Tájkép fesztivál után – OFF 2013

Az aktuális menő zenék rajongóit kiszolgáló lengyel OFF fesztivált idén nyolcadszor rendezték meg, 2010 óta egy Katowice-külsőn található parkban. Már most nyugodtan megvehetitek a jövő évi bérleteket, garantált, hogy jó lesz a program. Mindig az.  

OFF fesztivál, Katowice, Lengyelország, 2013. augusztus 2-4.

Fesztivál kint

Bár már nem először számolunk be talán kedvenc európai fesztiválunkról, de ezt a kötelező kört nem hagyhatjuk ki. Lengyelország nagy, Katowice nem túl szép, és ugyan az OFF fesztivál nincs túl messze Budapesttől, de azért csak kell utazni érte hat-hét órát. Amikor odaérünk, akkor viszont mindig minden nagyon jó lesz és ez nagyjából megmagyarázhatatlan. A lengyelek kedvesek, tökre úgy tűnik, hogy az az ország jobban működik a miénknél, minden olcsóbb (ez vastagon igaz erre a nagyon olcsó fesztiválra) és ez nem üthető el a „persze, nyaraláskor minden megszépül” alapigazsággal. Az OFF-on a fesztiválterületen kívül helyezkedik el a kempingrész, reggel felkelsz, átballagsz az 500 méterre lévő plázába, élvezed a légkondicionálást, megveszed a reggelid, ebéded, továbbsétálsz még 500 métert és a mesterséges tó mellett heverészve, napozgatva, úszkálva várod a délután 5-6 órát, azaz a koncerteket. Esetleg egyszer bebuszozol a városba és bevásárolsz lengyel újhullámos vinylekből a príma lemezboltban.

Fesztivál bent

Ezt se hagyhatjuk ki. Az OFF négy színpaddal működik, egy nagy szabadtéri és egy experimentális zenéknek szentelt sátor egymás mellett és tőlük három percnyi sétára egy kisebb szabadtéri nagyszínpad és mellette egy nagyobb sátor. Egyszerre két – természetesen az egymástól távol eső – helyszínen szól a zene, az idei 80 fellépő fele tehát minden további nélkül végignézhető, de igazából mintha ízlésmérővel beállított lenne a menetrend, adja magát, hogy ki mit fog választani. A lengyel gyülekezési törvény miatt fesztiválokon csak elkerített helyszínen lehet alkoholt fogyasztani, onnan valóban nem is könnyű kicsempészni az árut, de cserébe minden sokkal rendezettebb a szokásos fesztiválképhez képest (nem véletlen, hogy idén elnyerte a legzöldebb fesztivál díját). Az OFF-ra mindezt tudomásul véve kell menni. A fogyasztásra fenntartott területen idén kicsivel szélesebb volt az ételkínálat (az ital nem nagyon), kicsivel több volt a kitelepült ruha-lemez-ékszerárus, de összességében nem ez a lényeg. Van olyan fesztivál, ahova Európa összes konyhája települ ki, meg van olyan, ahova elmegy fellépni egy rakás izgalmas előadó.

Menetrend

Az OFF zenei struktúrája nagyjából megegyezik az alapító Artur Rojek (helyi indie rocksztár, aki már 2012 óta nem tagja híres Myslovitz nevű együttesének) ízlésével. Nagy indie-, new wave-, underground-legendák, évről-évre egyre nagyobb nevű, műfajon belüli headlinerek, az aktuális indie élmezőny java, az aktuális feltörekvők, a tánczene leghippebb előadói, a kísérleti zenék nagyjai és a legizgalmasabb lengyel zenekarok. Idén a Smashing Pumpkins nagyon szomorú látványt nyújtó, nagyon csüggedt frontemberrel, az éjszakai csukott szemmel mozizáshoz jó Godseed You! Black Emperor és a budapestihez hasonló koncertet adó My Bloody Valentine voltak a húzónevek. A kihámozható trend az arctalan, egyforma ruhás amerikai gitárzenekarok nem túl izgalmas jelenléte (Cloud Nothings, Mikal Cronin, Metz, Merchandise, Thee Oh Sees) – őszintén: egy fesztiválon erősen impulzusmentes tud lenni ez a műfaj egy idő után, ilyen zene sokkal jobban hat egy klubban. A Pop Group (fent) a legendás visszatérő (a koncert felében James Murphy is vigyorogva táncolt volna). A műsorban itt-ott megbújó váratlan meglepetések pedig a maradandó élmények (mondjuk az is váratlan volt, hogy a Deerhunter-koncert nem lett katartikus).

Csúcspontok

Váratlan meglepetés volt például, hogy Nite Jewel és Peanut Butter Wolf közös koncertje a Kraftwerk Computer World című 1981-es lemezének teljes feldolgozásából állt. Szintén váratlan volt, hogy a késő délutáni napsütésben, sátron kívülről, a színpadból mit sem látva Sam Amidon adta a legmeghatóbb koncertet. Arra már inkább lehetett számítani, hogy John Grant is nagyon erős élőben, de itt meg a várakozásokat írta felül az egyik legjobb fellépés. Oké, az viszont tényleg sejthető volt, hogy a szuperkedves Jens Lekman – mint mindig – mindenkit levesz a lábáról. A táncos koncertekből a Blondes, de még inkább John Talabot nyűgözött le, az AlunaGeorge leginkább Aluna elképesztően cuki mozgása miatt (persze azért a dalok is működtek élőben), produkcióban pedig az Autre Ne Veut, aki egy igazi soulénekes, csak ezt most indie R&B-nek hívják. Az igazi meglepetés viszont Mykki Blanco buliján érte a show-ról mit sem tudó nézőket. A fesztivál területén napközben entourage-ával félmeztelenül rohangáló rappert társai vezették fel, a legdöbbenetesebb Boychild rémisztő-lenyőgöző performansza volt: lepellel takart fehérre meszelt arc és test, valamint a tenyérből és szájból világító ledek a kiszámíthatatlanság élményét hozták el (a félmeztelen, mellvillantós folytatás is az volt), de ezt igazán Mykki rövid, de annál energikusabb, közönség közé beugráló, zabolázhatatlanul tomboló műsora jelentette. A fesztivál koncertje volt.

beszámoló: Dömötör Endre

a nagyszerű élményt jelentő Boychild/Mykki Blanco-performansz egy Destiny's Child-remixre: 

John Grant egy új dalt elő, a Pale Green Ghosts-t: 

OFF emlékek: