus: eklektikus dancepop

Kulcsdal: Nothing Solutions

Amikor Georgia címnélküli debütáló lemezének egyperces intrójában gyerekhangok kiabálják a sessiondobosból lett 25 éves producer-dalszerző nevét, már akkor sejthetjük, hogy ez rendben lesz. Felkészülni azonban semmivel sem lehet erre a masszív, rengeteg réteget egymásra halmozó, ezzel együtt végig furán és természetesen fülbemászó 38 percre. Georgia Barnes egy londoni lány, aki hétévesen odaült egy dobszerkó mögé és egyből tudott dobolni. Jó, előny lehet, hogy az apukája egy bizonyos Neil Barnes, egy bizonyos Leftfield nevű meghatározó dance-duó mára egyedüli tagja. Georgia – miután látta apukáját néhány masszív koncerten – fiatalon elkezdett dalokat is írni, de dobostehetségét szintén kamatoztatta (népzenét tanult a London’s School of Oriental and African Studies nevű iskolában), lényegében ő lett az első név a telefonban, ha menő ütőst keresett egy aktuális menő londoni előadó (Kwes, Kate Tempest, Micachu, JUCE). Kwes látta meg benne először a pluszpotenciált, és a JUCE basszusgitárosa adta ki első EP-jét 2014-ben (a Come In káoszában már megvolt a mostani album szépsége is).

Aztán meg persze ott van az apuka árnyéka, aki történetesen épp idén júniusban adta ki első új albumát Leftfield néven a nagysikerű (No. 1 is volt) 1999-es Rhythm And Stealth óta. Az Alternative Light Source című harmadik Leftfielden persze közreműködik Georgia is egy dalban, és remek a lemez, de bocs papa, a lányod nem törődött az árnyékkal, jobbat csinált. És ezen a jobb albumon ott van egy dal az idősebb Barnes-ról is, azonban mivel Georgia szülei épp az anyag írása közben váltak el csúnyán, az „Óó túlzottan is szeretlek, és óó túlzottan is gyűlöllek” ellentmondását bizonyára érti a technolegenda. De elég a papából: mint ebből a rövid szövegrészletből is kiderül, Georgia személyességet kever eklektikus dancepoppal, és nagyon jó benne. Természetesen ott vannak teljesen egyedül, házistúdiójában felvett dalaiban az afrikai és bali poliritmusok, meg az említett közreműködések hatásai is, de még annyi más: mélynyomókban a számára meghatározó baile funk és grime, M.I.A. kiállása (a Move Systems című kislemeze nyilvánvaló tiszteletadás), dub és ragga, hiphop (innen Missy Elliott a fő hatás), és még olyan távolabbi elemek is, mint a posztpunk. Mindez egy popos vénájú szerző dalaiban keveredik, és olyan, mintha Hudson Mohawke vagy Rustie egy érzékeny lemezt készített volna.

8.5/10

Dömötör Endre

a címnélküli debüt: 

a Nothing Solutions klipje: 

a Move Systems videója: