Lemez gyorstár - 2014. 25. hét

Nagy elmaradást kezdünk pótolni gyorsan Lemez Gyorstárunkban: a Recorder magazinokban publikált lemezkritikák jönnek sorban - nehogy bárki is azt higgye, hogy már mi is letettünk az albumformátumról. Olvass, kattints a Kulcsdalra, ha tetszik hallgasd is meg a lemezt! Black Lips, Sisyphus, Shit Robot, Linda Perhacs, Foster The People, Future Islands, Liars, Cloud Nothings, Mac DeMarco, EMA, Ratking, HTRK.

Black Lips: Underneath The Rainbow

Kiadó: ADA / Vice Music

Megjelenés: 2014. március 14.

Stílus: pop, garázsrock

Kulcsdal: Waiting

Az őrült koncertjeiről ismert Black Lips fokozatosan szelídült meg az elmúlt években, amely folyamatban az új album az eddigi leghatározottabb lépésnek tűnik. A felszabadultság persze továbbra is adott, a dalok kiválóak, sőt slágeresebbek is, mint korábban, de az elvetemült bulihuligán attitűd úgy tűnik a múlté. Ezt bizonyára sok régi rajongó bánja, de valószínűleg még többen vannak, akiknek ez a sokszínű lemez lesz a belépő a Black Lips világába. Az Underneath The Rainbow pedig van annyira jó, hogy ők ne elégedjenek meg ennyivel.

7/10

Csada Gergely

 

Sisyphus: Sisyphus

Kiadó: Asthmatic Kitty

Megjelenés: 2014. március 17.

Stílus: indiehiphop

Kulcsdal: Take Me

Sufjan Stevenstől 2010-es szólólemeze óta várjuk a folytatást, ami most egy újabb őrültnek tűnő projekttel érkezett. A chicagói rapperrel, Serengetivel és a New York-i producerrel, Son Luxszal közös – a 2012-es bemutatkozó EP idején még S / S / S néven futó Sisyphus azonban meglepően normális. Felerészben az emelkedett, már előző Stevens-lemezt is jellemző elektronikával kezelt dobgépes dalok, felerészben az indiehiphopos, jópofa könnyedség jellemzi. Túl komolyan nem vehető, mégis komolyan elővezetett, éppen ezért kicsit zavarba ejtő, jó lemez.

8/10

Dömötör Endre

 

Shit Robot: We Got A Love

Kiadó: DFA

Megjelenés: 2014. március 17.

Stílus: lakossági house

Kulcsdal: Do That Dance

Marcus Lambkin az az ember a DFA-nál, akire kevesebb reflektorfény vetül, pedig többet érdemelne. Igaz, évek óta Chicagót lehetne betemetni azokkal az előadókkal, akik fétisként nyúlnak a nyolcvanas évek analóg house-zenéjéhez, de Lambkin a Shit Robot neve alatt úgy tudja csinálni, hogy ne legyen kellemetlen. A We Got A Love-ban közreműködik a fél DFA, James Murphytől az ex-Rapture-ös Luke Jenneren át Nancy Whangig, de anélkül is lehet élvezni, hogy ezt tudnánk.
7.5/10

Klág Dávid

 

Linda Perhacs: The Soul Of All Natural Things

Kiadó: Asthmatic Kitty

Megjelenés: 2014. március 24.

Stílus: folk

Kulcsdal: Freely

A többség legkorábban a 2000-es évek környékén hallhatott először a most közel 70 éves énekesnőről, amikor a New Weird America színtér feltámasztotta a rég elfeledett, vagyis inkább soha fel nem fedezett addig egyetlen nagylemezét (Parallelograms, 1970) az amúgy fogorvosként ténykedő Perhacsnek. Az új albumon egyrészt felemelő érzés olyan folkos, ártatlan dalokat hallgatni, amik a közreműködők (Julia Holter, Ramona Gonzalez (Nite Jewel)) ellenére sem köthetők a mostani zenei trendekhez, mégis megállják a helyüket, másrészt összehasonlítva első albumával egy jóval kevésbé izgalmas anyagot hallhatunk, ami arra mindenképpen jó, hogy hatására meghallgassuk 44 évvel korábbi, ma már kultikus darabot, hogy az sokkal érdekesebb képeket idézzen meg bennünk.

7/10

Sugó Lilla

 

Foster The People: Supermodel

Kiadó: Columbia / Sony

Megjelenés: 2014. március 24.

Stílus: indiepop

Kulcsdal: Best Friend

Mark Foster őrülten ügyes pop-mérnök: mindent össze tud szerelni mindennel, és a végeredmény szinte minden esetben működőképes konstrukció. A Supermodel című új Foster The People-albumon van szélesvásznú nyolcvanas évek-pop, afrobeat, és afrobeates pop Vampire Weekend-módra, MGMT-s új pszichedélia, Beach Boys-os többszólam, Beatles-es modor, funk, fincsi akusztika grúvi ritmikával, fúvósok, csilingelő gitárok, meg minden rendű és rangú billentyűs hangszerek. A Paul Epworth produceri támogatásával elkészített végeredmény pedig egy szórakoztató és kaleidoszkopikus poplemez.

7.5/10

Németh Róbert

 

Future Islands: Singles

Kiadó: 4AD / Neon Music

Megjelenés: 2014. március 24.

Stílus: szintipop

Kulcsdal: Light House

A baltimore-i Future Islands szintipopzenekar a lassú építkezés híve, saját kiadású debütálás után egy jónevű függetlennél jöttek ki albumai, majd egy addigi tempóhoz képest jókora szünet után idei negyedik lemeze már a 4AD-nél. A szuper – bátran túlérzelmes, akár ragacsos dallamokat is bevető, találó című csupaslágeres – Singles-ön azonban, és persze a zenekaron is az dob nagyot, hogy frontembere, Samuel Herring elképesztő énekes és színpadi figura. És erre idén a világ is rácsodálkozott egy David Letterman-műsorban való fellépés után. Valószerűtlen, mégis magnetikus produkció, és ezzel az alapvető referenciapontokat jól kijátszó albummal be is futnak majd.

8/10

Dömötör Endre

 

Liars: Mess

Kiadó: Mute

Megjelenés: 2014. március 24.

Stílus: elektro-dance-punk pop

Kulcsdal: Pro Anti Anti

Nincs két egyforma, de még hasonló Liars nagylemez sem, így várható volt, hogy a hetedik album is valami újat fog hozni. Az előző anyagban hangsúlyossá vált elektronika ezúttal az egész albumot uralja, és megadja a 11 dal statikus, ipari alapzaját. Ennek ellenére Angus Andrew továbbra is meghatározó jelenlétén, az érdekes dinamikán és a jellemzően kísérteties hangulaton kívül nehéz bármilyen kiemelkedő pillanatot felidézni. Kicsi a valószínűsége, hogy valaki ezzel az albummal szereti meg az együttest, viszont arra minden esély megvan, hogy most adják a legjobb koncertjeiket.

7/10

Sugó Lilla

 

Cloud Nothings: Here And Nowhere Else

Kiadó: Carpark Records

Megjelenés: 2014. március 31.

Stílus: indiepunk

Kulcsdal: I’m Not Part Of Me

Dylan Baldi egyszemélyes, lo-fi hálószobaprojektjéből a Cloud Nothings Steve Albini keze alatt lett 2012-es előző lemezével a mostani indiepunk és emo revival színtér egyik legjobbja. Most itt van a folytatás, továbbra is a húszas évei elején járó, elveszett generációnak szóló himnuszokkal, amik azonban kissé kevésbé kilátástalanok, mint eddig. A mindig csak fél leheletnyivel siető dob és Baldi éneke – ami úgy hangzik, mintha mindig a világ sorsa múlna a következő soron –, olyan őszinte lemezt eredményeznek, amit valahogy megint odapréselünk majd az év legjobbjai közé.

8.5/10

Mika László

 

Mac DeMarco: Salad Days

Kiadó: Captured Tracks

Megjelenés: 2014. április 1.

Stílus: indierock

Kulcsdal: Passing Out Pieces

Mikor máskor, mint bolondok napján, április 1-jén jelenik meg Mac DeMarco új lemeze. Viszont nem kisebb meglepetést tartogatott nekünk ez a szeretnivaló, bohókás fiatalember, minthogy egyszerűen felnőtté cseperedett. A legújabb lemezén már csak nyomokban hallható az a neveletlen ficsúr, aki a debütáló lemezen és EP-n. Habár Mac hangzásvilága nem változott jelentősen, ám az új album dalai nem csak egy érett férfiú benyomását keltik, de a lemez talán legjobb dalával belekacsint még a pszichedelikus pop világába is. Jó hallani, hogy ez is megy neki.

8.5/10

Elekes Roland

 

EMA: The Future’s Void

Kiadó: Matador

Megjelenés: 2014. április 7.

Stílus: ipari dalszerző-előadó

Kulcsdal: When She Comes

EMA nehéz harmadik lemeze. Amit az jellemez, hogy erősebben mutatja hatásait (főleg PJ Harveyt), mint az ehhez képest több kimagasló dalt tartalmazó 2011-es Past Life Martyred Saints. Persze erős szerzemények itt is akadnak (3Jane, When She Comes, Dead Celebrity), de inkább a hangzás megújítására került nagyobb, némileg talán küzdelemmel teli hangsúly. Továbbra is hol a zongora, hol a gitár jelenti az alapot, de az építmény ezúttal még inkább ipari, rideg (elektronikával sokszor tétován játszó). Az anyag még így is azt sugallja, hogy EMA generációja egyik nagy tehetsége, a lemez poszt-Internet tematikája, az általános ’online személyiség’-nek fekete tükröt tartó szövegek pedig adnak elég agyalnivalót.

8/10

Dömötör Endre

 

Ratking: So It Goes

Kiadó: XL / Neon Music

Megjelenés: 2014. április 7.

Stílus: hiphop

Kulcsdal: Eat

2012-ben jó nagy hype került a New York-i Ratking hiphopkvartett köré, de részben talán csak azért, hogy az Odd Future-kollektívával szemben a keleti part is felmutathasson egy tinikből álló tehetséges csapatot. A bemutatkozó EP után még majd’ két évet kellett várni az első lemezre (az egyik producertag le is morzsolódott időközben), de a két rapper, Wiki és Hak, valamint Sporting Life producer nem véletlenül dolgozott ennyit az anyagon. A So It Goes New York színes, aktuális képét adja vissza, változatos, de végig lehengerlő zenével és szövegeléssel – olyan lemez, ami egyszerre zajos és minimalista, ugyanakkor mégis könnyen hallgatható és jól rétegzett. Vonnegut-szintű.

8.5/10

Dömötör Endre

 

HTRK: Psychic 9-5 Club

Kiadó: Ghostly International

Megjelenés: 2014. április 7.

Stílus: new wave, ambient

Kulcsdal: Give It Up

Megigéző vokállal és erős, texturális elektronikával indítja a HTRK a legújabb albumát, ami leginkább egy szétpartizott szombat éjszaka másnapjához hasonlítható, zsongó fejjel és ködös elmével. Nigel Yang félhomályos ambient hátterei és Jonnine Standish énekesnő bűnös flörtje az újhullámos elektronika egyik legszebb egymásra találása; kár, hogy a lemez végére semmi sem történik. Ennek az albumnak az utolsó számra be kellene vadulnia, ehelyett két gyámoltalan embert hallunk, akik az egyértelmű kölcsönös vonzalom ellenére nem mernek egymásnak esni.

7/10

Velkei Zoltán