Best Of Balaton Hits 1983-2013 Vol. 3 - A nullanullás évek

"Hányszor elmúlt már, de újra vár / A balatoni nyár” - a KFT 1986-os slágerénél jobban nem is lehetne leszűrni a Balaton esszenciáját. Mi pedig ezennel fejest ugrunk a nosztalgiázásba, hogy summer jam fókusztémánkban visszajátsszuk az elmúlt harminc év meghatározó Balaton-soundjait. Az italózós, mulatozós nyolcvanas években tett körutazás után mindenkit álomhajózásra hívtunk a kilencvenes évek gagyi-popjának tengerén, a téma zárásaként pedig a kétezres évek első évtizedének eklektikáját mutatjuk be a ketchupos bonbontól a pizzás summer dzsemig.

Miközben az ezredfordulón a Backstreet Boys megszűnésével kezdett alábbhagyni a világszerte tomboló boyband-láz (ami azért 2000-ben nálunk is kitermelt még olyan borzadályt, mint a TNT Tiltott perce), a diszkókban egészen érdekes eklektika vette kezdetét. A ’80-as éveket idéző (ám jobbára csak megszégyenítő) Alcazar mellett megfértek az igényes fekete énekesnők is: elég, ha csak a Sonique-féle It Feels So Goodra vagy a Destiny’s Child Bootylicious című dalára gondolunk, miközben a reggeli tóparti chill elengedhetetlen kelléke volt a Morcheeba és a Rome Wasn’t Built In A Day (hazaiból meg Yonderboi Pabadamja, meg a Balaton Grooves válogatások). Érdekes, hogy noha a 2000-es évek két legnagyobb partislágere már rögtön az évtized elején elkészült (a Baha Mentől a Who Let The Dogs Out 2000 nyarán, az Underdog Project jegyezte Summer Jam pedig 2001-ben), de több mint egy évtized távlatából sem maradhatnak ki a balatoni diszkósok repertoárjából. És bár a (balatoni) nyaralás jobbára a könnyed flörtökről, egynyári szerelmekről, tóparti szeretkezésekről szól, a zenészek gondoltak a megtört szívű ifjúságra is: ők sírhattak együtt Nelly és Kelly (Rowland) Dilemmáján, vagy várhatták a Groovehouse szomorú Hajnalát.

Ha a nagy összevisszaságában mégis trendeket kezdünk keresni, észrevehető, hogy előtérbe kerültek a kemény csajok, így Nelly Furtado Turn Off The Lightja után a Balaton-parti közönség egyszerre tanult meg franciául a Lady Marmalade kedvéért. Ezzel párhuzamosan hódító útjára indult a tipikus nyári slágereknél talán kicsit összetettebb elektropop (a zsáner legjellemzőbb és legismertebb példái a Kosheen Hide U-ja vagy Junkie XL Elvis-remixe lett), a magyar slágergyárak viszont megrekedtek valahol a Fresh / Bon-Bon / Náksi vs. Brunner termékinnovációs szintjén. És ha már a Bon-Bonnál tartunk: Magyarországon számos filmzene is a balatoni bulijárat szerves részévé vált, lásd Pizzás (Neo: Aiiaiiiyo); Valami Amerika (Bon-Bon); Csajok a csúcson (Animal Cannibals: Mindenki azt akarja) - vagy épp maga a film is ott játszódott: Szezon (nyitóképen) (Zagar: Eastern Sugar) . A sokszínűséget bizonyítja az is, hogy egyazon évben lehetett nyári sláger a Maroon 5 szerelmes popdala, a This Love és Panjabi MC-től a bhangra-pop Mundian To Bach Ke. És talán pont az utóbbi volt az, amely felerősített egy újabb hullámot, ugyanis elkezdtek felbukkanni a különféle, nem angolul – hanem akár halandzsanyelven – íródott világslágerek: a Las Ketchup-féle Ketchup Song, az O-Zone és a Dragostea Din Tei vagy a tört angolsággal éneklő román testvérduó, a Cheeky Girls Cheeky Songja.

Azoknak azonban, akik mindig is jobban szerettek a naplementében segget rázni vagy akár a roppant kínos vízi tornán részt venni, ott volt Sean Paul a Get Busyvel, a legegyszerűbb alapokból építkező Lumidee-dal (amiből mindenki  úgyis csak arra emlékszik, hogy „uh oh”), vagy  Shakira és a Hips Don’t Lie. A vízparton csokibarna testüket csak egy falatnyi bikinivel takaró, hosszúcombú, vonulós lányoknak is akadt számos himnusza: Jamelia Superstarja és a Pussycat Dolls-Busta Rhymes kollaboráció, a Don’t Cha alatt pont végigérhettek a fűzfői strandon, a legszexibb pózban történő napozáshoz pedig az ehhez igazán jól értő Kylie szolgáltatott aláfestő zenét a Slow-val. A diszkók parkettjén az évtized elején hódító hiphop (Usher:Yeah, 50 Cent: In Da Club, Outkast: Hey Ya) mellett idővel egyre inkább előtérbe került a dance-zene, amely a poposabb vonaltól (Bob Sinclar: Rock This Party - balra) indulva jutott el Pitbullig és David Guettáig, akik kötelező jelleggel évente legalább egy nyári slágert szállítanak. Sikerüknek igen egyszerű a receptje: végy egy minél nevesebb énekest, írass egy magvasnak tűnő, de végtelenül bugyuta szöveget, majd nyúld le hozzá egy az egyben a ’80-as vagy ’90-es évek legnagyobb slágereinek alapját – és ezzel vissza is kanyarodtunk történetünk elejére.

Biczó Andrea

Még szép, hogy a nullanullás évek balaton-party slágereiből is nyomatjuk a videódiszkót - egy bónusz idei "nyári dallammal"!