Akik odavannak az elektronikus alapokra érzelmesen éneklő férfi dalnokokért, de Jamie Woon már túl cukros, James Blake viszont túl sötét, azoknak tökéletes új kedvence lehet az angol énekes-gitáros-dalszerző-producer f y f e, aki valahová e két tartomány közé esik. Ma jelent meg egy csomag bemutatkozó EP-jének dalaiból, és ez pont jó apropó, hogy feltűnjön Globálradarunkon.
Megalakulás éve: ezen a néven 2012 óta
Honnan: London
Stílus: elektronikus poszt-soul
Kiadók: Benvolio Music Ltd, ami a saját "cége”
Olyan, mintha a The XX fényt kapna.
Történet: Jé, 2013-ban ismertté lehet még válni a zeneblogokon keresztül? Amikor az önmagát menedzselő f y f e idén év elején szétküldte a Solace című dalát, az rövid úton a Hype Machine élére ugrott, ami után sorra jelentek meg róla posztok a legmérvadóbb zenei szájtokon, szóval a rácsodálkozós kérdésre egy csattanós igen a válasz. Na persze, a történethez hozzátartozik, hogy a fiatal előadó (augusztusban töltötte be a 24. évét) kijátszotta az inkognitó-kártyát is, ugyanis magáról semmi mást nem közölt, csak egy arcképet, háttal a kamerának. Idén áprilisban aztán, amikor megjelentette az első EP-jét, leleplezte magát, és ekkor derült ki, hogy nem teljesen az ismeretlenség homályából tűnt elő; ő az a Paul Dixon, akit korábban David’s Lyre néven ismerhettek a bandcampet, soundcloudot és zeneblogokat friss új előadókért pásztázók. Dixon még manchesteri egyetemi tanulmányai alatt nevezte el magát a lantozó Dávid király után (ugyan lanton nem játszik, de gitáron és egy csomó citeraszerű fura hangszeren, mint a Marxophone és az elektronikus Omnichord igen), s keltett feltűnést feldolgozásaival, illetve - többek közt a a Marina & The Diamonds és az Everything Everything egy-egy számából készített – remixeivel. Aláírt a Mercury kiadóhoz, ott jelent meg a bemutatkozó EP-je 2011 februárjában, de aztán ott ennek nem lett folytatása, így az időközben elkészült első albumát (Picture Of Our Youth) a bandcampen tette közzé tavaly februárban. Dixon David’s Lyre-ként a fülbemászó, alapvetően gitáros-zongorás-vonósbetétes dalokban remekelt, amelyekből visszaköszöntek a brit indie-pop hagyományok éppúgy, mint a nyolcvanas évek perfekt popja és Patrick Wolf. Az elektronika, sőt a hiphopos beütés már itt is jelen volt, a f y f e romantikus, intim, de mégis szárnyaló zenéje esetében viszont már az dominál.
Megjelenések: a korábban kiadott dalokat egybegyűjtő négyszámos Solace EP áprilisban, a Converstaions című single júliusban.
Mellékprojektek: jelenleg nincs.
Szexepil: Ó, az a lágyan simogató, picit esdeklő, érzéki tónusú hang! És az a bánatos tekintet!
Legnagyobb eredmény, elismerés, hogy az alulról építkezős taktika meghozta számára az első médiafrontos áttörést, és már a BBC Radio 1 is dédelgeti.
Radarjel-erősség: Jó képű, jó hangú, a dalszerzés terén máris magabiztos és kellően egyéni hangvételű előadó lévén nem igazán lehet kétséges a befutás / a komolyabb kiadók szerződésajánlatai.
A Conversations éjszakai klipje:
A Solace EP-ről a St. Tropez című dal:
Ez pedig az EP címadó dalának diszkópunkos átértelmezése a Summer Camp duó férfitagjától, a most megjelent remix-pakkról:
