E havi underground elektronikus tánczenei összeállításunkban ismét egy mixlemezre hívjuk fel a figyelmet, na meg két remek techno kiadványra. Bónuszként pedig egy mérföldkőnek számító hiphop lemez újrakiadása is előkerül!
Sokunk meglepetésére a Kompakt kiadó egy ideje nem nyúl mellé, és olyan minőségű zenéket ad ki, mint tíz évvel ezelőtti fénykorában. John Tejada és Leandro Fresco remek albumai után most Dave DK-n volt a sor, hogy mutasson valami emlékezeteset, és a berlini művész nem is okozott csalódást. A Val Maira (Kompakt, 2015) az a fajta dallamos, kedves minimal techno, ami The Fielddel és Pantha Du Prince-szel kezdődött a múlt évtizedben, de e két szerző maximum hivatkozási pont az albumon, Dave DK végig a saját ötleteire támaszkodik. Nem is rossz a végeredmény, igazi tavaszi, napsütéses techno.
Váratlant húzott a !K7: Nina Kraviz januári DJ-KICKS mixe után máris kiadták a következőt, ráadásul az összeállítást Actressre bízták, akinek pályafutása során még sosem volt fókuszban a lemezlovasi oldala (!K7, 2015). Aki a YouTube-on látott már tőle szetteket, azt nem érheti meglepetés: szürreális a szelekció, inkább a hangok a fontosak, mintsem a keverés, és olyan fura íve van az egésznek, hogy könnyű ráismerni az elkövetőre. Többek közt az Autechre, Mark Fell, Lorenzo Senni, Beneath, STL, Chez Damier és Ron Trent hallható a mixben, míg Actress exkluzív száma, a Bird Matrix egyenesen zseniális.
A hónap egyik igazi ínyenc megjelenése a The Analog Session debütlemeze, a Black Ground (Hot Elephant, 2015). Az álnév mögött az olasz elektronikus zene két veteránja, Alexander Robotnick és Lupus Pinsky rejtőzik (volt már egy The Analog Session című közös kiadványuk 2010-ben saját nevükön), és jó hallani, hogy még több mint harminc év után is remekül értik a dolgukat. A Black Groundon öreg vasak gerjesztette jammelések hallhatók, valahol az acid, electro és techno háromszögében úgy, ahogyan azt elvárhatjuk tőlük.
Befejezésként pedig a hagyományoktól eltérően egy reissue-ra hívjuk fel a figyelmet: tizenhárom évvel megjelenése után ismét kiadták a Dälek nevű newarki hiphopalakulat formabontó első lemezét, a From Filthy Tongue Of Gods And Griots-t (Ici D’ailleurs, 2015). Az a legmeglepőbb az egészben, hogy a tizenegy szám mennyire aktuálisan szól még ma is, mintha egy percet sem öregedtek volna. A zajos, kísérleti attitűd azóta megkerülhetetlenné vált több hiphop-alirányzatban, ez a lemez pedig jó emlékeztető arra, hogy mindez honnan indult. Még mindig döbbenetesen jól szól.
Velkei Zoltán
