Lemez gyorstár - 2014. 11. hét

Megmondjuk, hogy melyik lemezek a jók az elmúlt pár hét terméséből? Megmondjuk, hogy melyik lemezek a jók: az új Bombay Bicycle Club, Wild Beasts, St. Vincent, Neneh Cherry, Real Estate, Robert Ellis, Elbow és a bemutatkozó Champs-album. Melyik nem annyira jó? A Tensnake. Lemez gyorstár kilenc kiadvánnyal, nyitóképen St. Vincent.

Bombay Bicycle Club: So Long, See You Tomorrow

Kiadó: Island

Megjelenés: 2014. február 3.

Stílus: indiepop

Kulcsdal: Luna

A Bombay Bicycle Club szimpatikus, ifjú gitárpop-zenekarnak indult; persze az efféle startokban benne van az is, hogy a szimpatikus zenekar szürke, tizenkettő-egy tucat együttesként megy a levesbe. Nem ez történt: a Jack Steadman gitáros-énekes vezette formáció bátran kísérletezett, a bemutatkozó lemez után csinált akusztikus albumot, majd jött a zenekar eddigi legizgalmasabb munkája, a táncos és kísérletező elektronikával flörtölő, a Talking Heads-es art-popra is rímelő 2011-es Different Kind Of Fix. Az új album nem egy következő éles irányváltás, inkább a három évvel ezelőtti lemez logikus (és még színesebb és szélesebb vásznú) folytatása, még több táncos ritmussal, perkusszív finomságokkal, még több elektronikával.

8/10

Németh Róbert

PHARRELL ÚJ ALBUMÁRÓL A MARY POPKIDS ÉNEKES-GITÁROSA, KAMA ÍRT KRITIKÁT!

Wild Beasts: Present Tense

Kiadó: Domino/Neon Music

Megjelenés: 2014. február 24.

Stílus: artrock, indiepop

Kulcsdal: Daughters

A Wild Beasts már körülbelül hat éve törekszik arra, hogy Nagy-Britannia egyik vezető alternatív zenekara legyen, eddigi albumai alapján pedig kizárólag dicsérettel lehet illetni az angliai Kendalból startoló formációt, és ez alól aktuális munkája sem kivétel. A Present Tense ugyanis 2011-es elődje lágyan és szellősen megrajzolt vonalait húzza tovább, talán még kevesebb mozgásteret biztosítva a korábban oly’ kreatívan igába hajtott gitár számára, (a Smotherhez hasonlóan) a kvartett inkább a leheletfinom elektronikát részesíti előnyben. És bár még mindig nem érezhetjük azt, hogy a Wild Beasts teljes mértékben kibontakozott volna, a friss korong talán az eddigi leghatározottabb lépést jelenti számára a tényleg páratlan színvonalhoz vezető úton.

8/10

Judák Bence

St. Vincent: St. Vincent

Kiadó: Republic/Universal

Megjelenés: 2014. február 24.

Stílus: artrock, smartpop

Kulcsdal: Prince Johnny

Ha létezik ma még olyan előadó, akinek a zenéje nagyon nem hasonlít semmire, akkor minden bizonnyal Annie Clark az. St. Vincent címnélküli negyedik lemeze ugyanis leginkább követhetetlen, rafinált ritmusszerkezetekből; azokba a be-befésült gitárkaparásokból; itt-ott elszórt elektronikából és persze Clark egyszer törékeny, máskor karakán énekstílusából tevődik össze – akárcsak eddigi munkái. A 2014-es anyag azonban szerencsére a korábbiaknál is cizelláltabban vetíti elénk St. Vincent vízióját, a végeredmény pedig ennek tükrében lett egy rendkívül erős, tizenegy masszív és magabiztos szerzeményből álló korong.

8.5/10

Judák Bence

AZ UGYE MEGVAN, HOGY ST. VINCENT CSINÁLT EGY LEMEZT ÉS EGY EP-T AZ EX-TALKING HEADS-FŐNÖKKEL?

Neneh Cherry: Blank Project

Kiadó: Smalltown Supersound

Megjelenés: 2014. február 24.

Stílus: electronica

Kulcsdal: Everything

Majd’ 18 év után Neneh Cherry tiszta lappal indul, erre utal negyedik önálló albumának címe. A svéd születésű énekesnő végérvényesen hátat fordított a popkarriernek (legutolsó lemezét egy svéd-norvég free jazz trióval készítette), és nyitott egy „üres fájlt”, rajta avantgárdba hajló, erőteljes atmoszférájú elektronikus downtempo alapokkal (a londoni RocketNumberNine duótól), rendkívül személyes szövegekkel (na meg egy duettel Robynnal). Érett és friss, legyen ez Cherry új korszakának első lemeze. Ja, és Four Tet volt a producer.

8/10

Forrai Krisztián

Real Estate: Atlas

Kiadó: Domino/Neon Music

Megjelenés: 2014. március 3.

Stílus: indierock

Kulcsdal: Talking Backwards

Biztos vagyok benne, hogy 20 év múlva visszatekintve a Real Estate pont olyan zenekar lesz, mint a Ramones vagy a Motörhead: azonnal felismerhető, karakteres hangzás, és sok-sok lemez (most éppen a harmadik), amiket még a tagok szülei/barátai sem tudnak megkülönböztetni egymástól. És ezzel az égvilágon semmi baj nincsen: a gitár szépen csilingel, az udvarias riffeket kenyérre lehet kenni, a ritmusszekciótól sem kapunk szívinfarktust, a pulcsi meg a kardigán is jól áll a fiúknak, és még az őzikék is felkapják a fejüket a zenére.

7.5/10

Soós Csaba

Robert Ellis: The Lights From The Chemical Plant

Kiadó: New West Records

Megjelenés: 2014. március 3.

Stílus: americana

Kulcsdal: Bottle Of Wine

Európából ez nem látszik és nem is tűnik érdekesnek, de Amerikában néhány előadó (Kacey Musgraves, Brandy Clark) mostanában egészen felfrissíti a nashville-i country/folk hagyományokat. Közéjük tartozik a városba Houstonból költöző Robert Ellis is, aki harmadik albumán a country felől szándékosan közelít a poposabb folkgyökerű zene (Paul Simon, Randy Newman) felé, épp ezért jó rá az americana címke, benne van minden az ottani zenei gyökerekből. Az album azonban ezen túl leginkább azért érdekes, mert minden dala nagyon erős, egy perfekt, izgalmas hangulati-, tempó- és hangszerváltásokkal teli lemez ez a műfaj – nem az indie felől közelítő – rajongóinak.

8/10

Dömötör Endre

Champs: Down Like Gold

Kiadó: Play It Again Sam / Neon Music

Megjelenés: 2014. március 10.

Stílus: kamarapop, indiefolkpop

Kulcsdal: My Spirit Is Broken

A dél-angliai Isle Of Wight sziget izoláltságából előbújó Champion-testvérek duója ártatlan módon épített őszintén érzelmes zenét Fleet Foxes-, Arcade Fire-, Bon Iver-hatásokból, mindnél kevésbé monumentális, szellősebb szerkezetekkel, egységesen magas színvonalú dalokkal. Hétköznapian örömteli, görcsmentesen ötletes és szimplán perfekt. Az év legjobb lemezei közé március elején szerényen bekéredzkedő debütalbum ideális tavaszi hallgatnivaló.

8.5/10

Dömötör Endre

Elbow: Take Off and Landing Of Everything

Kiadó: Fiction Records

Megjelenés: 2014. március 10.

Stílus: artpop

Kulcsdal: Fly Boy Blue/Lunette

Megrázó, humánumtól túlcsorduló, szépséges, mély, lebegős, levegős – ilyen szavak jutnak az eszembe az új Elbow-lemezről. Persze nem nagy ügy, szinte az összes eddigi Elbow-albumról is ugyanezek a kifejezések jönnek, ami többek közt azt is jelenti, hogy úgy gondolom, egy szinte hibátlan életműről beszélünk. A Take Off And Landing On Everything, mely többek közt Guy Garvey és író-újságíró barátnője szakításának, az énekes-frontember hosszabb New York-i tartózkodásának, valamint némi midlife-számvetésnek is a lenyomata, talán minden eddigi Elbow-dalcsokornál finomabb és árnyaltabb, és mint ilyen, a manchesteri kvintett életművének egyik legerősebb darabja, s egészen biztosan ott lesz az év legjobb lemezei között.

8.5/10

Németh Róbert

A HÉT LEMEZE VISZONT A SZERELEMES LEVELEKBŐL ÁLLÓ METRONOMY-É!

Tensnake: Glow

Kiadó: Virgin EMI

Megjelenés: 2014. március 10.

Stílus: deep house, elektronika

Kulcsdal: Pressure

Tudom, hogy rossz úgy tekinteni a világra, hogy minden egyes dolog egy büdös nagy klisé, de itt van például a Tensnake művésznév mögött alkotó német Marco Niemerski bemutatkozó lemeze. Niemerski pár tökéletes szám (a Coma Catnek méltó helye lenne az Inspector Norse mellett), remix és hat eltelt év után kiadott egy albumot, ami hosszú, zsúfolásig tele van sztárvendégekkel (Nile Rodgers, helló megint!), a korai trekkek hosszan kibomló nudiscója helyett 3-4 perces hosszban összevissza pattog a tánczenei műfajok között, és végeredményben egy csalódás. Tudjátok, mint általában az évek óta hájpolt elektronikus előadók bemutatkozó lemezei általában. Na, majd Todd Terje idén remélem megmutatja, hogy kell ezt!

5/10

Klág Dávid