Emlékeim és a valóság – 20000 nap a Földön

Tavaly tavasszal szerepelt először magyar moziban, a Budoku fesztiválon, január 8-án volt egy különleges premier előtti bemutató a filmből és mától, január 15-től került hivatalos hazai moziforgalmazásba a Nick Cave-ről szólós fikciós dokumentumfilm, a 20000 nap a Földön.

A Nick Cave And The Bad Seeds-ről készült már egy turné-dokumentumfilm, az 1989-es amerikai fellépéssorozatot megörökítő The Road To God Knows Where, ami nyersen, a maga valódiságában mutatja meg a koncertező zenészek unalmas hétköznapjait, de ezzel együtt mostanáig a legközelebbi igazi képet adta Nick Cave-ről, a személyről. Persze badarság lenne azt várni bármilyen alkotástól, hogy igazán közel visz egy személyhez, pláne, ha már-már mitikus sztárokról van szó, és ez igaz abban az esetben is, ha egy dokumentumfilm egy adott rocksztárt tesz meg az alkotás alanyának. A legritkább esetben tudunk meg valami igazán személyeset, és erre bár kíváncsiak lehetünk, talán mégis jobb nem átalakítani a fejünkben levő képet.

20000 PERC A VÁSZNON - NICK CAVE ÉS MINDEN, AMIT FILMES VONATKOZÁSAIRÓL TUDNI KELL.

Mit tudunk Nick Cave-ről? Nagyon sokat. Rengeteg dalszövegben, számos könyvben, forgatókönyvben, sőt filmszerepben árult el magáról akaratlanul is apró részinformációkat valódi énjéről, amikből összerakhattunk egy képet (akár mozgóképet is, pláne ha húsz centiről figyelhettük az arcát, amikor egy koncerten épp elénk mászott be a közönség vállán). Nick Cave így, ezzel a tudásunkkal az egyik legjelentősebb rocksztár. Ki nem szarja le, hogyan néz ki az ágyhuzata?

Az Iain Forsyth-Jane Pollard rendezőpáros sem akart Cave ágyneműjéről filmet forgatni (bár éppenséggel az is szerepel benne). Őket egyszerűen felhívták 2011-ben, hogy készült a Push The Sky Away címen – végül 2013-ban – megjelent új Cave-album, jöjjenek el, forgassanak a lemezfelvételről, összeállhat belőle egy jó kis háttérdoksi, jó lesz majd extrának egy dvd-re. Merthogy persze előzménye is volt mindennek, a rendezőpárosnak és az ausztrál zenésznek már volt dolga egymással: részben videoklipek terén, részben pedig mer Pollardék 14 kisfilmet készítettek a Nick Cave And The Bad Seeds-lemezek újrakiadásainak dvd-s extráihoz - maguknak a lemezeknek a megszületéséről. Sőt, a rendezőpáros mögött még olyan múlt is áll, hogy ők elképesztő művészi erejű rövidfilmjeikben az emlékezés, az emlékek újraélésének folyamatából villantanak fel részleteket (a 2003-as File Under Sacred Music-ban egy Cramps bootlegvideót keltettek újra életre képről-képre, a Rock’n’Roll Suicide-ban David Bowie utolsó Ziggy Stardust-koncertjét rekreálták). A lemezfelvételről szóló forgatás gyorsan váltott valami sokkal nagyobb volumenű filmbe – és tulajdonképpen szervesen illeszkedik az író-rendezők múltat jelenben elmesélő törekvései közé.

A 20000 nap a földön ugyanis Nick Cave emlékeiről szól, azokon keresztül jutunk közelebb a személyhez, pontosan addig a pontig, ameddig engedni akar minket. Az alkotás fikciós részekből valós improvizációkkal, tehát mondhatni dokumentumszerűen készült, mégsem várjuk tőle, hogy a jól ismert zenészről hozzon hozzánk közelebb egy reális képet, a film ezt mégis meglepően sokszor megteszi. Holott a cél itt egészen nyilvánvaló: egy eredeti zenészportré megalkotása, amiben szürreálisra váltó jelenetek keverednek akár-meg-is-történhetne-Cave-átlagos-napján pillanatokkal. Hogy egyetlen nap tűnjön fel Nick kocsijában Kylie Minogue és Blixa Bargeld is, az már szürreális, hogy Cave és a pszichológusa közti beszélgetés fajsúlyos, vagy hülyére vettek minket, az minimum gyanús, hogy a főhősnek címzett archívumba tett látogatás a múlt felelevenítéséhez szükséges, az nyilvánvaló – és így tovább. A fő törzsanyag egy pszichológussal rögzített hatórányi beszélgetésből indul ki, az aktuális történéseket (lemezfelvétel, látogatás Warren Ellis zenészhavernál, Cave körbekocsikázza a nézőt brightoni lakhelye környékén) a zenész belső monológjai keretezik, de még az amúgy különben valóban létező Nick Cave Múzeumban tett látogatás is az emlékek segítségével eleveníti fel az életmű és a személyes életút legfontosabb mozzanatait. A két leginkább hiányzó részletre, az amúgy felelevenített berlini évek drogban térdig gázoló fejezetére és az örök Cave-tabutémát jelentő PJ Harvey-szerelmi szálra nem vetül semennyi fény.

Cave a két rendezővel, Iain Forsyth-tal és – az egyébként a legnagyobb független brit lemezkiadónál és -terjesztőnél, a Beggars Groupnál dolgozó – Jane Pollarddal közösen írta a forgatókönyvet, és a film legszebb vonulata is ennek köszönhető, ugyanis az énekes ki-be állapotban végignarrálja az alkotást, és magáról és a körülötte lévő világról megosztott gondolatai valóban intimmé teszik a végeredményt (aminek a forgatása idején Cave amúgy nagyjából tényleg 20 ezer napos volt).  Zeneileg is ez az intimitás jön elő a film végén: Cave kései korszakának jó szokása, hogy beugrik a közönség közé és a szerencsések húsz centiről nézhetnek farkasszemet átszellemült tekintetével: a valóság dallal körbevett megosztása – és bármily meglepő, de ez a 20000 nap a Földön című filmre is igaz.

Dömötör Endre

a 20000 nap a Földön magyar feliratos előzetese:

és egy beszélgetés Cave-vel és az alkotókkal a filmről: