Egy zenei projekt identitásának fontos része a vizuális arculat, amely tágan értelmezve a logótól a teljes grafikai arculaton át kiterjed a merchandising anyagokra, az imázsfotókra, sőt a színpadi arculatra is. Mindez egymást erősítve, tökéletes szimbiózisban azzal a világgal, amit a zene teremt. Szakértői elemzés a hazai helyzetről Design és zene fókusztémánk folytatásában.
Érdemes megnézni a közösségi médiában a zenei előadó kategóriákba sorolt első 100 honi oldalt rajongószám szerint rangsorolva. Tisztán látszik, hogy bizonyos zenei műfajok esetén a népszerűség mennyire nem jár együtt szükségszerűen az igényes arculattal. A popszakma nagyon kevés színvonalas arculatot tudhat magáénak Magyarországon.
Csak néhol érhető tetten, hogy átgondoltan prezentálnak egy jellemzően popzenei projektet, mint például Fluor esetében, ahol igényes, stilárisan jól elkapott arculattal találkozunk. A tehetségkutatók nyerteseinek zenei márkái jellemzően nem mutatnak túl ilyen tekintetben a klisészerű megoldásokon. A nagyobb rajongótáborral rendelkező bandák arculatai közül minőségben kitűnnek a hazai hiphop közönségbarátabb zenei formációi, mint például az Irie Maffia, a Punnany Massif vagy a Brains. E zenei márkák merchandising arculati megoldásokban is erősek, a BP Shop márkával partnerségben működve megvan az erős kreatív hátterük. Persze a kiemelkedő példák esetén is lenne mit javítani még, hisz ezt a színvonalat nem mindig sikerül minden felületen és kommunikációs csatornán tartani.
Logók, emblémák, jelképek
Az alternatív zenei műfajokban és az elektronikus zenei iparban máig nagy a hangsúly a logón, melyet legtöbbször a zenei márkanév tipográfiailag erősen stilizált megjelenítéséből alakítanak ki. A szubkulturálisnak nevezhető zenei irányzatoknál elengedhetetlen stiláris jegyeknek kell megjelennie a banda logóján, hogy az adott közeg elismerje a közeghez való tartozást. Az elektronikus zenei műfajokban is erős az igény, hogy a dj, a producer neve márkázva jelenjen meg az adott stílusra jellemző, mindenkori arculati keretek szerint, amelyet a nemzetközi szinten leginkább meghatározó sztárok logói jelölnek ki. Magyar viszonylatban például színvonalas megoldás Chriss Ronson logója, ezen a nemzetközi színtéren is tapasztalható tipográfiai gesztusokat láthatunk.
Bár szükség van a hagyományos banda-logókra is, az a dinamikus kommunikációs környezet, amiben élünk, teret enged az ennél nagyvonalúbb és vagányabb ötleteknek is. Hogy ezt kiaknázzuk, olyan megoldásokra van szükség, amelyek ki tudnak szakadni a hagyományos arculati keretekből és jelként funkcionálnak. Ilyen például az Akkezdet Phiai emblémája is. A betűkből ügyesen képzett jel pont annyira elvonatkoztatott, hogy ne tűnjön egy hagyományos, didaktikus banda-logónak egy sapkán viselve. Ezáltal kizárja azokat a kommunikációból, akik semmilyen ismerettel nem rendelkeznek a formációról — ugyanakkor frappánsan dekódolható a kulturálisan rokon közeg számára.
Bandafotók
Teljesen hiányoznak a hazai palettáról azok a zenekari fotók, melyek a sokalakos kompozíciók Annie Leibovitz-féle iskolájába tartoznak – átgondoltságban, világításban, set-design és styling tekintetében. A hazai produkciós színtér rendelkezik olyan alkotókkal, akik ilyen minőségű képeket tudnak készíteni – a zenei formációk többnyire mégis megelégszenek a holdudvarukban lévő, elérhető kismesterekkel, lelkes barátokkal. A banda-csoportkép olyan műfaj, ahol szinte már mindent kipróbáltak. Zenei műfajok válogatják, hogy mely típusú képi koncepció az, ami egyáltalán szóba jöhet anélkül, hogy túlzónak, pozőrnek vagy komikusnak hatna.
Terry Richardson-féle „szembevakuzott” világ – vagy egy fél napig készült beállítás, ahol mindenkin külön szpotfény van? Környezet, attribútumok, styling – minden jelentést hordoz.
Portrék
A jó portré is hiánycikk, legalábbis ha a zenei projektek saját kommunikációját vesszük. Ugyan énekesnőinkről, frontembereinkről kiváló anyagok születnek néha a minőségibb életmódmagazinok hasábjain, ahol egy külső stáb gondolja végig, hogy kit, milyen helyszínen, melyik tervező ruhájában és hogyan láttatnak 4-5 oldalon keresztül, ezzel szemben ugyanazon művészek honlapjain rendszerint túlretusált, természetellenesen beállított képekkel találkozunk. A hivatalos oldalakat nézve úgy tűnik, hogy nincs az alkotók mellett olyan kommunikációs vagy stílustanácsadó szakember, aki jelezné, hogy miért visszatetsző például, ha az énekes egy rossz marketinges stockfotóhoz hasonlóan három példányban van egymás mellé retusálva a nyitólapon, mint például Király Viktor a hivatalos honlapján.
Lemezborítók
Akár csak egy maxi vagy kislemez borítója is kitűnő lehetőség arra, hogy dobbantson egy zenei projekt arculatban anélkül, hogy mindent át kéne alakítani. Úgy tűnik, hogy míg egy Instagram-profil lelkes, néhol már kényszeres használatára van erőforrás, a lemezborítóra mint ikonikus kommunikációs felületre nem jut elég figyelem hazánkban.
Sokszor a kereskedelmi televíziós, sztármagazinos vagy nagyobb rajongói háttér nélkül építkező, alulról jövő, de zeneileg annál inkább kortárs projektek tűnnek ki arculati megoldásokban, vagy éppen borítók tekintetében. Ezek a projektek sokszor olyan közegben születnek, mely holdudvarában elérhetőek azok a kreatív szakemberek, aki értik az adott műfajt, ismerik a nemzetközi vizuális kommunikációs trendeket, és kis ráfordítással is színvonalas anyagot tesznek le az asztalra. E projektek a specifikusságuknál fogva szűkebb rajongótáborra számítanak itthon, és inkább a külföldi visszajelzésekre építenek, mint például a Möbel, melynek It Was You című maxi borítója kifejezetten igényes lett.
Kreatív erőforrások
A zenéhez értők közül sokan esnek itthon abba hibába, hogy érzékenységükből kiindulva kényszeresen kézben akarják tartani a vizuális szakemberekre tartozó feladatokat is. A kulcs a megfelelő kreatívok kiválasztásán van, ami egy fontos bizalmi döntés – utána azonban el lehet engedni a megbízottak kezét. A közös gondolkodás fontos lehet, úgy mint a pontos brief vagy legalábbis a zenei projekt értékeinek, a műfaj sajátosságainak bemutatása és mélyebb ismeretének átadása még a kreatív megvalósítás konkrétumainak kidolgozása előtt.
Sokszor a pénz, az idő vagy az igény hiányzik. Az utóbbi esetben nincs mit kezdeni, főleg ha a menedzsment vagy a kiadó sem érzi azt, hogy miért sérül egy projekt a megfelelő vizuális identitás nélkül. Mindez számokban, like-okban és sajtómegjelenésekben is mérhető visszaesést okoz.
ILLÉS SZEKERÉTŐL A KIJÁRAT JELIG - MAGYAR ZENEKARI LOGÓ BEST OF.
Gondolkodni azonban ingyenes és ajánlott. Számos olyan kérdés van, amit egy kommunikációs és kreatív arculati stratégia kialakításakor érdemes feltenni. Milyen honi vagy külföldi megoldások vannak, melyek követendő példaként felmerülhetnek? Van-e meghatározó vizuális stílusjelleg az adott zenei műfajon belül, melyre fogékony a rajongótábor? Vannak-e jó válaszok a versenytársaknál, melyeket érdemes megismerni? Milyen karakterjegyek vagy az aktuális megjelenéshez kapcsolódó tematikus elemek jöhetnek szóba?
Gyakori az is, hogy a zenei projektek hűek maradnak azokhoz a kreatív szakemberekhez, akik a kezdetekkor támogatták őket – időközben azonban szintet lépnek zeneileg és túlnőnek a kezdeti kereteken. Ehhez viszont egy teljesebb és átgondoltabb kommunikációs és arculati stratégia kialakítására volna szükség.
A cél érdekében érdemes váltani és akár újragondolni a vizuális identitást. Fontos, hogy az az innováció, érték és teljesítmény, amelyet a zene képvisel, jelenjen meg minden kapcsolódó kommunikációs felületen. Az átfogó arculat és a megjelenésekhez társított vizuális identitás erősen befolyásolja egy zenei projekt megítélését, a világszínvonalú jelenléthez pedig elengedhetetlen.
Misetics Mátyás
(A szerző a Mitte Communications kreatív igazgatójaként és márkakommunikációs tanácsadójaként dolgozott az Irie Maffiával.)
