Szép lábmunka - Műfajtörténet: footwork

Ma már bemutattunk egy footwork-trekkhez kapcsolódó felkavaró klipet, most jöjjön a történet is a műfajhoz, ami már több mint egy évtizede mozog a mélyben, egy-két éve hivatalosan is trendben van, de csak néhány hete jött ki talán legnagyobb úttörőjének, RP Boo-nak a bemutatkozó lemeze. A cikknek további szomorú aktualitást ad, hogy a műfaj másik nagy úttörőjét, Traxmant nemrégiben fegyveresek chicagói otthonában kirabolták és meglőtték, de a producer szerencsére már egészen jól van és új zenéket ígér. Akkor lábra!

Aki érzett már kihívást abban, hogy jobban utánajárjon a New York-Chicago-Detroit-tengely elektronikus zenei történetének, az bizonyára sok esetben észrevette, hogy más, például hangszerorientált irányzatok esetében a művészek nem feltétlen használták annyira az eszközt és a környezetet a mondanivalójuk kifejezésére, mint ebben a műfajban. A techno például az emberi magányt és elhagyatottságot fejezte ki a hatalmas, gépesített ipari komplexumok üres nyomorán keresztül, a house pedig próbált a közösségre és az összetartásra összpontosítani. Ezek az alapötletek mindmáig meghatározzák ezeket az irányzatokat, és ahogy halad előre a világ, illetve változik, úgy alkalmazkodik hozzájuk az elektronikus zene is. Ebből a gondolatmenetből jutunk el a footworkhöz, ami a house újabb elágazása, és sokan az egyik legizgalmasabb fejlődésnek tartják, ami a dubstep óta történt a műfajjal.

Zenetörténeti szempontból a footwork a 2000-es évek egyik szintén igencsak progresszív, de nem annyira felfedezett chicagói irányzatának, a juke-nak a továbbgondolása. A juke pedig alapvetően a ghetto house megújítása volt; arról szólt, hogy a tempót a producerek rettentően felgyorsították, akár 160bpm-re is, a négynegyedes ritmusszerkezeteket pedig már-már half-step-szerű ütemekre cserélték, elképesztő sebességet és nagyon agyas, igencsak újszerű ritmusokat adva a zenéknek. Fontos aspektusa még ezeknek, hogy mindez dobgépekkel készült dobminták helyett, ami további érdekes mutációkat eredményezett. Ennek a ritmusszerkezeti ötlethálónak egy még jobban kifordított, még agresszívebb formája a footwork: kulcseleme a lo-fi hangulat és a végtelenségig, már-már hipnotikusan ismétlődő hangszilánkok alkalmazása.

Társadalmi szempontból a footwork az ún. ’dance battle'-k megújításának az eszköze. Ez mindmáig a chicagói fiatalok kedvelt időtöltése: elhagyatott helyeken, például mélygarázsokban összeáll egy csapat, és mindenki elkezd rettentő gyors táncmozdulatokkal mozogni az autókból, telefonokból, vagy más forrásból bömbölő zenékre (mostanra egyébként ez a breaktánc egy elfogadott formájává is vált). Számos, zömmel sajnos elég rossz minőségű videó tekinthető meg ezekről a YouTube-on, megmutatva a footwork zene közösségi funkcióját és erejét. Filozófiai síkon vannak találgatások arra vonatkozóan is, hogy a hipergyors tempóval a mai, rohanó világot próbálják szimbolizálni a szerzők, a rapid táncmozdulatokkal pedig azt mutatják meg a fiatalok, hogy még képesek lépest tartani vele.

Ami a legnevesebb művészeket illeti, megállapítható, hogy a footworknek van egy öreg generációja, amelynek a tagjai sok esetben már a ghetto house legelején (1990-es évek eleje), vagy még korábban jelen voltak a színtéren, illetve létezik egy fiatalokból álló kollektíva is. Az idősebbek közül kiemelkedő szerepet vállaltak az irányzat létrejöttében például Traxman és RP Boo (fent nagyban), sokan ráadásul az utóbbi művészhez kötik a juke legjelentősebb elemeinek a létrehozását – RP Boo most májusban adta ki Legacy című remek első nagylemezét. Szintén érdemes az idősebbek közül tanulmányozni DJ Spinn munkásságát, illetve tavaly kiadott egy rendkívül fontos lemezt DJ Rashad (balra) (Teklife Volume 1 – Welcome To The Chi), amit azóta is az egyik legkomolyabb és legjobb footwork-kiadványnak tekintenek. Történelmi szempontból fontos szerepet tölt be DJ Gant Man, aki 2005-ben Beyoncét remixelhetett: a Check On Itra írt verziója az első széleskörben ismertté vált juke zene lett.

A fiatal generáció tagjai közül sokan még a húszat sem töltötték be, de már nemzetközi lemezeken vannak túl. Főként a Planet Mu kiadó karolta fel ezeket a szerzőket, például DJ Nate-et, DJ Diamondot és Young Smoke-ot – mindegyikük lemeze ráadásul nagyon lelkes, elismerő kritikákat kapott. Mellettük ajánlott meghallgatni a szintén Planet Mu-gondozásban megjelent Bangs & Works 1-2 válogatásokat, amik rengeteg kevésbé ismert előadót mutatnak be a footwork/juke világából. Aki pedig mélyebben el akar merülni ebben az irányzatban, annak a Ghettophiles és Juke Trax kiadók katalógusát érdemes még böngészni.

Velkei Zoltán

a 2010-es Bang And Works első részének 10 perces zanzája:

DJ Rashad & DJ Spinn: Space Juke:

RP Boo és az Invisible Boogie!:

Traxman és a Footworkin' On Air:

Young Smoke és a Traps In Space: