A sikerév ünnepe - a Years & Years zártkörű albumbemutatója Londonban

A héten jelent meg a Years & Years debütáló lemeze, a Communion. Ennek alkalmából adott zárt körű album launch koncertet a trió Londonban a sajtó, a barátok és természetesen a család számára. Az eseményen a Recorder is jelent volt, így élőben is megtapasztalhattuk, hogy rászolgáltak-e az óriási hype-ra. (Sőt, interjút is készítettünk az együttessel, ezt hamarosan publikáljuk.)

Az Olly Alexander, Mikey Goldsworthy és Emre Turkmen alkotta hármas ugyan már 2010 óta együtt zenél, azonban az események csak az elmúlt egy év alatt indultak be körülöttük. Első sikeresnek mondható kislemezük, a Desire tavaly decemberben jelent meg, ennek köszönhetően lassan felpörgött a felhajtás-generátor a zenekar körül, ami aztán a BBC Sound Of 2015 megnyeréséhez vezetett. Nem szabad elfelejteni, hogy korábban olyan előadók kapták ugyanezt az elismerést, mint Sam Smith vagy Adele, akik már milliós lemezeladásokkal rendelkező sztárok. A Years & Years második kislemeze, a King listavezetőként eddigi legismertebb számukká vált, rádiók és fesztiválok kedvenc dala lett. Ezzel elérkeztünk bemutatkozó albumukhoz, amely valószínűleg hatalmas sikert fog aratni a rajongók körében (amúgy az első kritikákban rengeteg neves weboldal lehúzza a debütálást).

Az album zártkörű bemutatójának helyszíne a London központjában elhelyezkedő One Mayfair volt, amely több mint száz évig templomként szolgált, de 2008 óta az épület különböző összejövetelekhez bérelhető. A látogatókat mindenhol a lemezborító képe fogadta, a közönségben pedig több, Angliában ismert arc is feltűnt, olyanok, mint BBC Radio 1-os Huw Stephens vagy a Swim Deep tagjai. Viszonylag későn, este 10 körül kezdődött a rövidre fogott lemezbemutató koncert, ez idő tájt már nem csak a közönség fogadta jó kedéllyel a zenekart, hanem ők is a megjelenteket. A Foundationnel kezdtek, ami lassú építkezésének köszönhetően remekül szolgált bevezető dalként, majd ezután egymást követték a slágeresebbnél slágeresebb szerzemények. Mivel már rengeteg dal megjelent a lemez kiadása előtt, a közönség jó része kívülről fújta a dalszövegeket, egyből le is ment a Take Shelter, Desire és Worship hármasa.

A zenekar énekese, Olly Alexander nem meglepően vált a lányok kedvencévé. Amellett, hogy színészként olyan menő alkotásokban is szerepelt már, mint a Skins vagy az Enter The Void (na és persze a Recorder által is dicsért Belle And Sebastian-közeli God Help The Girl), a színpadon megszeppent kisfiúként viselkedő srác tipikusan a "tinilányok kedvence" figurát adja. Érdekes volt az az észrevétele, hogy a Communion (lelki közösség) című lemezük - amely a szerelemről és szexről szól - pont egy egykori templomban került bemutatásra, mivelhogy a cím másik jelentése úrvacsora.

A színpadkép pazarul festett a háttérben elhelyezkedő LED-függönyön kialakított Y-nak és a különböző reflektorok fényének köszönhetően. A szintetizátorok gazdagsága mellett egy session dobossal és két háttérénekessel megtámogatott fellépés még színesebb lett, és persze lassabb számokat is játszottak, mint az Eyes Shut vagy a Memo, amelyek alatt Alexander is a billentyűk mögé ült. Szerencsére, azért játszottak egy- két olyan számot is, amit eddig csakis élő fellépéseiken lehetett hallani, a koncertet pedig a Kinggel zárták.

Azt nem tudom, hogy a koncert után részesült-e a zenekar bűn alóli feloldozásban, mindenesetre viszonylag kifogástalan koncertet adtak. Ha hiba lehet a gépezetben akkor az annyi, hogy hiába a nagy hype, a zenéjük egyáltalán nem lóg ki az átlagból, hiszen olyan, mások által már befuttatott trendbe illeszkedik, mint a Disclosure, vagy a Clean Bandit révén a mainstreambe is bekerült elektronikus tánczenei hangzások vagy az ének révén a Sam Smith-féle modern R&B/soul. Tagadhatatlan, hogy alig egy év leforgása alatt rengeteg új követőt szereztek, ami miatt jár az elismerés, de véleményem szerint félő, hogy csak egy 1-2 évig futnak, majd eltűnnek a süllyesztőben.

a koncert videós zanzája:




koncertbeszámoló & koncertfotók: Csonka Mátyás