Magyarradar - Innergarden

Az énekes-gitáros-ütőhangszeres Restás Gergő és a klasszikus zenei képzettségű, de a dzsessz és a kortárs zene felé húzó fuvolás, Munkácsi Ádám régi barátok, zenekarokban is játszottak együtt (Svetlana, Bitang), tavaly év végén pedig közös formációt indítottak, melyben a dalszerzői hagyományokhoz nyúlnak vissza nem hagyományos formában: döntően akusztikus hangzásvilágukban ihletetten simul össze pop, rock, folk, dzsessz, kortárs és kortárs klasszikus műfaja, a bensőséges, finoman szárnyaló zenéhez a lélek húrjait pengető, irodalmi igényű szövegek társulnak. Az Innergarden május végén jelentette meg debütáló EP-jét, és ezzel rögtön regisztráltuk is őket Magyarradarunkon.

Indulás: 2014 vége.

Tagok: Restás Gergő (gitár, ének, ütőhangszerek), Munkácsi Ádám (fuvola).

Stílus: akusztikus (nem mindig) könnyűzene.

Hatások: Sok minden belefér, amiben vannak hangszerek. Hallgatunk is rengeteg különböző stílust, komoly- és könnyűzenét, jazzt, népzenét és némi grunge-ot is. Meg persze nagy hatással vannak ránk azok a zenészek, akikkel együtt dolgozni volt szerencsénk.

Kiadó: nincs egyelőre.

Történet: Ádámmal már többször keresztezték egymást az útjaink zeneileg. Késő kamaszkorunk óta vagyunk jó barátok, és persze együtt nyomtuk a rockot szobában, színpadon és utcán egyaránt -ahogy illik ilyenkor -, majd az egyetemi évek alatt beleástuk magunkat a jazz és a világzene dolgaiba. Az Innergarden úgy kezdődött, hogy tíz év zenekarokban történő ütős közreműködés (TükeZoo, Takáts Eszter és Zenekara, Catsandox, Kaldera, Forgó, Bitang), és némi hangmérnökösködés után ismét leküzdhetetlen vágyat éreztem a dalszerzéshez, gitározáshoz és énekléshez. így nekikezdtünk a műhelymunkának 2014 végén, és hamar meg is találtuk a közös nevezőt. Mindenképp akusztikus muzsikából kiinduló, de ugyanakkor kísérletező zenét akartunk csinálni, és ez lett belőle. Az elmúlt cirka fél évben kivirágzott belőlünk egy repertoár, melynek egy részét rögzítettük is bemutatkozó kislemezként. Teljes mértékben háztáji alapanyagokból készült, a zenekar házi stúdiójában, lényegében a dalok létrejöttével párhuzamosan. Az anyag első fele, híven tükrözi a zenekar élő hangzását, még a lemez második felében vastagabb hangszereléseket is kipróbáltunk, amolyan "mi lenne, ha rock zenekar lennénk?" alapon. Most itt tartunk. Már csak egy pakli kártya kell.

Megjelenések: Innergarden EP (2015).

Küldetés: Hogy miért csináljuk ezt és így? Mert ez jön.

Jövőkép: A zenekar nagyon friss, szóval még bármi lehet. Amit jól csinálunk, azt jobban, amit rosszul csinálunk, azt meg kevésbé rosszul szeretnénk csinálni a jövőben. Szívesen elmesélnénk a dalba csomagolt történeteinket, érzéseinket sokaknak, hátha valakinek pont erre van szüksége, hogy ilyesmiket halljon. És persze dolgozunk a következő, legalább ilyen terjedelmű anyag felvételén is.

Szexepil: Nézzétek, hallgassátok és ha rájöttök, hogy mi az írjátok meg nekünk! Vagy mondjátok el egy koncertünk után!

Legnagyobb eredmény, elismerés: A legkedvesebbek talán a spontán visszajelzések a közönségtől. Például az az őszinte pillanat, mikor a koncert utáni pakolásnál egy bánatát addig borral itatgató leányzó közli, hogy most pont ezekre a szavakra volt szüksége. Kedves egészség! Nagyon jól esik az is, mikor vadidegen emberek, akikkel először találkozunk rájönnek, hogy honnan vagyunk ismerősek, és gratulálnak a zenekarhoz - egyre több ilyen van szerencsére. Persze jól esnek a szakmai vállveregetések is.


az Innergarden cím nélküli bemutatkozó EP-je: