Caribou, vagyis Dan Snaith matematikus-zenész mindegyik lemezén más-más hangzásvilággal áll elő, legyen szó a korai évek folktronikás Manitoba-albumairól, a Caribou neopszichedéliából az egyre tisztább tánczene felé tartó anyagairól, vagy a legutóbb, Daphni néven kiadott technolemezről. Hogy most mit mutat meg magából, annak megfejtésére Szőke Barna gitáros-producer-dalszerzőt kértük fel, aki zenekarával, a Qualitonsszal épp nemrég adta ki második, pszichpop-nagylemezét, szólóban pedig MYGL néven sorra jelentet meg napfényes feelgood popszámot (és jelenleg egy debütlemezen is dolgozik).

Caribou: Our Love

Kiadó: City Slang / Merge

Megjelenés: 2014. október 6.

Stílus: elektronika

Kulcsdal: Second Chance

Űrutazás, de titkos

„A rénszarvas (Rangifer tarandus) – Európában tarándszarvas, Észak-Amerikában karibu néven is ismerik – egy sarkvidéken élő szarvasfaj…” kezdi a cikket a Wikipedia. Bár Caribou, mint előadó és a rénszarvas látszólag messze esnek egymástól, akad egy igen feltűnő közös pont. Mindkettő egyszerre vad és szelíd teremtés.

Caribou Our Love című új lemeze vadul simogat, gyengéden szorít, szorosan fogja, de ismételten elengedi a kezed, te meg sokáig zuhansz, hogy majd hirtelen újra megragadjon valaki, és mikor felnézel, megdöbbenve tapasztalod, továbbra is ő tart, mosolyog rád, és negyvenkét percen keresztül ez történik újra meg újra. A lemezt hallgatva elejétől végéig ott van ez az érzet. A világ egyszerre halad a jövő és a múlt felé, elképesztő sebességgel robog és fejlődik a technológia, ugyanakkor lassan araszolunk vissza a kőkorszak felé is, a vadságot figyelembe véve legalábbis biztosan. Az Our Love-on minden egyes loop teljesen beszippant, olyan, mint egy véget nem érő utazás, rengeteg jó hangszínnel. Bevallom, nagyon vártam ezt a lemezt, bár tartottam attól, hogy nem fogom tudni a napi teendők mellett nyugodtan elejétől végéig csekkolni, ám szerencsémre vettem a fáradságot, leültem egy fa alá, és meghallgattam! Nem bántam meg. Ha láttatok már olyan filmet, ami után kijöttök a moziból és egy pillanatra azt érzitek, hogy egyesültetek az alkotó világával, akkor ez a lemez pont olyan.

A RECORDER EGYIK LEGELSŐ INTERJÚJA CARIBOU-VAL KÉSZÜLT.

Végighallgatása után az ember érzi és érti, hogy az alkotó múzsája a szeretet, a letisztultság, és a lényeges egyszerű dolgok iránti rajongás. Ahogy a szeretet is lényegre törő, nem akar megfejteni, nem akar valami olyannak látszani, ami nem az, úgy ez a lemez sem. Könnyen hallgatható, kedves, táncolható, bólogatható, kinek-kinek kedve szerint. A szövegek egyszerűek, tiszták és azonos hangulatúak (érdekes módon a featuringek is a lemez atmoszférájához idomulnak). A már jó előre elcsepegtetett Can’t Do Without You kezd,utána rögtön a Silver hasít, ami már jóval bólogatósabb, majd soron következik a All I Ever Need, egy gyönyörű szép ballada, kerek basszussal és impozáns szintivel. A lemez előrehaladtával a dalszövegek is hangsúlyosabbak lesznek, de megmaradnak a minimalizmus mezsgyéjén. Aztán visszakanyarodunk a house-alapokhoz, de ez szigorúan garázsban tartott house, ami olyan jól működik, hogy elég hozzá csak egy mondat, ami lebeg felette: Our Love. A roggyantott basszusok a szépen visszafojtott dobbal elképesztően jól működnek. Érezhető az okos és jól átgondolt keverés.

A lemez közepén aztán egyszer csak egy eltalált loop, a Dive hiphopot idéző lüktetése még jobban ösztönözni kezd a további merüléshez. A Second Chance feat. Jessy Lanza gyönyörűen kibontakozó etüd, a harmóniamenet csodás, a „fura” váltás felüdít és egyszerre megmosolyogtat, amihez jól idomul a soron következő Julia Brightly, a lemez talán leggyengébb pontja, ám mivel csak két perc az egész, nem is marad idő a puffogásra. A következő szám alatt ismét egy szakadék szélén egyensúlyozunk, nem merünk lenézni, és ahogy a dob beindul, már nem csak lenézünk, zuhanunk is, és ekkor tudatosul bennünk csak igazán, hogy végig a Marson voltunk és az egész lemezt átitató vágyakozós hangulat is ebből ered. A Back Home énekben is erős, és gyönyörűen épül a monumentális szinti arpeggioig, amivel egy hardcore Daft Punk-rajongó is megbékélne.

Az utolsó, lezáró dal, a Your Love Will Set You Free akár vége főcíme is lehetne filmünknek. Nagyon finom – a ma már egyre inkább giccsbe átcsapó – deep house alap rejtőzik benne, de csak annyira szolidan, hogy ne tűnjön fel a csalás: Caribou összehozta az év legmanipulatívabb sci-fijét. Talán a lemez hossza (42 perc) sem véletlen. Élőben megnézni és meghallgatni kötelező!

Szőke Barna

az Our Love teljes egészében: 

a címadó dalhoz készült, egészen friss videó: