A Depeche Mode (természetesen a hamarosan szintén új lemezzel jelentkező Pet Shop Boys mellett) az igazi túlélő a nyolcvanas évek nagy szintipop zenekarai közül, ám ettől függetlenül mások is felszínen vannak még, többek között a DM-nek is utat mutató Orchestral Manoeuvres In The Dark, vagyis az OMD. Az 1978-tól sok sikert és hullámvölgyet megélt zenekar 2005 óta alapfelállásában létezik újra, és a 2010-es visszatérő album után április 7-én, meglepően jó, új lemezt jelentet meg, mely itt rögtön végig is hallgatható.
A szintipop nagy úttörői mind - úgy-ahogy - aktívak napjainkban is: a Human League 2011-ben adott ki tíz év után új (nem túl sikeres) albumot, Gary Numan viszonylag rendszeresen jelentkezik indusztri-darkambient lemezekkel (utoljára 2011-ben), az Ultravox 2008-ban alakult újjá és 2012-ben adott ki friss albumot 18 év után, az Ultravox-alapító (és onnan 1979-ben kilépő, szólóban is nagyhatású, bár nem túl sikeres) John Foxx a 2000-es években nagyon aktív, és John Foxx And The Maths nevű formációjával az elmúlt két évben szép kritikai sikereket elérő szintipop-lemezekkel jelentkezett, sőt még a második Ultravox-énekest adó, szintén megkerülhetetlen Visage is lézetik, olyannyira, hogy májusban Hearts And Knives címmel jelentkezik albummal - 29 év szünet után.
A NYOLCVANAS ÉVEKBELI MELEG SZINTIPOP-FORMÁCIÓKAT ITT ÖSSZEGEZTÜK.
Na és természetesen az OMD is a nagy szintipop-úttörők közé sorolható, még duó-imidzsével (Andy McClusky énekes-basszusgitáros-billentyűs és Paul Humphreys énekes-billentyűs) is példát mutatott a Soft Cell-nek, Yazoo-nak, Communards-nak, PSB-nek és társaiknak. Persze a klasszikus időszakában (1980-1989) négytagú volt a zenekar (Malcolm Holmes dobossal és Martin Cooper billentyűs-szaxofonossal), de ez a képeken nem jelent meg, aztán a kilencvenes években McClusky egyedül vitte tovább a nevet, majd 2005-ben újjáalakult az alapfelállás (bár a képeken ezúttal is csak ketten szerepelnek), először sikerrel turnézott, és 2010-ben egy tisztességes lemezzel (History Of Modern) is visszatért (ezzel utat mutatva az Ultravoxnak), a buli azonban annyira bejött, hogy azóta is folytatják és most English Electric címmel egy még jobb albumot jelentetnek meg (Peter Saville borítójával, aki az előző lemez és a nyolcvanas évek eleji nagy klasszikusok tasakját is tervezte). Alapvetően a 80-83 közötti csúcsidőszak hangszínei köszönnek vissza (struktúrában az 1983-as Dazzle Ships lemez töredezettsége is megidéződik), akad mutatóba egy mai korhű döngölés is, de jó érzékkel és ügyes dalszerzői képességgel egy nosztalgikus, de nem negédes anyag született (turnézni is fognak, előzenekar: John Foxx And The Maths).
AZ MEGVAN, HOGY AZ OMD DOLGOZOTT MÁR FEL THE XX-ET IS?
az OMD English Electric című albuma:
a beharangozó Atomic Ranch animációs videója:
