Kozso 2005 óta az év nagy részében Amerikában él, ahol túl azon, hogy előadóként is aktív, egy nagynevű produkciós cégnek ír dalokat és producerkedik. Az átlagban évi három, Magyarországon töltött hónapban viszont az idén éppen húsz éve alakult Ámokfutókkal alkot. Vagy ha úgy alakul, mint nemrégiben, akkor egy korábbi dalával való kísérteties hasonlóság miatt megteszi a szükséges jogi lépéseket will.i.am ellen. De sem erről, sem arról, hogy kiknek ír dalokat, nem beszél – mondanivalója mégis fajsúlyos. Kozso az újrakezdésről, szeretetről, karácsonyról.
- Mi a legkorábbi emléked?
- Anyukám ölében ülök, aki éppen puszit ad a fejemre. Nagyapám zongorázik és közben mosolyogva ránk néz. Én ezt biztatásnak veszem, felpattanok és odarohanok a papa lábához, majd nagy bőszen elkezdem csapkodni a billentyűket. Senki nem kiabált rám, nem rántottak félre. Nem tudom percek vagy csak pillanatok teltek-e el így? Nekem még azok az ott, akkor leütött kósza, értelmetlen, követhetetlen hangok szimfóniája is bevésődött az emlékeimbe.
- Mi volt a gyerekként elkövetett legnagyobb hülyeséged?
- A húgommal minden nap harcoltunk. Gyűrtük egymást megállás nélkül. Aztán egy buzgó fogócska és kergetőzés közben benyomultunk anya műtermébe. Férfiúi taktikából, a hugi elé rántottam az asztalt. A trükk bevált, megmenekültem, de a felborult bútorról a földre zúgott anyukám minden aznapi műve. Ezek kemencés égetésre előkészített népi motívumokkal és betyár legényekkel megfestett tányérok voltak. Csodával határos módon csak egy tört össze. Pánik. Aztán jött a mentő ötlet! Majd én újra festem! Húgom jobbra el, majd kisvártatva visszatért az egyik ebédlős tányérral. Több órán keresztül dolgoztunk a nagy művön. Á! Anya biztos nem veszi észre! Észrevette. Nem volt nehéz. Az én betyáromnak kerek feje volt, Chaplin kalapja, gomb szemei és a bő gatyában, ronda pálcika lábai. Mintha Lolka és Bolkát rajzoltam volna le. Én meg voltam győződve arról, hogy ez ugyanaz a nagy művészi gonddal ábrázolt legény, amit összetörtünk, így tagadtam a bűnöm. Anya percekig nevetett a mi értelmezhetetlen alkotásunkon. Aztán a tányért a többivel együtt zománcozta és kiégette. Én hosszú évekig ebből ettem. Büntetésből.
- Ha visszamehetnél az időben, milyen tanácsot adnál a tinédzserkori önmagadnak?
- Még több csajt! Még több bulit! Több lazítást! Megszállott voltam akkor, megszállott vagyok most is. A sok zenekari próba, szakkör, versenyek kitöltötték a napjaim nagy részét. De ezt ma sem bánom. Aztán, hogy utolérjem a többi vagányt a haveri körömből, nekem két nagy kanállal kellett falnom az életet. Máig nem sikerült utolérnem magam (mosolyog).
- Mit jelent számodra a testvér fogalma?
- Az önzetlen, feltétel nélküli szeretetet. Féltést, bizalmat, önfeláldozást és tiszta, angyali áldozatot. A máig legfinomabb palacsintát, a fűtetlen szobában való összebújásokat, izgulást egymásért a vizsgákon, a suli kirándulások alatt. A lelkem másik felét.
- Mit jelent számodra az újrakezdés?
- Egy újabb esélyt a beteljesüléshez.
- Te miben hiszel?
- A szeretet gyógyító erejében. A nevetésben. Egy-egy igazi ölelésben. Az időtől ellopott emlékek filmszalagjában. A megbocsájtás reményt teremtő nagyszerűségében. A hálában és önfeláldozásban.
- A magyar nép nem politikára termett, igaz vagy hamis?
- Hamis. Minden magyar nagy megfejtő és kéretlen politikus. Zárt ajtók mögött újrateremti a határokat és félperc alatt megold egy százéves problémát. Fúr és farag. Gyűlöl, de nem szeret. Tett helyett inkább kesereg és mindig a múltban vájkál. Mikor még lóháton barangoltunk Európában, büszkék voltunk. Most keserűek. Azzá tettük magunkat. Irigységtől ködös elmével taszítunk ki minden olyan embert, aki kilóg a tömegből. A magyar ember, már lassan a barát, a családtag is, megharagszik rád, ha te más „pártján” állsz. Ezért mi vagyunk a több millió titkospárti ember országa. Sokszor vak és süket is vagyunk. De főleg birka. Lelkünkben és büszkeségünkben összetört. Ja és kishitű. Pedig csak hinnünk kellene önmagunkban, a magyar embernek a magyar emberben. A politika szemfényvesztése helyett a valóságban.
- Miért fontos a politikai szerepvállalás?
- Zenészként mindig távol álltam a politikától. A nézeteim ennek ellenére szilárdak és tiszták. Fegyverek helyett zene és rózsák.
- Mi a legnagyobb erényed?
- Az önzetlenségem. Az alázatom. A hitem.
- És a legnagyobb bűnöd?
- A naivságom.
A KORÁBBI WHAT THE FAQ-INTERJÚINK ÖSSZEGYŰJTVE ITT OLVASHATÓK.
- Kedvenc káromkodásod?
- Ted kedvenc szava. Sajnos, néha sok kulturáltan megfogalmazhatatlan kifejezés is.
- Hány kávé egy nap?
- Soha nem iszom kávét. Még koffeinmenteset sem.
- És hány tea?
- Négy-öt kanna (2-2,5 liter) a saját teakreációimból! Főleg ízesített rooibos, fehér és zöld teacsodák!
- A világ legfinomabb teája…
- Minden kedvenc sütimet megcsináltattam teában! Többek között Zserbó ízű, Mozart golyó ízű, Rigó Jancsi ízű, Barackos palacsinta ízű, Nougat ízű, Bounty csoki ízű teám is van! Kalóriák és bűntudat nélkül tolom magamba ezeket egész nap!
- Mit énekelsz a zuhany alatt?
- Egész nap énekelek. Így a zuhany sem kivétel. Kedvenceket! Styx, Foreigner, Journey, Toto, Kansas, Pablo Cruise, Saga, Level 42, Frank Sinatra, Joe, na és persze saját dalokat is!
- Vinyl vagy cd?
- Mindkettő! Óriási, több ezres gyűjteményem van belőlük! Soha nem hallgatok másolt és letöltött zenéket! Soha! A másolás megöli a zenét! És a szakmánkat!
- Streaming vagy mp3?
- Egyik sem! Csak eredeti hang és képhordozó. Szigorúan!
- Melyik koncert volt rád a legnagyobb hatással?
- Michael Jackson Népstadionos bulija. A Toto Pecsás, szabadtéri koncertje, a Duran Duran és a Simply Red Sportcsarnokos zúzása.
- Rádió vagy tv?
- A kocsimban – a minőség miatt is – csak cd-ről hallgatom a zenét. Amúgy pedig: rádió. Lounge, chill, jazzy, smooth és rock zenék – Amerikában! Magyarországon leszoktam a rádiók hallgatásáról, amióta hazánk vezető rádiója, és sajnos azóta több adó is száműzte a magyar slágerzenét, mert retro és mert jó! Pedig százezrek, milliók hallgatnák szívesen. Minden bulin, partin, szülinapon vagy rendezvényen ezekre a retro-dalokra őrül meg a nép. Üvöltve és boldogan éneklik a máig hallhatatlan slágereket! Ma már az alternatív a sláger, a sláger pedig lassan „éppenhogycsak” megtűrt, alternatív túlélési sikoly lesz.
- Tévéműsor, amit nem hagynál ki?
- Itthon mindegyiket kihagynám. Amerikában a SNL a csúcs! Meg a Jimmy Fallon Show és a standup-sztárok előadásai!
- Kedvenc film?
- A Szárnyas fejvadász, a kép és a zene tökéletes harmóniája miatt. Ja és az összes klasszikus Disney-, Pixar-, Dreamworks-rajzfilm! Csak úgy hívom őket: túlélő csomag.
- Melyik könyv volt rád a legnagyobb hatással?
- Hemingway összes műve, Baudelaire, Verlaine, Apollinaire kötetei. Nagy László és Ady versei. Még csak véletlenül sem hagynám ki Rejtő Jenőt és az ő alkotásait! A tizennégy karátos autó, A szőke ciklon, Piszkos Fred, és a többi! Mind!
- Mit jelenetek számodra az ősi indián, törzsi kultúrák?
- Mindent. Az életet. Az újjászületést. A föld és az ember soha ki nem mondott, elválaszthatatlan és elvághatatlan kötelékét, tiszteletét és megbecsülését, alázatát a Természet iránt. Őszinte gondolatokat. Egyszerűen megfogalmazott bölcsességeket és igazságokat a világról. Közvetlen kapcsolatot a földön kívüli élettel és kultúrával és kicsi kötődést, láncszemeket a magyar táltos mítosszal és valósággal. És sajnos a kiszolgáltatottságot és tehetetlen, fájdalmas elesettséget is. Bukást, egy egyenlőtlen csatában.
- Kivel szeretnél közös fotót magadról?
- Quincy Jones-szal! Mert zseni. Mert megalkotta a saját, lemásolhatatlan zenei stílusát és mert megalkotta Michael Jacksont!
- Félig tele, vagy félig üres a pohár?
- Mindig félig tele, vagy még annál is több!
- Számodra mi a Karácsony üzenete?
- Süti illat, ölelések, a csillagszóró sziporkázó tűzesője, mohón és kíváncsian szétmarcangolt díszcsomagolások, könnyes és meghatott tekintetek, egy atyai tenyér simogatása a fejünkön, gyertyafény, dér az ablakon, a ropogó hó szimfóniája a széllel, összetartozás és egymásra találás. Ne csak egyszer, ne csak ezen a napon gondolj azokra, akiket szeretsz, hanem mindig!
- Magyarnak lenni annyi, mint...
- Örökké szeretetre és megértésre vágyni, akárcsak az ázott, hontalan állatok, beteljesülésre és győzelemre várva elesni majd újra felállni, megalázottnak is büszkének lenni egyszerre, végre jól érezni magunkat a mi kis hazánkban, nem szemlesütve elmormogni a véleményünket. Magyarnak lenni, annyi mint eggyé válni egy soha, sehol, semmilyen körülmények között nem kitéphető, nem megtagadható, nem másolható és semmilyen más népcsoportban nem létező túlélő vággyal, tehetséggel és öntudattal! Magyarnak lenni annyi, mint itthon lenni.
- A boldogság egy...
- Önmagunknak felfedezett és megszerzett, megalkotott titkos recept, amivel a mindennapok mindent felfaló forgatagában és rutinjában is feltöltődünk. A boldogsággal lélegzünk a fájdalom, a szürkeség, a magány oxigén nélküli dimenziójában. Olyan elixir, amivel bármikor megajándékozhatunk minden olyan embert, akit ismerünk, vagy csak valaha ismerni fogunk. A boldogságnak nincs ára. A boldogságnak értéke van.
- A szeretet…
- Az, ami nélkül meg sem szabadna próbálnunk élni. A szeretet – a jó emberek önkéntes küldetése. A szeretet – pajzs a védtelenség ellen. A szeretet - mint szó, az ember érzelmi és önzetlen szinonimája… kellene, hogy legyen. Szerintem.
- A legféltettebb kincsem...
- … a tincsem! Bocs, de ezt nem hagyhattam ki! (nevet)
- Utoljára akkor sírtam, amikor...
- …Keirával, a kedvesemmel megnéztük az Extreme Makeover Home Edition egyik részét, egy Irakban lábát elvesztő katonáról és az ő életéről, túléléséről és küzdelméről.
- A tehetség…
- …Isten ajándéka, néhány kiválasztottnak. Törékeny csoda és kiváltság ez. Értékelni kell. És meg kell tanulni élni és adakozni vele. Nem visszaváltható, így jól nézzük meg mit dobunk ki!
- Mi történik velünk, amikor meghalunk?
- Akkor élvezhetjük azt, amiért itt a Földön küzdöttünk. Ha meghalunk, már nem a küzdelem számít. Csak a jutalom. Ahogyan éltünk. Amit tettünk. Amit adtunk, hozzátettünk, vagy elvettünk az élettől. Elkezdődik egy másik küldetés, amiben már csak magunkkal foglalkozhatunk. És egy figyelmeztető jel is, ami mindig pirosan villog. Ha a testünk nem is tud, szellemiségünk még belevésheti mementóját a Maradandóság sziklájába, amit itt a Földön, emlékezetnek hívnak… Ott végre nem csak a tükörbe tudunk nézni, hogy magunkat is lássuk.
- Mondj valamit magadról, amit még soha nem árultál el egyetlen interjúban sem.
- Azt hiszem, én a Tatuinról jöttem. Az Ezeréves Sólyommal. És a buszon mellettem Yoda ült. Velem szemben pedig egy kopott ruhájú hombre, fekete vödörrel a fején. Valami cyborg tőmondatnak hívták. Á! Darth Vader. No lám, még csak most bóbiskoltam el.
lejegyezte: Dömötör Endre
az Ámokfutók karácsonyi dala, Elviszlek:
