„Mióta az eszemet tudom kívülálló voltam” – Lindstrøm-interjú

Akik sem a VB-döntő első félidejére, sem Armin van Buuren zenés lézercirkuszára nem voltak kíváncsiak a Balaton Sound-zárónapján, azok megnézhették a norvég kozmikus-diszkó pápáját, egy sártenger közepén veszteglő tutajhoz hasonlító színpadon. A végig mosolygó és bénácskán táncoló Hans-Peter Lindstrømnél kedvesebb figurát Bárány Attila óta nem láttak a lemezjátszók, viszont előbbi kétszer is robbantotta a Lovesicket és többször is elhitette a közönséggel, hogy nem a trágyalében trappol, hanem egy diszkógömb alakú űrhajó báltermében, úgyhogy ezt a meccset most neki adnám. Lindstrømmel a fellépés után beszélgettünk régi és új zenékről, EDM-kultúráról, jövőbeli terveiről, és arról, hogy mit csinál, ha azt üvölti neki a közönség, hogy “játsszál már valami pörgősebbet, haver!”

- Úgy tudom, fiatalabb korodban játszottál egy Deep Purple tribute-zenekarban és rengeteg folk zenét hallgattál. Hogy lettél mégis elektronikus zenész?

- Fogalmam sincs, egyszerűen csak így alakult. Folyamatosan egyre távolabb sodródtam a rocktól, inkább az elektronikus zene iránt kezdtem érdeklődni, aztán végül kikötöttem egy klubban és elkezdtem DJ-zgetni.

- Le is tetted a hangszereket?

- Nem játszom zenekarban, de a stúdióban rengeteg hangszert használok. Gitározok, basszusgitározok, de leginkább zongorán és szintetizátorokon játszok.

- Sokat kollaborálsz, másokkal vagy egyedül szeretsz inkább zenén dolgozni?

- Mindkettőt szeretem. Ha egyedül dolgozok, akkor megvan a lehetőségem arra, hogy bármit csináljak. Ha pedig másokkal dolgozok, akkor folyamatosan adjuk egymásnak a visszajelzéseket és inspiráljuk egymást. Azt hiszem az a legegészségesebb, ha váltakozik a két munkamódszer.

Lindstrøm & Todd Terje: Lanzarote 

- Ha választanod kellene, akkor Giorgio Moroder vagy Klaus Schulze?

- Azt hiszem Moroder, mert Klaus Schulze is tök érdekes, de többé-kevésbé ugyanazt az albumot csinálta meg újra és újra. Moroder pedig rengeteg mindent kipróbált, az instrumentális zenéit különösen szeretem.

- Azért kérdeztem ezt, mert szeretsz kísérletezni, de nem mondasz le a popról sem.

- Pontosan, jót tesz a popnak a kísérletezés, és a mainstream elemek is jól tudnak működni a kísérleti zenében. Nekem személy szerint nincs nagy ideológia e mögött, egyszerűen csak azt csinálom, amit igazán szeretek. Úgy megyek be a stúdióba, hogy jól szeretném érezni magam, és nem úgy mintha munkába mennék. Jó, persze ez a munkám, de azért ez nem az a 9-től 5-ig tartó normál meló, amit az emberek munka alatt szoktak érteni. Nem utálom a munkám, és nem is szeretném megutálni.

- Régebben panaszkodtál, hogy az élő fellépéseid alatt sokszor üvöltözte a közönség, hogy „FASTER! LOUDER!” Hogy állsz most ehhez a problémához?

- Az az igazság, hogy lassan elkezdtem alkalmazkodni, mert például egy ilyen fesztiválon a lassú zene nem igazán működik. Valamilyen okból az emberek elkönyveltek DJ-nek, klubokba és fesztiválokra hívnak leggyakrabban és gyors zenét várnak tőlem. Már nem igazán harcolok ez ellen, inkább kíváncsian figyelem az eredményt, hogy mi történik a zenémmel, ha ezekhez az igényekhez alakítom. Nem hiszem, hogy súlyosabb zenét játszok, a saját stílusomban próbálom megoldani ezt a feladatot.

Lindstrøm: Vōs-sākō-rv 

- Jól érzékelem, hogy kicsit kívülállóként tekintesz magadra?

- Igen, de ez egyáltalán nem zavar, mióta az eszemet tudom kívülálló voltam. (nevet) Tényleg egyáltalán nem bánom, hogy nem passzolok bele jelen esetben az EDM-kultúrába. Van pár jó zene, ami ebből a körből jön, de ez nem az én világom, nem ezek azok a dolgok, amiket magamtól hallgatok. Nincs is igazán hatással rám ez a trend, valamiért meghívnak EDM-fesztiválokra szerte a világon, aztán csinálom a saját dolgaimat.

- Szerinted mi a legérdekesebb dolog, ami mostanában történik a zenében?

- Őszintén mondom, hogy gőzöm sincs. Nem igazán hallgatok mostani zenéket, inkább a régebbieket szeretem. A kicsit soulos r&b dolgok érdekesek, nem azokra gondolok, amik elég mainstreamek, főleg az USÁ-ban, hanem az experimentálisabb cuccokra. Nem igazán tudok neveket. Összességében azt gondolom, hogy ezeknek és általában a mai zenéknek is nagy része csak régi dolgok újrahasznosítása. Szóval inkább régebbi dolgokat hallgatok, mostaniakat leginkább csak azért, hogy képben legyek valamennyire, de igazándiból sosem vagyok képben, annyira lekötnek a régebbi zenék. (nevet)

- Azt mondtad egy interjúban, hogy ha befejezel egy projektet, rögtön újba kezdesz, mégse adtál ki szólólemezt 2012 óta. Mivel foglalkozol mostanában?

- Hát nem is tudom, leginkább csak bohóckodok. (nevetgél) Dolgozok egy lemezen, de még nem tudom, hogy kezdek-e majd bármit az anyaggal, lehet, egyszerűen kihajítom az egészet a kukába. Aztán csinálok egy másik lemezt is egy amerikai és egy norvég barátommal, ami remélhetőleg nyár után jelenik majd meg valamikor, ez egy elég kísérletezős dolog lesz. A fennmaradó időben elektrós, diszkós számokat írok, remélem előbb-utóbb ebből is lesz valami.

interjú: Kálmán Attila
fotók: Lékó Tamás

a kihagyhatatlan Lindstrøm-sláger, I Feel Space: 

egy, a sok Prins Thomasszal közös számból: 

és aki ráér, annak itt egy félórás csoda, Where You Go I Go Too: