A popsztárok ökológiai lábnyoma – Kié nagyobb?

Környezetvédelem és zene? Már kattintanánk is tovább – csakhogy nagyon úgy néz ki, ez az a téma, ami már sohasem kerül le a terítékről. Se kiköpni, se lenyelni nem lehet, jól végigcsócsáljuk hát: természetbe gázoló turnék és természetbe ágyazott fesztiválok, zöld zenék és kétszínű zenészek, hasznos hangfájlok és újrahasznosított hanglemezek az e havi Recorder lapszám fókusztémájában, az EcoRecorder menüjén. Ma, A Föld napja alkalmából először az, hogy mit tesznek környezetükért a sztárok, és hogy mindez mire elég.

A popzenészek, legyenek minél nagyobb sztárok, előszeretettel hangoztatják nézeteiket különböző társadalmi kérdésekben. A környezetvédelem és a klímaváltozás ügye az utóbbi évtizedben stabilan felzárkózott az emberi jogi és más politikai kinyilatkoztatások mellé. A Radioheadtől az Arcade Fire-ön át a U2-ig a legnépszerűbb előadók szólalnak meg a témában. Csakhogy amíg egy borzalmas diktatúrát vagy a nagyhatalmak politikáját bírálni külső szemlélőként is lehet (sőt, talán csak úgy lehet), addig az említett előadók – például a koncertezéssel és lemezkiadással – maguk is nyakig benne vannak a környezetkárosításban. Jobb tisztán látni, hogy Bonónak és Thom Yorke-nak csak a szája jár-e, vagy tényleg tesznek is valamit annak érdekében, hogy zenekaraik működése kevesebb károsanyag-kibocsátással járjon.

Persze nem irigyeljük a környezettudatos előadókat, hiszen ha meg is szeretnének élni a zenélésből, nem csak hobbiként művelni azt, akkor vagy lemezeket gyártatnak vagy turnéznak is, és minél jobban szeretnének keresni, minél inkább befutnak, annál több cd/vinyl illetve annál több koncert szegélyezi az útjukat. A letöltés, aztán az utóbbi egy-két évben a streaming előretörése következtében előbbi szerepe erőteljesen csökken (pedig önmagában szintén komoly ökológiai lábnyommal bír), miközben a folyamatos utazással, és így masszív szén-dioxid-terheléssel együtt járó koncertezés egyre inkább előtérbe kerül.

A környezet nagy bánatára, ugyanis a koncertezéshez sokkal jelentősebb károsanyag-kibocsátás köthető, mint a lemezkiadáshoz és -terjesztéshez. Egy 2010-es brit felmérés szerint az egyesült királyságbeli zeneipar károsanyag-kibocsátásának körülbelül 71%-áért így vagy úgy, de az élő fellépések felelősek. 5%-ban a nagyobb nyári fesztiválok, 23%-ban a koncerthelyszínek működése, és – ami talán meglepő – 43%-ban a közönség ide-oda utazása adja ki ezt az arányt.

Utóbbi számadatot az előadók többféle módon próbálják meg csökkenteni, egyrészt a telekocsi szolgáltatások preferálásával, másrészt azzal, hogy alapvetően olyan koncerthelyszíneken lépnek fel, amelyek a városközpontban találhatóak, vagy legalábbis könnyen megközelíthetőek tömegközlekedéssel is. Utóbbihoz tudni kell, hogy Nagy-Britanniában, de különösen az USA-ban elterjedtek a városon kívül eső, tömegközlekedéssel nehezen, vagy akár egyáltalán nem megközelíthető arénák, amelyek egy Radiohead-szintű zenekarnak a legnagyobb bevételi lehetőséget jelentik. Thom Yorke-ék esetében konkrét adatokkal is tudunk szolgálni azt illetően, hogy egy ilyen külvárosi arénaturné és egy városon belüli helyszíneket érintő koncertsorozat adatai között milyen különbségek mutathatóak ki. A Radiohead még 2008-ban készíttetett felmérést 2003-as arénaturnéja és 2006-os, városi helyszíneket érintő koncertkörútja ökológiai lábnyomáról a Best Foot Forward nevű céggel. Ebből a dokumentumból, amelyet a zenekar a weboldalán is elérhetővé tett, az derül ki, hogy a nagyobb arénakoncertek esetében 11%-kal magasabb a közönség közlekedéséből fakadó károsanyag-kibocsátás, amely – egyéb mutatók mellett – arra ösztönözte a zenekart, hogy a későbbiekben inkább a városon belüli koncerthelyszínek felé forduljanak.

Ez is mutatja, hogy az ő esetükben a klímaváltozás miatt aggódó, előszeretettel hangoztatott megnyilatkozások nem csak üres szólamok, legalábbis nem hiányzik mellőlük a cselekvés sem. Ugyanekkor álltak át a tengerentúli turnék esetében a zenekari felszerelés hajóval való szállítására, ami 93%-kal kevesebb szén-dioxid-kibocsátással jár, mint ha ugyanezt repülővel tennék, amit egyébként is próbálnak elkerülni. Szintén ekkoriban a Conan O’Brien Show-ban csak műholdas kapcsolaton keresztül szerepeltek, mert nem szerettek volna csak ezért átrepülni Amerikába, és a 2008-as Glastonbury fesztiválon való fellépést is környezetvédelmi okokból utasították el.

A GLASTONBURY FESZTIVÁL KÖRNYEZETVÉDŐ JOGTANÁCSOSÁVAL KÉSZÜLT INTERJÚNK.

Mindezek persze apróságoknak tűnnek, de ha megnézzük, hogy a többi hasonló kaliberű zenekar mit is tesz e célok érdekében, akkor Thom Yorke-ék a pozitív kivételek közé tartoznak. A leghírhedtebb, a témában rendre előforduló példa a U2 gigantikus 360° turnéja, amely nemcsak minden idők legjövedelmezőbb, de valószínűleg az egyik legnagyobb károsanyag-kibocsátással együtt járó koncertkörútja is volt (fotó lent). A turné összesen annyi szén-dioxidot termelt, amennyi 6500 átlagos brit lakos egész éves kibocsátásának felel meg. Ez nagyjából 65000 tonna szén-dioxidot jelent. Az egészen extrém környezeti terhelés részben annak köszönhető, hogy a turné gigantikus díszleteiből egyszerre hármat kellett végigutaztatni a Földön, hiszen amikor az adott napi koncert színpada már készen volt, az előző helyszín még bontás alatt, a következő pedig már építés alatt állt.

És akkor még csak a szén-dioxid-kibocsátásról beszéltünk, nem említve az energiafelhasználást és a koncertek közben keletkező hatalmas mennyiségű hulladékot, illetve annak feldolgozásából adódó környezeti terheket. Sajnos a legnagyobb előadók ritkán állnak elő a Radioheadéhez hasonló pontos adatokkal, de ha az említett U2-turnénál valamivel enyhébb számokkal is, egy Madonna, egy Rihanna vagy egy más, hasonlóan népszerű világsztár körútja sem lehet sokkal barátságosabb ezeket az adatokat tekintve. (A teljes képhez hozzátartozik, hogy többen – köztük a U2 is – úgy próbálják meg enyhíteni az általuk okozott károkat, hogy nagy tételben vásárolnak karbonkrediteket, hogy máshol az általuk kibocsátott mennyiséggel kevesebb üvegházhatású gáz jusson a légkörbe.)

Vannak azért, és egyre nagyobb számban, olyanok, akik megpróbálnak aktívan tenni valamit a turnék környezetbarátabbá tételéért. A főleg Amerikában népszerű Dave Matthews Band és Phish különösen élen járnak ebben. Előbbi a karbonkreditek rendszeres vásárlásán túl is folyamatosan csökkenti saját kibocsátását, illetve rendre környezetbarát merchandise termékekkel jelentkezik. A Phish pedig az általa alapított Waterwheel Foundationön keresztül minden egyes turnéhelyszínen támogat egy-egy, az adott városban működő, fenntarthatósággal foglalkozó non-profit egyesületet. De próbálkoznak még sokan mások is. A 2008-as budapesti fellépésén még papírpillangók tízezreit a nézőkre szóró Coldplay például egy új-zélandi koncertjéhez a szükséges villamosenergiát nagyrészt helyi szélerőművekkel biztosította, vagy Moby, akit turnéállomásainak kiválasztása során állítólag mindig környezeti szempontok vezérelnek.

A probléma orvoslására már vállalkozást is indítottak, mint a Julie’s Bycicle szervezet által létrehozott Green Music Guide vagy az amerikai Guster zenekar frontembere által alapított REVERB. Utóbbi komplett turnészervezési útmutatója a kibocsátáscsökkentő megoldások mellett többek között az újrahasznosítható poharak, a telekocsi-szolgáltatás használata, a koncertlátogatók zöldügyekről való informálása és a turnéhoz használt járművek biodízellel való meghajtása is szerepel. Egyelőre ez utóbbi a koncertezés ‘zöldesítésének’ leggyakoribb módja, amely azonban közel sem csodafegyver, tekintve hogy az előállítása során szintén sok üvegházhatású gáz képződik, nem sokkal megelőzve így a hagyományos üzemanyagokat. (Arról nem is beszélve, hogy több szakértő szerint a biodízel nagyban felelős az élelmiszerárak emelkedéséért.) A REVERB egyre növekvő ügyfélkörében azért olyan igazán nagy nevek is megtalálhatóak, mint John Legend, Jack Johnson, Diplo, a Maroon 5, Jason Mraz, John Mayer és Willie Nelson. Utóbbi, Neil Young mellett, a környezetvédelmi szószólók nagy öregjének számít, még saját biodízel márkája is van BioWillie néven (fenti kép). 

De mégis mire elég mindez? Egyelőre a koncertezés folyamata nem változott meg gyökeresen, és nem látszik, hogyan lehetne feloldani az ellentmondásokat. Jó példa erre, hogy az Al Gore és Pharrell által a Live Aid mintájára verbuvált 2007-es Live Earth koncertek után jogos kritikák érték a szervezőket és fellépőket a propagált célok és az általuk használatos gyakorlat között. „Magánrepülőkkel a klímaváltozás ellen” – szólt az egyik találó megjegyzés, de azóta sem rukkolt elő senki forradalmi megoldással. Mindenesetre júniusban – az utolsó utáni esélyt megragadni készülő év végi, párizsi klímakonferencia előtt – egyszerre hét kontinensen tartanak újabb Live Earth-koncerteket.

Csada Gergely