A nyolcvanas évek tökélyre fejlesztett pophangzását most egy ausztrál kvintett is felmelegítette – a legnagyobb örömünkre.
Megalakulás éve: 2010.
Honnan: Sydney, Ausztrália.
Tagok: Isabella Manfredi (ének, billentyűsök), Gideon Bensen (gitár, ének), Jack Moffitt (gitár), Thomas Champion (basszusgitár) és Luke Davison (dob).
Stílus: Szofisztipop R&B-s beütéssel.
Kiadók: Harvest Records, Mercury, Universal.
Olyan, mint a Fleetwood Mac és a Pretenders keveréke. Vagy nehezítsünk: mint Prince és a The Band keveréke.
Történet: A zenekar magja – Manfredi, Moffitt és Champion – 2008-ban találkozott egy zeneiskolában (Australian Institute Of Music). The Rolling Stones-feldolgozászenekarként kezdték – novemberben meg már ők az igazinak az előzenekara –, mire kialakult a végleges felállás és név (eredetileg The Preachers-ként kezdték) túl voltak a klasszik rockot goth soullal keverő fázison, aztán jöttek az egyre letisztultabb és erősebb popdalok. Ma már nagyon ritkának számító, ötlemezes lemezszerződést kaptak és a második EP után már nemcsak Ausztrália, de a világ is felkapta a fejét zenéjükre. Tavaly óta komoly ígéretnek számítanak, idén jól láthatóan felfutottak és a szeptember legvégén kijött debütlemezzel révbe is érhetnek. A Blue Planet Eyes finomra hangolt, táncolható, élvezetes, tökéletes popzene. „Azt akarjuk, hogy amíg az emberek hallgatják egy szerzeményünket, arra a három percre az legyen a legjobb dal a világon” – ez azért elég jó célkitűzés.
Megjelenések: Shaking Hands EP (2012), Is This How You Feel? EP (2013), Blue Planet Eyes LP (2014).
Mellékprojektek: Nincs arra idejük, a befutással vannak elfoglalva.
Szexepil: A nevük.
Legnagyobb eredmény, elismerés: Az 50 ezer dollárral járó rangos ausztrál Vanda & Young-díj az év daláért (Is This How You Feel?) 2013-ban, egyéb fontos ausztráliai elismerések, előzenekari poszt a Rolling Stonesszal, fellépés a nagy brit és amerikai fesztiválokon, illetve tévéműsorokban, a Spoon dobosával, Jim Enóval vették fel a debütlemezt, ja és a Mercury ötlemezes szerződést kínált nekik.
Radarjel-erősség: Az év legnagyobb reménysége onnan, lentről.
A zenekar tavalyi EP-je teljes egészében:
a debütáló albumuk első klipdala - Somebody's Talking:
és ilyenek élőben - egy részlet az idei Coachella fesztiválon adott koncertjükből: