Sims – született Andrew Sims – rapzene iránti szeretete egészen gyermekkorára nyúlik vissza. Az azóta a Doomtree kollektíva tagjaként is tevékenykedő zenész úgy vált a minneapolisi hiphop színtér meghatározó figurájává, hogy közben mit sem veszített gyermeki rajongásából. A szenvedélyes és elkötelezett rapper a hazánkban eddig sorra hatalmas őrületet generáló Astronautalis vendégeként érkezik május 22-én, csütörtökön a Corvintetőre.
- A szüleid is zenészek voltak, mit gondolsz, ez hatással volt arra, hogy te is ezt a pályát választottad? Mi a legkorábbi zenei emléked?
- Van egy házivideóm, amit anyukám vagy apukám készített, már nem is tudom, én pedig azokat a dalokat játszom, amiket három évesen az otthoni Casio SK1-ünkön eszkábáltam. Ahogy felnőttem, a legkülönfélébb zenék vettek körül, rendkívül eklektikus volt a felhozatal, hogy csak néhányat említsek: Frank Zappa, Laurie Anderson, McCoy Tyner, The Rolling Stones. Ezek az előadók egyértelműen adtak egy löketet, hogy a lehető legtöbb zenével illetve művészeti ággal ismerkedjek meg.
- Ennek ellenére a szüleid nem igazán támogatták a zene iránti rajongásod. Ezt hogy élted meg? Esetleg izgalmasabb volt, hogy ez egészet titokban kellett tartanod?
- Itt kifejezetten a rap iránti rajongásomról volt szó és azt is leginkább a tartalma miatt ellenezték. Nem szerették volna, hogy a 7 éves gyerekük NWA-t hallgasson. Ami miatt persze én csak még többet hallgattam.
- Astronautalis és a te neved is Minneapolishoz (is) köthető. Gyermekkori barátság van köztetek vagy máshol kereszteztétek először egymás útját?
- Igazából valahol egy turnén találkoztunk először. Voltak közös barátaink az amerikai klubéletből. Nagyjából hat éve lehetett, de olyan érzés, mintha sokkal régebb óta ismerném őt. Akkoriban Seattle-ben élt, így szerencsések vagyunk, hogy most már Minneapolisban tudhatjuk őt.
ASTRONAUTALISSZAL TAVALY BESZÉLGETTÜNK, BUDAPESTI KONCERTJE ELŐTT.
- A szövegeidből úgy tűnik, hogy meglehetősen realista világnézeted van. Szerinted mi a legfontosabb, amin az embereknek változtatniuk kellene?
- Te jó ég, fogalmam sincs! Nem akarom, illetve várom el az emberektől, hogy valamit is tegyenek, tényleg. Ami engem illet, valóban próbálok a jelenben élni, boldognak, érdeklődőnek és elkötelezettnek lenni. Igyekszem elkerülni, hogy kizsákmányoljanak.
- Nagyon keményen kellett dolgoznod azért, hogy felépíthesd a karriered, és most már mondhatjuk, hogy sikerrel jártál, népszerű lettél. Nem félsz attól, hogy elérkezik majd az a pont, mikor maximálisan elégedett leszel, és nem érnek már olyan csalódások, amikről rappelni tudsz?
- Hahaha, remélhetőleg eljön! Szerintem a dalaim többsége bizakodó, mondhatni optimista. A dalaim tulajdonképpen arról szólnak, hogy építek magamnak egy biztonságos mentális helyet, ahol boldogan és kényelmesen élhetek és létezhetek. Ez egy olyan hely, ahol a standard elvárásokra azt tudom mondani, hogy „basszák meg”, ahol ahelyett, hogy élem az életem, ahogy „kell”, inkább a saját utamat járom. És a dalaimmal arra bátorítom a hasonló gondolkodású embereket, hogy ők is tartsanak velem ebbe a világba.
- Az indie hiphopos Doomtree kollektívának is tagja vagy, ami egy teljesen DIY-projektként indult, mára viszont egy vállalkozássá fejlődött úgy, hogy közben nem vesztette el az eredeti báját, és nem lett üzletszerű. Ennek mi a titka?
- Az, hogy a Doomtree a mai napig egy DIY-dolog. De azt hiszem, hogy az üzlethez elég egyszerűen viszonyulunk: szükség van rá ahhoz, hogy segítse a művészetet. Ám ez semmiképpen sem működik fordítva. A művészet nem azért van, hogy az üzletet segítse.
- A Doomtree hét tagja különböző helyről jött, különböző háttérrel és ízléssel. Mi az, ami mégis összetart titeket?
- Az empátia.
- A biográfiádban azt olvashatjuk, hogy szereted a mainstream slágereket is. Mi volt a kedvenced ezen a vonalon 2013-ban?
- Az egész Beyoncé-album.
interjú: Biczó Andrea
a Sims/Astronautalis május 22-i közös fellépés a Corvintetőn lesz, Facebook-eseményoldal
Sims és legutóbbi lemezéről a fúvósdús Burn It Down: