Heti Top 10: a legnagyobb diszkódívák

Azaz, e heti listánk címe helyesebben így hangzik: a legnagyobb diszkódívák Donna Summer után. A 2011-ben elhunyt énekesnő - a dalaiból a hét elején (október 22-én) jelent meg egy remixalbum - ugyanis vitán felül minden idők legnagyobb diszkódívája, akinek sikerei idején, a hetvenes évek utolsó éveiben számtalan énekesnő próbált a nyomába érni - köztük azok, akik itt szerepelnek.

10. Amanda Lear

A Dél-Franciaországból származó Amanda Lear volt Európa koronázatlan diszkókirálynője 1977 és 1982 között. Párizsban és Londonban folytatott művészeti tanulmányokat, a hatvanas években keresett manökennek számított, 15 évig volt Salvador Dalí múzsája, a hetvenes évek elején pedig David Bowie-val járt, aki a zenészi karrierje elindításában is segítette. Később talk show háziasszonnyá avanzsált. Különlegesen mély hangja miatt az a pletyka terjedt róla, hogy nővé operált férfi. Legnagyobb slágere a Follow Me 1978-ból:

9. Andrea True

A nashville-i születésű Andrea True (Andrea Marie Truden, 1943-2011) pornószínésznőként kezdte, aztán 1976-ban átnyergelt az éneklésre. Két, stúdiózenészekkel (köztük a későbbi KISS-gitáros Bruce Kulickkal) felvett diszkóalbuma jelent meg 1976-ban és 1977-ben (illetve egy rockos lemeze 1980-ban), legnagyobb slágere a More, More, More, amit a kanadai Len hangmintázott az emlékezetből kitörölhetetlen Steal My Sunshine című 1999-es slágerében. 

8. Anita Ward

Folytassuk az ábécérendes sort egy olyan énekesnővel, akinek egyetlen sláger jutott nagyon rövid diszkótündöklése során, az viszont a műfaj megunhatatlan, közismert klasszikusa. Az eredetileg tanárnőként dolgozó memphis-i Anita Ward 1979-ben jelentetett meg két albumot, melyek közül az elsőn szerepelt a Ring My Bell. (Egyslágeres diszkódívák még Amii Stewart a Knock On Wooddal vagy Thelma Houston a Don't Leave Me This Way-jel, de hosszan folytathatnánk a sort.)

7. Candi Staton

Candi Staton nevét a legtöbben az 1991-es, The Source-szal közös szívbemarkoló pop-breakbeat sláger, a You Got The Love révén ismerik (a szám az azonos című 1986-os eredeti a cappelláját öltöztette teljesen új zenei zenei köntösbe), pedig az alabamai énekesnő tinédzser kora óta, úgy hat évtizede a pályán van. Tulajdonképpen gospelénekesnő, aki 1975 és 1980 között tett egy kitérőt a diszkózenébe. (Különös, hogy milyen sok vallásos énekesnő próbált szerencsét ebben a nagyvilági, szabados erkölcsű műfajban.) Legnagyobb slágere a Young Hearts Run Free 1976-ból, amit a house-díva Kym Mazelle dolgozott fel Baz Luhrmann Rómeó és Júliájának betétdalaként.

6. Cheryl Lynn

A kislányként templomi kórusban, majd egy musicalban éneklő Cheryl Lynn-t (Lynda Cheryl Smith), 19 évesen, egy tévés tehetségkutató műsorban fedezték fel az Atlantic Records emberei. Első, és máig legismertebb száma a Got To Be Real, amelynek egyik szerzője a Toto együttes billentyűse. Lynn három soulos-funkos diszkólemezt jelentetett meg 1978 és 1981 között, az ezutáni albumait inkább az r&b-s hangzás jellemzi.

5. Evelyn "Champagne" King

A New Yorkban született, de Philedelphiában felnőtt King a soulos diszkózene legfőbb bástyájának számító Philadelphia International Records-nál dolgozott takarítónőként, a munkája közben énekelgetett, a fáma szerint így lett figyelmes a hangjára a kiadó egyik producere. Az énekesnő első albuma 1977-ben jelent meg (az eddigi utolsó 2007-ben), a diszkóról ő is R&B-re váltott a nyolcvanas évek kezdetén. Legnagyobb slágere a funkos Shame:

4. Gloria Gaynor

A New Jersey-i Gaynor a hatvanas években kezdte a pályáját, hol zenekarban, hol szólóban énekelt, de az átütő sikert a Never Can Say Goodbye című 1975-ös diszkóalbuma hozta meg számára, amelynek címadó száma (illetve az album teljes egybefüggő A-oldala, benne ezzel a dallal) hatalmas népszerűségnek örvendett a diszkóklubokban. Ezután viszont nem szárnyalt a karrierje, a következő öt albumával nem váltott ki különösebb visszhangot, mígnem jött az 1979-es Love Tracks és rajta az I Will Survive, amely minden idők egyik legismertebb diszkószáma lett. Gaynor viszont nem élte túl a diszkókorszakot, a következő két albuma teljesen elsikkadt, ezután Istenhez és a popos, r&b-s zenéhez fordult, majd a nyolcvanas évek közepétől pályája meredek hanyatlásnak indult.

3. Loleatta Holloway

Mint annyian a diszkókorszak énekesnői közül, a chicagói születésű Holloway (1946-2011) is gospelkórusban kezdett énekelni, majd szerepet kapott egy zenés darabban is, az első kislemeze pedig 1971-ben jelent meg. Két albuma is megjelent (1973-ban és 1975-ben), de a siker azután szegődött hozz. hogy leszerződött a Gold Mine-hoz, ami az egyik meghatározó diszkókiadó, a Salsoul fiókcége volt. Az erőteljes, "hatalmas" hangú Holloway legnagyobb slágere a Love Sensation - ebből vette az éneket a Black Box az 1989-es Ride On Time-hoz és a Marky Mark And The Funky Bunch az 1991-es Good Vibrations-höz. Holloway valószínűleg az egyetlen énekesnő, akinek hangmintaként volt brit és amerikai listavezető kislemeze.

2.  Szűcs Judith

A budapesti énekesnő sikerekben és ismertségben nyilván nem vetekedhetett amerikai vagy nyugat-európai kolléganőivel, de nekünk magyaroknak ő volt (és marad) a diszkókirálynőnk.

1. Tina Charles

A londoni Tina Charles (eredeti családi nevén Hoskins) a hatvanas években kezdte a pályát háttér- és session énekesnőként. 1969-ben jelent meg az első kislemezdala, amelyben egy bizonyos Elton John zongorázott. 1975-ben a hangját adta egy top 5 diszkóslágerhez (5000 Volts: I'm On Fire), majd még ugyanebben az évben megismerkedett a brit-indiai producerrel, Bidduval, a Kung-Fu Fighting zeneszerzőjével, aki megírta a legismertebb dalát; az I Love to Love (But My Baby Loves to Dance) világszerte sikert aratott, Angliában három hétig vezette a kislemezlistát 1976 márciusában. Charles még vagy egy tucat kislemezt (és három albumot) jelentetett meg a diszkó jegyében, de ehhez hasonló slágere már nem volt.