Holly Herndon: Platform (lemezkritika)

Holly Herndon 2009-től foglalkozik komolyan zenével és egyre komolyabb lemezei közül az idei, amúgy negyedik Platform a kísérleti elektronika műfajában kiemelkedő alkotás - elmondjuk miért.

Kiadó: 4AD / Bertus

Megjelenés: 2015. május 19.

Stílus: kísérleti elektronika

Kulcsdal: Interference

Mi lesz abból, ha egy elektronikus zenéből doktoráló, korábban Berlinben élő techno- és noise-rajongót sokkol, hogy az amerikai titkosszolgálatok hozzáférhetnek a laptopján tárolt intim emlékeihez? Rossz esetben elhibázott kísérlet, de Holly Herndon második, Platform című nagylemeze majdnem minden tekintetben tarol. Mindenki elől titkolt levelezések obskúrus honlapokon. Meztelen selfie-k. Pucérkodó barátnők képei. Lementett Skype-beszélgetések azóta halott ismerősökkel. Böngészési előzmények. Nehéz nem látni, hogy a laptopjaink minden gondosan őrzött szegmensükkel legintimebb tárgyaink. A „jelen hangját” fanatikusan kereső Holly Herndon értelemszerűen a laptopjával zenél, amikor az anakronizmus halvány gyanúját is igyekszik elkerülni. A Stanfordon elektronikus zenéből doktoráló Herndon önmaga meghosszabbításaként, egyfajta digitális protézisként tekint a laptopjára: már első lemezén is azzal kísérletezett, hogy értelmetlenné tegye az emberi és gépi elemek szétválasztását számaiban. 

Saját hangját programokkal szétszabdalja, majd kaleidoszkopikusan újrarendezi addig, ameddig szinte már csak ritmikai funkciója marad a vokálnak. Speciális mikrofonokkal rögzíti a hardware szuszogását, a kattintásokat, a párhuzamosan megnyitott böngészőablakok váratlan neszeit. Mindezeket egyenértékű információként kezelve a szürrealizmus és a kubizmus zenei megfelelőjét építi: multiperspektivikus, asszociatív mellérendelések rendezetten kaotikus hálóját, ami rengeteg értelmezési utat vagy belépési pontot hagy szabadon. Már csak ezért is telitalálat cím a Platform. Felteszem, egy akadémikus techfilozófiával terhelt lemezt a többség látatlanban maximum érdekes kordokumentumnak ismerne el, de a Platform poplemezként is célt ér. Ebben közrejátszik, hogy Herndon öt évet élt Berlinben, ahol állítása szerint annyit klubozott, hogy alig látta a napfényt, az „okos techno” keményen rá is nyomja a bélyegét a lemezre.

Herndon gyakran hozza fel, hogy mennyire debill a laptopot „természetellenesnek” nevezni egy hegedűvel összehasonlítva, amikor szerinte az is elképesztően abszurd, hogy valaki kicsavart pózban egy darab fára feszített húrokat nyúz egy vonóval. A hangszerként kezelt laptopjával ezért énekes-dalszerzőnek is beillik, főleg ha azt vesszük, hogy a legintimebb magánügyeit tároló eszközt szólaltatja meg. A Platformon Herndon számtalan témába belekap: kormányzati megfigyelés (Home), narcisztikus önreklámozás a közösségi oldalakon (Locker Leak), magány az örök netes összekapcsoltságban (Lonely At The Top). Ezért az album fókuszálatlan, és zeneileg is egyenetlen, a közepén például laposabbak a vokális kísérletek. Emiatt viszont számtalan irányban továbbgondolható, elvarratlan végű anyag, ami csak egy keretrendszert ad. Benedict Singleton designer/filozófus pont így definiálja a platformokat.

9/10

Kálmán Attila

a lemez: 

és az Interference videója: 

a Chorus klipje: 

a Morning Sun: 

és a Home: