„Víziókat, válaszokat, cselekedeteket!” – Laibach-interjú

Az egykori Jugoszláviából származó szlovén Laibach a vasfüggöny mögül egyedüliként futott be nyugaton is komoly karriert a nyolcvanas években, és az egyik legpolitikusabb zenekarként azóta is meghatározó jelentőségű. Nemzeti himnusz feldolgozásai (Volk, 2006), Bach-fúgák reinterpretációi (LAIBACHKUNSTDERFUGE, 2009), filmzene (Iron Sky, 2012) után idén hagyományosabb, erősen politikus stúdiólemezzel jelentkeztek (Spectre, 2014), ráadásul április 16-án az A38-on lépnek fel. A legfrissebb Recorder magazin Politika és pop fókusztémájából először ezt az emailben készült Laibach-interjút közöljük.

- Hogy látjátok, az 1984-ben részben általatok indított Neue Slowenische Kunst politikai művészkollektíva elérte az eredeti célkitűzéseit?

- A Neue Slowenische Kunst 1984 és 1992 között létezett. Sokkal többet ért el, mint amire eredetileg számítani lehetett. Pár ember szerint az NSK vetett véget Jugoszláviának és tette lehetővé Szlovénia megszületését, de ez természetesen enyhe túlzás. Az NSK a Laibach köré épült, egy olyan időszakban, amikor a Laibach hivatalosan betiltott zenekar volt Jugoszláviában. Célja az volt, hogy újradefiniálja a kapcsolatot a művészet, a popkultúra, az ideológiák és a politika között. Az alapvető szervezőelve a kollektivizmus volt, az irányzatot pedig retroavanguardának neveztük. 1990 és 1992 között, Európa politikai, ideológiai és gazdasági újraszerveződése – a berlini fal leomlása, a keleti blokk hanyatlása, a jugoszláviai háború és az új nemzeti öntudatok megszületése – alatt az NSK újra kitalálta magát és szervezetből állammá alakult, de ez az állam már teljesen más módon szerveződik, mint a korábbi NSK. Az állam megalapításának az volt az indítóoka, hogy az Utópia megmaradhasson valóságként. A Neue Slowenische Kunst mint szervezett mozgalom lassan megszűnt létezni, és az NSK mint állam most is építgeti magát, növeli állampolgárainak számát. A korábbi NSK-mozgalom tagjain kívül az állampolgárság a világ minden embere számára nyitott, vallási, faji, nemzeti, nemi és eszmei korlátok nélkül. Az NSK-nak ma már több polgára van, mint a Vatikánnak és ők Afrikától Ázsiáig a világ minden pontjáról származó polgárok.

- Mik az NSK feladatai manapság, amikor a totalitárius rendszerek továbbra is erősek és elevenek? Az NSK által szervezett Rendez-Vouz találkozók továbbra is rendszeresek?

- Nem tudjuk, mi van az NSK-val, de a Laibach továbbra is ereje teljében él. Teljességgel lehetetlen összehasonlítani a Laibachot és az NSK államot, ezek két teljesen önálló entitások ma már. Olyan, mintha egyenlőségjelet próbálnál húzni a Szovjetunió és Sztálin közé.

- Amikor a nyolcvanas évek második felében a Laibach először lett sikeres nyugaton és nektek lehetőségetek volt közvetlenül is érintkezni – például egy Peel Sessions során – az ottani emberekkel, akkor hogyan láttátok, mennyire voltak képben a keleti blokkban történő dolgokkal?

- A legtöbbjüknek fogalma sem volt arról, mi folyik itt. És még ma sincs. A Laibach sokkoló meglepetés volt számukra, hiszen ahhoz voltak szokva, hogy a kelet-európai előadók idealizálták a nyugati popkultúrát, nem pedig kritizálták – mint ahogy a Laibach lényegében tette.

- A Laibach eszközként használta a túlidentifikálást, hogy megzavarja ezzel az embereket és elgondolkodtassa az általa feltett kérdésekről. Hogyan tapasztaltátok, sikeresebb módja ez az üzenetek, gondolatok eljuttatásának, összehasonlítva mondjuk a hagyományosabb protest dalokkal?

- Nem azért használtuk a túlidentifikálást, hogy megzavarjuk az embereket, hanem mert egyszerűen ezt a módszert találtuk relevánsnak arra, hogy a kultúra és az ideológiák közti kapcsolatot vizsgáljuk. A zene egy erős eszköz, erős médium, de megérdemli, hogy jó üzenetet közvetítsen. A protest dalok megtették a magukét az ötvenes-hatvanas években, de manapság már naivnak és idejétmúltnak számítanak. Úgyhogy egyszerűen új stílusokat, formákat és formátumokat kell találnunk, a kommunikáció új módszereit, hogy közvetíteni tudjuk az új üzenetet.

- Ma is emelkednek fel és dőlnek össze totalitárius rezsimek, mi a Laibach szerepe abban, hogy bemutassa ezeket a folyamatokat?

- Továbbra is azt tesszük, amit mindig is csináltunk. A Spectre című új lemez előrelépés a Laibach pályáján és rengeteg új tartalom, erős fegyver található rajta, ami csak arra vár, hogy felfedezzék és használják azokat. Viszont a közönségnek magának kell ezeket felfedeznie, máskülönben mindenki számára értelmetlen volna a munkánk.

- Hogyan tud egy dal segíteni, mondjuk egy kijevi felkelőnek?

- Ha jó dalról van szó, akkor ugyanúgy működhet mint a vallás, vagy bármilyen más erős hit. Ötleteket, eszméket teremthet, feltüzelheti az embereket, reményt, erőt és inspirációt adhat.

- Új lemezetek címe – Spectre (Kísértet) – kapcsán nehéz nem a Kommunista kiáltványra gondolni („Kísértet járja be Európát, a kommunizmus kísértete…”). Újra erősödni érzitek a kommunizmus szellemét? Talán erősebben is, mint a nacionalizmusét?

- Esztétikailag és politikailag mindig is nagyon közel álltunk a nemzetközi kommunizmus ideájához, ugyanakkor nagyon pontosan értjük a nacionalizmust is. Azt reméljük, hogy az előbbi fog uralkodni a jó és a gonosz csatájában. És mi az emberarcú kommunizmusról beszélünk.

- „Európa részeire hullik” – jelenti ki az Eurovision című dal az új lemezen. A Laibach korábban általában kérdéseket tett fel, de a Spectre esetében úgy tűnik, hogy megszaporodtak a válaszok. Vagy talán nem is a válaszok, de a tisztább, érthetőbb víziók, kijelentések. Ma ennek van itt az ideje?

- Így van, azt gondoljuk, hogy a napjainkban uralkodó helyzetek már nem csak kérdéseket, hanem inkább víziókat és válaszokat követelnek. Sőt, megfigyelésen kívül cselekedeteket is.

- A Laibach-katalógusban zeneileg mindig is az újraalkotás, a reciklálás volt a leghangsúlyosabb elem, mik jelentettek alapot, ihletet az új albumhoz?

- Amint kitalálunk egy tartalmat, úgy a formátum is mindig egyből megtalál bennünket. Ebben a kontextusban, direkt módon, most az elmúlt évek eseményei hatottak ránk, a gazdasági összeomlás, a társadalmi és politikai nyugtalanság Európában és a világban. Továbbá nem feledkezhetünk meg a zeneipar katasztrofális állapotáról, valamint úgy általában a popkultúra állapotáról sem, ezek is hatottak ránk. Ezek mellett volt az a régi ötletünk, hogy létrehozzunk egy nemzetközi Laibach politikai „pártot”. Úgyhogy mindezen elemek együttesen vezettek el bennünket a Spectre megalkotásához.

- Végezetül, ha már ennyit beszéltünk a zene és a politika kapcsolatáról, mi kedvenc politikus lemezetek?

- Kraftwerktől a Radioactivity.

interjú: Dömötör Endre

Laibach és az új lemez klipes dala, a The Whistleblowers: