Ifjúsági probléma – ötven éve volt az első magyar botránykoncert

1963 májusában a budapesti KISZ amatőr zenei fesztivált rendezett a Sportcsarnokban. Fellépett az összes, fiatalok körében menő, saját számok híján angolszász feldolgozásokat játszó beatbanda és a Benkó Dixieland Band. Nem volt éppen a legjobb ötlet. A szervezők és zsűriben helyet foglaló KISZ-funkcik valami diszkrét seregszemlére számítottak, ahol kellemesen elzenélgetnek a fiatalok, de a Sportcsarnok előtt angol nyelvű transzparensekkel gyülekező rajongóknak más elképzelései voltak. Kitört a botrány, bakancsok és tojások röpködtek, az illetékesek pedig egy újfajta ifjúsági problémával kezdhettek ismerkedni. „Kerekasztal-beszélgetés” az akkor történtekről.

Illés Lajos (Illés): 1963-ban a Budapesti KISZ Bizottság meghirdette az amatőr zenekarok versenyét. Több selejtező után eljutottunk végül a Sportcsarnokba, ahol a legjobbak közreműködésével 1963 májusában összejött az első magyarországi beat koncert. Ezen a koncerten szerepelt már a Metro, az Omega és a Scampolo együttes, a Benkó Dixieland, és szerepeltünk mi is. Ez a májusi este fordulópont volt a magyar beat-zene történetében. A zenekarok tulajdonképpen itt ismerték meg egymást, addig egymástól elszigetelve dolgoztunk, a többiek munkájáról alig tudtunk valamit. A zsűri tagjai között volt Nagy Richárd, aki akkor a Budapesti KISZ-Bizottság agit. prop. titkára volt. A zsűri zenei szakértője Bolba Lajos volt. Az ötödik kerületi, Szemere utcai Általános Iskola énektanára szintén részt vett a műsor rendezésében.

Bródy János (Illés): Olyan hihetetlenül forró volt a közönség hangulata, amit azelőtt sosem tapasztaltam. Mindenfélét dobáltak, mellettem dobtak be egy óriási bakancsot, talán éppen Nagy Richárd elé. Olyan együttesek is felléptek, akiket a fiatalok nem szerettek. Az Illés már akkor a Hurricanes-számokkal hihetetlenül népszerű volt. Emlékezetes volt, ahogy beindult az „Illés henger”, „vastagon” szólt a zene. Nagyon vastagon.

BRÓDY JÁNOS-INTERJÚNKBÓL KIDERÜL, MIÉRT KERÜLT TINI 1973-BAN HÁZI ŐRIZETBE!

Benkő László (Omega): Igen, a koncert azzal kezdődött, hogy a színpadon ülő zsűrit keményen megdobálták paradicsommal, tojással, répával. A rendezők ugyanis először, de nem utoljára, szarvashibát követtek el a műsor szerkesztésénél. Fogalmuk sem volt, mi ez az új dolog, amit néhány együttes ennyire akar.

Illés Lajos: Itt ismerkedtem meg Vértessy Sándorral, aki kezdő riporterként csinált velem egy interjút, ezt másnap le is adták egy helyszíni felvétellel együtt, de a zenéből sajnos semmit sem lehetett hallani: mindent elnyomott a fütyülés és a sikítozás. Óriási volt a botrány ezen a koncerten, betörték az ajtókat, tojással dobálóztak, látszott, hogy a gyerekek alaposan felkészültek arra, hogy itt most egy valódi, „nyugati ízű” beatkoncert jöhessen létre. Előtte már lehetett ilyesmit látni a televízió híradójában, persze elrettentő példaként. Úgy látszik, hogy a mi közönségünk semmiben sem akart lemaradni, tomboltak, őrjöngtek – és ennek az lett a következménye, hogy egy évre eltiltottak minket a KISZ-rendezvényektől.

Benkő László: Emlékszem, Illésék ott ültek a színpad szélén – akkor már hallatlan népszerűek voltak, mi meg csak kezdők – igencsak figyeltük egymást, hogy mitől döglik a légy. Jön a Koncz: hatalmas siker. Gondolom, a színpad szélén már akkor úgy érezték, hogy jó volna nekik is. Koncz annyira feldobta a műsort, hogy onnan kezdve csak fokozódott a hangulat: Omega, Metro, Illés, eufória. Ez még a fesztivált megnyitó repülő zöldségeskert hatását is felülmúlta.

Szabó Ferenc (újságíró, Népszabadság): A beat lovagjainak óriási sikere volt, Benkóéknak jóval kisebb, sőt, néhány túlságosan lelkes „ellenséges” néző tojászáport zúdított az együttesre. Bepiszkolódott a féltve őrzött ünnepi cuccuk, a szerelést megmentették, nehogy rántotta legyen belőle.

Illés Lajos: Az igazsághoz tartozik, hogy nekünk akkor már nagyon nagy táborunk jött össze a közönség körében. A koncertre ezek a srácok hatalmas „Let’s go Illés!” szövegű transzparensekkel jöttek el és mivel ez eléggé feltűnő volt, később minket okoltak a botrányért.

Benkó Sándor (Benkó Dixieland Band): Az akkori legjobb együttesek, többek között az Illés és a Metró léptek fel. Vállalva a kudarc veszélyét is, mi már dixieland zenét játszottunk. Ez volt az első – és szerencsére az utolsó – nyilvános kifütyülésünk, ahol még a tojászápor sem maradt el. Egy épelméjű ember akkor bizony nem folytatta volna tovább ezt a zenét. Zenészeimmel való többszöri megbeszélés után végül mégis abban maradtunk, hogy ez a korszakot átmenetinek tekintjük, dolgozunk tovább saját meggyőződésünk szerint. Biztosak voltunk abban, hogy ez a zene újra népszerű lesz.

Benkő László: Benkóék vagy 10 évig itták a levét, hogy itt kellett fellépniük. A legrosszabb lélektani pillanatban hívták őket ide közénk, amikor a jazzélet éppen pangott, a beat viszont hatalmas robbanással tört be. Természetes, hogy kitört a botrány – repültek a paradicsomok. Később is rendszeresen keverték a különböző műfajokat, ahelyett, hogy elkülönítették volna őket; igazi beatfesztivál, popfesztivál azután sem volt. De a dobálás elmaradt, mert kiderült, hogy még a táncdalfesztiválnak is csak örülhetünk. Sokáig ez volt ugyanis az egyetlen lehetőség az országos nyilvánosságra.

Illés Lajos: A későbbiek során még nagyon sokszor előfordult, hogy az illetékesek a zenekart okolták a közönség botrányos magatartásáért. Szóval, ez volt az első eltiltásunk. Egy évig nem játszhattunk KISZ-rendezvényeken. Itt ismertem meg Koncz Zsuzsát, aki akkor az Omega együttessel lépett fel. Hosszú éveken át tartó közös munkáinkat ez a találkozás alapozta meg.

Benkő László: Egy órával a koncert befejezése után megyünk a sötét Verseny utcában, amikor egy kapu alól hirtelen előugrik három ember, közülük az egyik rendőrruhában. Elkapnak minket, hogy „Ti voltatok azok! Most megvagytok!” Hogy mik voltunk mi? Egy szót sem értettünk az egészből. Ez a legrosszabb, amikor azt sem tudjuk, hogy mi a baj velünk. Szóval az éjszakai állóhely már ott várt minket a Keletinél, a rendőrőrsön. Néhány "kolléga" álldogált még ott rezignáltan, féllábon. Mondtam én, hogy kérem, én ott játszottam a színpadon – egy szavamat sem hitték. Ők azt látták, hogy ment két hosszú hajú huligán a sötét utcán, nekik ez éppen elég. Aztán hajnali négyre valahogy tisztázódott a dolog. De a lábunk igencsak zsibbadt volt.

ÉS ÍME, EGY ÚJABB OMEGA-BOTRÁNY: KI NYÚLTA LE A GYÖNGYHAJÚ LÁNYT 2013-BAN?

Illés Lajos: A dolognak egyébként semmilyen komolyabb kihatása nem volt, továbbra is rendszeresen játszottunk, mert az iskolák úgy oldották meg a kérdést, hogy azontúl nem KISZ-szervezet, hanem az MNDSZ vagy a helyi tűzoltó-egylet rendezésében tartották meg a bulijaikat és erre már nem szólt az eltiltás. Egy év múlva aztán elmentem a Budapesti KISZ-Bizottsághoz, ahol éppen Kurcz elvtárs volt az agit. prop. titkár és ő mondta, hogy minden rendben van, borítsunk fátylat a múltra, eltelt egy év, játszhatunk újra mindenütt.

(A „kerekasztal-beszélgetés” Koltay Gábor: Benkó Dixieland Band Story, Miklós Tibor: Keresem a szót, Keresem a hangot…, Koltay Gábor: Szörényi-Bródy, Jávorszky Béla Szilárd-Sebők János: Magyarock története 1 című könyve, ill. a Poptika Magazin 1982-es Benkő László-interjúja alapján készült.)

összeollózta: Fábián Titusz
nyitókép: Lékó Tamás

a botránykoncertről persze nem ismerünk felvételt, de egy évvel később Szörényi Levente a Bán Frigyes rendezte Kár a benzinért című filmben a Bergendy konzumkíséretével "vadul" (3:01-nél kezdődik ebben a videóban):