A Nagy-szín-pad! „tehetségmutató” – pontosabban népszerűségkutató – léte igazolja azt a feltevést, hogy a semmiből együttest alapítani még mindig egyszerűbb, mint egy haladó produkciót még sikeresebbé, keresettebbé tenni. Profi megoldások, amatőr próbálkozások: magyar zenemarketing élesben.
A május elsején, 15 produkcióval indító eseménysorozat egy hónapig tartott. A vetélkedőn nem a kezdők, sokkal inkább a mainstream siker felé közelítő előadók vettek részt – egy szakmai előválogató után kijelölt zenekarok és énekesek, akik közül a közönség választott győztest. A szervezők talán leginkább azt keresték, hogy melyik az a produkció, amely a legnagyobb tömeget tudja megmozgatni, vagyis leginkább főműsoridőbe való. A versenyzők közben megerősíthették kapcsolatukat a már meglévő rajongókkal és szerezhettek is újakat (nagyjából 10-15 százalékos növekedés volt jellemző ezen a téren), hiszen az értékes, de még annál is hasznosabb nyereményekhez alapvetően a közönség szavazásra motiválása vezetett – lássuk, melyik előadó hogyan birkózott meg ezzel a kommunikációs kampányfeladattal.
Sms-ben, Instagramon és egy facebookos alkalmazáson keresztül lehetett voksolni, és a végeredményt ismerve mindhárom platform fontos eszköznek bizonyult: például a döntőbe jutásért a Cloud9+ az Instagramon begyűjtött szavazatokkal múlta felül Halott Pénz facebookos eredményét. A döntős ötös (Szabó Balázs Bandája, Ivan & The Parazol, Mary Popkids, Cloud 9+ és Deniz) és a többi tíz résztvevő az elődöntőig összesen 50 ezer szavazatot gyűjtött, ami László Móni personal branding szakértő szerint azt mutatja, hogy nem sikerült eléggé aktivizálni a közönséget, legalábbis az egy produkcióra átlagosan leadott voksokat figyelembe véve ez nagyon alacsony szám. A leggyakoribb buzdító módszer az extra nyeremények felajánlása volt, a 6000 Facebook-rajongóval rendelkező elektro-rap-rockos Cloud9+ koncertbelépőket, zenekaros pólókat sorsolt a szavazók között, de lehetett fotózkodni is a tagokkal egy hajszalonban. A hiphopban utazó Deniznek 96 ezer körüli facebookos rajongótábora van (a jelöltek között toronymagasan a legtöbb), ő saját karóráját és vélhetően szponzori ruhakedvezményeket, belépőket is felajánlott a szavazatokért cserébe, plusz új dalt (Nagyszínpad) is írt az eseményhez. Nyilvánvaló, hogy kizárólag a rajongók száma nem határozta meg a végső nyertest, hiszen ha csak ez számított volna, egyértelműen a rapper győzött volna és nem a negyedik helyen végzi a döntőben.
A klasszik rockot felélesztő Ivan & The Parazol, a maga 14 ezer fős Facebook-táborával elég aktívan szólította meg közönséget, akiknek szerveztek egy privát koncertet is, erre a nagyon aktív szavazók nyertek bebocsátást, de még azt is megszavaztatták népükkel, hogy milyen számokat játsszanak a döntőben. Az egyik legaktívabb – és a végső győzelemhez is elég – kommunikációt a színes popzenét játszó Mary PopKids folytatta, bár ők sem ajánlottak fel túl személyes és közvetlen nyereményeket, ráadásul 12 ezer körüli rajongótáboruk legkevésbé sem emelte ki őket a mezőnyből. Annál kreatívabban használták a meglévő csatornáikat, vicces mémekkel árasztották el azokat, ráadásul maguk mellé állították az 1,6 millió Instagram-követővel rendelkező Palvin Barbit, valamint a félmilliós Facebook-népszerűségű Tibi atyát, ami alighanem döntőnek bizonyult.
Néhány fentebb említett, közvetlenebb taktikát alkalmazó kivételtől eltekintve mindegyik jelölt alapvetően tárgynyereményekkel (pólók, CD-k, belépők) próbálta szavazásra bírni közönségét, pedig a personal branding szakértő szerint egy ízlésalapú választásnál elengedhetetlenek a személyesebb nyeremények. Tekintve, hogy a produkciók nem önmagukat jelölték a versenyre, hanem egy szakmai zsűri válogatta ki őket, várható volt, hogy lesz olyan, akinek nem annyira jön majd be az önpromóció. Manoya (Hodosi Enikő) csak viszonylag ritkán szólította meg úgy 3600 rajongóját, és már a promóvóvideójából is látszott, hogy fontosabbnak tartja a már meglévő közönségével való kapcsolatát, mint azt, hogy minél nagyobb számra duzzassza azt. Ezzel szemben Odett ugyan láthatóan komolyabban vette a népszerűsítést, instagramos kampányvideója bátortalan lett, sőt, ahogyan László Móni is megjegyzi, az énekesnő facebookos oldala nem is szólóprodukcióját népszerűsíti, hanem egy korábbi, zenekaros felállást, ami ugyancsak kevésbé szerencsés egy ilyen esetben.
László Móni – personal branding szakértő
„Talán nem túlzó a megállapítás: nem mozdult meg az ország a verseny hatására. Azt is gondolom, hogy bár a koncepció elsőre jónak tűnik – a hagyományos elektronikus média és az online eszközök mixe –, ez olyan feladatokat adott a zenekaroknak, amire nem voltak felkészülve, hiszen az igazán jó eredményekhez kommunikációs tudás szükséges. Amennyire én tudom, egy átlagos magyar zenekarnak nem áll rendelkezésére kommunikációs vagy márkaépítési szakember. Úgy tapasztalom, hogy a „jó zene éppen elég” felfogás még mindig makacsul tartja magát, és csak kevesen ismerik el-fel, hogy ez nem igaz. Talán soha nem is volt az. Ráadásul a saját teljesítmény, személyiség megmutatása, az önpromó még mindig kissé ciki Magyarországon. „Most önpromó következik…” Nyugat-Európában és Amerikában nem derogál ez a dolog, integráns része a zeneiparnak is. A tényleges szavazáson túl két funkciója lehet egy ilyen eseménysorozatnak: a régi követők lojalitásának megerősítése és új követők bevonása. Mindenki döntse el maga, hogy sikerült-e ez az említett számok alapján.”
László szerint összességében megállapítható, hogy ugyan egy alapvetően működőképes elgondolásról van szó, és a rendelkezésre álló online felületek is fontos eszközei a kommunikációnak, a zenekarok és előadók csak részben tudták kihasználni a lehetőségeket – elsősorban határozott önérvényesítő hozzáállás és kommunikációs szakmai tudás híján. Pedig, ahogyan a szakértő is látja, az imázsépítés ugyanolyan mértékben hozzájárul a sikerhez, mint maga a produkció – ha nem még jobban.
Sugó Lilla
