What The FAQ – Andrew G. Vajna válaszol

Andy Vajna a legsikeresebb magyar filmproducer volt Hollywoodban, a Rambo-, a Terminátor-széria és az Elemi ösztön is a nevéhez kötődik – több tucat más alkotás mellett. Vajna azonban hazaköltözött Amerikából és 2011-ben a nemzeti filmipar megújításáért felelős kormánybiztos lett. Most, hogy sorban érkeznek az új struktúrában született alkotások, feltettünk neki néhány gyakori kérdésünket. Az interjú rövidebb változatban a Recorder áprilisi számában jelent meg.

- Mi a legkorábbi emléke?

- Számháborúzás a barátaimmal a környékbeli hegyekben, ahol laktam. Nyolc éves korom körül, a Kissvábhegyen meg az Orbán téren és környékén.

- Mi volt a gyerekként elkövetett legnagyobb hülyesége?

- A forradalom alatt összeszedtük a gyakorlógránátokat. Fölöttünk ott a hegyen volt egy katonaság, ezeket hazavittük és az udvarban dobálóztunk velük, a mamám pedig azt hitte, hogy igazi kézigránátok és jól felpofozott.

- Ha visszamehetne az időben, milyen tanácsot adna a tinédzserkori önmagának?

- Biztos, hogy többet tanulnék. Ez az egyik legérdekesebb dolog az ember életében. De alapvetően elégedett vagyok az életemmel.

- Mit jelent az ön számára az újrakezdés?

- Az életemben volt egy pár ilyen, amikor tönkrementem. Az összes pénzemet elvesztettem és újra kellett kezdeni mindent a nulláról. Kétszer is megtörtént, remélem többször már nem fog (nevet).

- Miben hisz ön?

- Magamban.

- A magyar nép nem politikára termett, igaz vagy hamis?

- Erre a kérdésre szerintem nem lehet általánosságok mentén válaszolni. Mindenhol van politika, ami próbálja az országot fejleszteni.

- Miért fontos a politikai szerepvállalás?

- Nekem személy szerint egyáltalán nem fontos a politika, de általános értelemben a politika nélkül nem tudna egy meghatározott irányba haladni az ország.

- Mi a legnagyobb erénye?

- Ezt nem tőlem kell megkérdezni, de azt gondolom, hogy a magasra tűzött célokat mindig perfekcionista módon próbálom elérni és nem hagyom magam befolyásolni, eltéríteni. Valamint a kitartás.

- És a legnagyobb bűne?

- A hanyagság. Mindig összevissza hevernek a papírjaim az íróasztalom körzetében.

- Hány kávé egy nap?

- Maximum kettő.

- Kedvenc káromkodása?

- A leggyorsabban az szalad ki a számon, hogy bazdmeg. De ezt már-már szépítő szóként használom. Angolul meg a bullshit és a fuck off.

- Kedvenc zenei stílusa?

- Nincs ilyen, mindenféle zenét szeretek.

- Mit énekel a zuhany alatt?

- Semmit, utálom a saját hangomat.

- Vinyl vagy cd?

- Sokáig vásároltam vinylt, de a gyűjteményem az idők során szétszóródott. Elajándékoztam a lemezeket, satöbbi. Úgyhogy ma már inkább CD-k, vagy a computeren hallgatok zenét.

- Streaming vagy mp3?

- Mindkettő.

- Kedvenc filmzenéje?

- Van egy kedvenc filmzeneszerzőm, Jerry Goldsmith, tőle mindent szeretek. Mindegyik filmzenéje fantasztikus. Kedvencet választani viszont nehéz. Talán az 1987-es Extreme Prejudice című Walter Hill film zenéje. Ennek a latin ízű zenéje fantasztikus. De a saját filmjeim közül a Rambo, az Elemi Ösztön, és Terminátor zenéjét is nagyon kedvelem. Úgy gondolom, hogy a zene 50% a filmnek. Nagyon fontosnak tartom és a saját filmjeimben sokat is foglalkoztam vele.

- Kedvenc betétdala?

- Ez is sajátom, Celine Diontól a Because You Loved Me az Up Close And Personal című film betétdala.

- Melyik koncert volt önre a legnagyobb hatással?

- Nagyon régen voltam már koncerten, az utolsó előtti Madonna-koncert, amit Las Vegas-ban láttam legalább tíz éve, nagyon érdekes volt. Ez volt a nyitóelőadása az aktuális turnéjának.

- Rádió vagy tévé?

- Rádiót már szerintem nem hallgat senki, maximum a kocsiban. Otthon nézek azért néha tévét, de inkább csak filmeket.

- Tévéműsor, amit nem hagyna ki?

- Nincsen, annyira nem szeretem a televíziót.

- Mi az első filmes emléke?

- Amikor Hongkongban csináltuk az első filmemet 1973-ban, egy kung-fu mozit, az volt a címe, hogy Deadly China Doll, annak a gyártásával kapcsolatos. A problémákkal, hogy hogyan oldottuk meg a vágást, és hogy hogyan adtuk el. Ezek mind a tanulás időszakának első nagy emlékei. De amúgy egész életemben, már fiatalabb koromtól a stúdiók, színészek között éltem, ez mindig is hatott rám. A középiskolám (Beverly Hills High School) ott volt a 20th Century Fox egyik stúdiója mellett és ebédidőben mindig átlógtunk, néztük, hogy forgatják a filmeket.
 

- Kedvenc film?

- A Kabaré, Bob Fosse filmje. A másik az Amadeus. A harmadik pedig a Thousand Clowns. Ezek a nagyon meghatározók. Bob Fosse az egyik kedvenc rendezőm, mindegyik filmje fantasztikus.

- Kedvenc saját gyártású film?

- Mind a saját gyerekem, nehéz közülük választani, az egyik okosabb, a másik szebb, a harmadik szorgalmasabb. Egyet nem tudok mondani: Evita, Elemi ösztön, Terminátor-filmek, Rambo- filmek. Ezek mind mérföldkövek a filmszakmában.

- Kedvenc könyv?

- Gyerekkoromban a Tom Sawyer és a Huckleberry Finn nagy hatással volt rám, az ember kalandvágyát nagyon serkentette.

- Kivel szeretne közös fotót?

- A feleségemmel (nevet). Olyan sztár már nincs, akivel mindenáron szeretnék egy közös képet, inkább a családom a fontos.

- Félig üres vagy félig tele a pohár?

- Nekem mindig félig tele.

- Magyarnak lenni annyi, mint…

- A magyarságod egymagában nem elég semmihez. Az, hogy milyen országból származol, az csak az útleveled egyik meghatározója. Semmi köze sincs ahhoz, hogy milyen ember vagy.

- A boldogság egy…

- …néha elérhető állapot. Ritkán.

- A legféltettebb kincsem…

- …ha a ház égne, biztos nem a ruháimmal szaladnék ki, hanem a festményeimmel és a fényképeimmel. De főleg a fényképek a kincsek.

- A tehetség…

- …a legnagyobb ajándék…

- Utoljára akkor sírtam, amikor…

- …a fiam meghalt.

- Mi történik velünk, amikor meghalunk?

- Én abban hiszek, ami van, nem hiszek a reinkarnációban. Amikor meghalunk, por lesz belőlünk. Vagy megesznek a kukacok.

- Mondana valamit magáról, amit még egy interjúban sem árult el?

- Szerintem nem nagyon tudok újat mondani, mert már mindent tudtok rólam. De akkor legyen ez: most tervezünk egy új magyar zenés filmet, aminek azt a munkacímet adtam, hogy Pappa Pia. Na, ezt még nem mondtam el soha.

- Mit gondolt először, amikor felkérték a kormánybiztosi állásra?

- Óriási kihívásnak tartottam. Mivel mindenki szemében idegen voltam, és hogy idegenként engem befogadjanak, és hogy tudjak is kezdeni valamit a szakmával, hogy pozitívan meg tudjam változtatni, az egy nagyon komoly kihívás volt számomra. Mindenki azt tanácsolta, hogy ne fogadjam el, mert csak belebukni lehet.

- Hol tart azon az úton, amit megkezdett a magyar film átalakításával?

- Az elején. De már most is nagyon sok mindent elértünk, amire nagyon büszkék vagyunk. Véghezvittük a filmtámogatási rendszer átalakítását, senki nem ment tönkre benne. Kialakítottuk az új filmkészítési folyamatokat, a struktúra tiszta, egyszerű, mindenki pontosan tudja, hogy mi hol tart, egy nagyon könnyen átlátható helyzetet teremtettünk, és most már elkészülnek és sorban jönnek a filmek is.

- Ebben a kialakított struktúrában mennyire sikerült a politikai befolyást távol tartani, kizárni?

- Nagyon szerencsések vagyunk, mert a mostani kormány kiemelten támogatja a filmszakmát, de nem szól bele. Nálunk hagyták az összes döntési jogkört, hogy milyen filmet támogatunk, mennyivel, teljesen ránk van bízva. A filmszakma szerintem elmondhatja magáról, hogy szerencsés. Úgy érzem, bíznak bennem hogy jó irányba viszem.

KORÁBBI WHAT THE FAQ-INTERJÚINK ITT OLVASHATÓK!

- A most készülő produkciók között milyen típusú filmek vannak?

- Sok, várhatóan sikeres produkció készül most. Ha a Toldi elkészül, annak biztosan nagy nézőszáma lesz. Aztán készül a Mamma mia! magyar verziója, egy zenés film, amint már említettem is, jelenleg a Pappa pia munkacímmel fut. A teljes film zeneszámokból fog összeállni. És készülnek szerzői filmek is, egy nagyon érdekes egyveleg, amin jelenleg dolgozunk.

- Már jó ideje újra Magyarországon él, milyen itt?

- Szeretem nagyon, ugyanúgy kialakult a baráti köröm, mint Amerikában, ezekkel az emberekkel nagyon jól megvagyok, itthon érzem magam, szeretek itt élni.

 
interjú: Dömötör Endre