Pontosan nem jut eszembe az a pillanat, amikor Jay Z-ből zenész helyett üzletember lett, de ha valaha be kellene valakinek a folyamat végét mutatni, akkor itt van a tökéletes bizonyíték, a Made In America formájában. Klág Dávid írása.
Ebben a játékfilm-hosszúságúra nyújtott sörreklámban megjelenik Jay Z, mint az utca embere (meglátogatja gyerekkori lepattant otthonát), mint alfahím (Beyoncé mindig két lépéssel mögötte jár), mint zenei kurátor (az ő kérésére áll össze koncertezni a Run DMC két élő tagja, fellép a bujkáló D’Angelo), mint a fiatal tehetségek felkarolója (versenyt hirdet a helyi tehetségeknek), és végül mint a fellépő, akinek a legnagyobb pillanata a színpadon az, amikor felhívja magához Kanye Westet, de mind csak azért, hogy a Budweiser által pénzelt philadelphiai Made In America fesztivált reklámozza.
Ez még mind oké lenne, valamiből kell pénzelni egy eseményt, de teljesen érthetetlen, hogyan lehet olyan nevekkel a kamera mögött, mint Ron Howard rendező (Egy csodálatos elme, Apollo 11) és egy ideje állandó operatőre, Salvatore Totino, ilyen totálisan unalmas és elcsépelt az egész. Ron Howard egy intelligens, tájékozott ember, de az itt a bajkeverés csúcsán lévő Tyler, The Creatortől nem tud semmi értelmeset kérdezni riporterként, rendezőként meg valami miatt olyan döntéseket hoz, hogy például Jill Scott koncertjéből csak azt a részt vágja be, amikor a szívkiöntős R&B-díva valami ismeretlen oknál fogva operát énekel. Egy szót sem tudunk meg arról, hogy mi a túrót keres ott a Passion Pit és a Dirty Projectors, bezzeg Rita Ora koncertjéből többet látunk, mint az előző kettő együtteséből összesen, plusz az énekesnő kap annyi beszélőfejes jelenetet, hogy egy életre beleunhatunk.
A VIDEORECORDER ROVAT TÖBBI CIKKE, RENGETEG IZGALMAS ZENÉS FILMRŐL, DOKSIRÓL.
Ráadásul a zenén kívül sem túl frankó a Made In America, mint dokumentumfilm: mellékszereplőnek megpróbál „egyszerű embereket” megtenni. Például egy büféüzemeltető anyukát, akiről az égegyadta világon semmit nem tudunk meg, de a szövege alapján aggódnunk kellene, hogy esetleg pénzt fog veszíteni azzal, hogy kivonult a fesztiválra, aztán meg egy fiatal színpadépítő srácot, aki egyszer azon panaszkodik, hogy sok a munka, aztán legközelebb azon, hogy kevés. De igazából nem ők a lényeg, hanem Jay Z arca a film végén, ahogy a rendezői szándék szerint tükröződik rajta a kemény munka eredménye és a fesztiválzáró tűzijáték. Ebből az egyik igazi.
Made In America
(Imagine / Radical / Translation)
rendezte: Ron Howard
90 perc
2013
a film előzetese:
ez pedig Jay Z indítása a fesztiválon:
