Lemeztáska - Joshua Hayward (The Horrors)

A Horrors három év után tért vissza a Szigetre, hogy újra a délutáni hőségben adjanak korrekt koncertet a fesztivál nagyszínpadán. Még a fellépés előtt kérdeztük a zenekar gitárosát Joshua Haywardot legkedvesebb zenei emlékeiről, és kedvenc lemezeiről. Sok zaj, elektronikus zene és Spandau Ballet.

- Mi az első zenével kapcsolatos emléked?

- Nem is tudom, legkorábbit nem tudnék mondani, de emlékszem egy nagyon koraira, ami igazán megragadt bennem. Ehhez fel kell állnom, hogy elmeséljem (feláll). Apukám jó nagydarab szakállas ember, nagyobb még nálam is, a keze kábé kétszer akkora, mint az enyém, pedig az enyém is jó nagy. És emlékszem, ahogy ő táncol a nappalinkban, amikor kicsi voltam. A szüleim nem hallgattak túl sok zenét, de akkor Grandmaster Flash-től a The Message szólt, ő pedig csinálta ezeket a fura mozdulatokat (nevetve előadja).

- Gyerekként milyen zene volt rád nagy hatással?

- Sokat hallgattam a rádiót, amiben persze szólt minden, és voltak a kalózrádiók is akkoriban, ami néha bejött, néha nem, azon sok jungle-t hallgattam. Emlékszem, amikor 14-15 éves voltam mindenki rákattant a UK garage-ra, főleg Londonban. Az egyik barátom csinált nekem egy kazettát UK garage zenékkel. Hazavittem, lejátszottam, és azt hittem rossz a szalag, mondtam is neki, hogy valami nem stimmel az ütemekkel, de mondta, hogy ennek ilyennek kell lennie ez a 2-step (nevet). Utáltam. Elkönyveltem úgy, mint a jungle szarabb verzióját.

- Emlékszel, mi volt az első lemez, amit saját pénzeden vettél?

- Hm.. A legelsőre nem emlékszem, de az egyik legfontosabb korai lemezvásárlás az volt, amikor megvettem a Sistert a Sonic Youth-tól. Úgy emlékszem elég régóta kerestem már akkoriban valami hasonló lemezt. Amire rámondhatom, hogy ezt szeretem. A Sister ilyen volt, az első lemez, ami nagyon magával ragadott. Valahogy összeállt minden a fejemben, hogy mit is szeretnék egy zenétől.

- Volt ezen kívül olyan zenei élmény, amit zenélésre inspirált?

Minden igazából. Mindig imádtam a zenét. Abban a percben, hogy elkezdesz magad is zenélni az egy csodás dolog. Végeredményben azért csinálod, mert egyszer megtapasztaltad mennyire jó érzés. Mondhatod, hogy azért, mert van valami üzeneted, vagy ilyesmi, de egyszerűen csak arról van szó, hogy zenét szerezni nagyon jó érzés.

- Van valami koncertélmény, ami igazán megragadt benned?

. Egy Sonic Boom-koncert Glastonburyben, amikor még jóval fiatalabb voltam. A haverjaimmal együtt mentünk, én vettem cuccot mindenkinek, de aztán egyedül elfogyasztottam az összeset. (nevet). Nagyrészt Spacemen 3 számokat játszott akkor, szóval azt gondoltam “ez állati jó”. A koncert után úgy éreztem ez az, ilyennek kéne lennie mindig! Aztán elmentem még meghallgatni Aphex Twint, aki játszott vagy három órát. Az a Sonic Boom nagyon emlékezetes volt.

- Van valami új előadó manapság, akit nagyon szeretsz?

- (sokat gondolkodik) Nem tudom, nem találkozom annyira új zenékkel, de van egy-két jó barátom, akik szintén zenélnek, az ő dolgaikat szeretem. Például a Telegram nevű zenekar, akik nemsokára felveszik az első lemezüket. Nem tudom, mikor lesz kész, de azt mindenképpen ajánlom. Fel is lépünk majd együtt közösen.

- Van kedvenc shoegaze lemezed?

A Loveless. Az az egyetlen igazi shoegaze lemez (nevet). Annyira nem tartom a többit nagyra, de az az egy egészen fantasztikus.

- Kedvenc garázsrock lemez?

Talán a The Music Machine-lemez, a The Bonniwell Music Machine, az nagyon király.

- Van bármilyen bűnös öröm kedvenced?

- Imádom a Police-t. Vagy a Spandau Ballet-t, és sok nyolcvanas évekbeli bandát, amin felnőttem sokat hallgattam a kocsiban. A Spandau Ballet-t tényleg nagyon szeretem. A Police meg olyan, amit mintha mindenki utálna, legalábbis mostanában, de én akkor is szeretem.

részlet a Horrors idei szigetes koncertjéből:

lejegyezte: Csada Gergely